Folyóiratok
Kisprózák
A TV és emlékezés E.-re
Tévénézés közben egy volt barátnőmre gondolok, aki megjelenik a képernyőn. Nagyon meglepődtem, mert nagyon szerettem volna látni. De E., aki megjelenik a képernyőn, E. ikertestvére. Ugyanúgy néz ki, ugyanúgy beszél és ugyanazt mondja, de mégis E. ikertestvére. Beszél, beszél, és várom, hogy egyszer csak azt mondja: E., az ikertestvérem sajnos nem tudott eljönni. Ekkor eszembe jut, hogy biztosan nem is E. szakított velem, hanem ez a lány. Felálltam a TV elől és bementem a fürdőszobába. Beültem a kádba, megengedtem a vizet és mosdani kezdtem. Ha sokáig ülök a kádban, felázik a bőröm, és lassan cseppfolyóssá válok én is, de ez nem félelmetes érzés, inkább szomjas leszek tőle. Aztán odajön a kádhoz két macska, körbejárják, először csak kíváncsian néznek, mert azt gondolják, észreveszem, hogy itt vannak. Reggel még nem kaptak friss vizet. Fel-alá járkálnak és nyávognak egy ideig, utána felugranak a kád szélére, és kiisszák belőle a vizet.
Az Ötödik és a Hatodik Reménytelen
Utazok a buszon és egy lányt nézek, aki engem nézett az előbb. Nehéz őt néznem, és próbálom rábírni magam, hogy néznem kell, és arra is hogy, azért kell néznem, mert szeretnék egy barátnőt. Amikor megint visszanéz, zavarban vagyok, elfordulok, de nem pirulok el, szerintem szerinte kisfiús vagyok, vagy buzi. Arra gondolok, hogy ő az Ötödik Reménytelen. De nem ő az, az Ötödik Reménytelennel, az S. utáni szerelmemmel egy fél éve ismerkedtem meg: teljesen ismeretlenül leszólítottam, meghívtam egy kávéra és elvittem moziba. Körülbelül egy hónapig voltunk együtt. Ez volt az a lány, akiért mindent megtettem, és mégsem kellettem neki. Neki is vannak problémái, ezt mondta nekem, és utána elmondta a problémákat is, én azt mondtam, hogy annyira szeretem őt, hogy vállalom ezt, de ő mégis lerázott. Akkor rájöttem, hogy valójában ő az Ötödik Reménytelen, de a Hatodik Reménytelen viszont én vagyok. Leszállok a buszról és arra gondolok, mi lenne, ha tényleg buzi lennék, ha egyszer ennyire furcsán viselkedek a nőkkel, hogy hibát hibára halmozok évek óta. Aztán kitalálok egy játékot. Az a szabály, hogy mikor átmegyek a zebrán, csak a zebrára szabad lépni, és ha nem sikerül, buzi vagyok. A zebrákat számolni is kell, és ha páratlan számú zebra jön ki, akkor buzi vagyok. Buzi vagyok. Befordulok egy kis utcára, de már csak felülről látom magam, távolról, mert én ott maradtam egy felüljárón, és látom azt, ahogy lent bekanyarodok egy utcán. Az utca végén bemegyek egy helyre, ahol nőkkel találkozok, rám várnak, kedvesek hozzám, de tudom, hogy csak azért, mert majd összehoznak az új barátommal, egy férfival, a Hatodik Reménytelennel. Beszélgetek velük, most teljesen nyugodtan, nem érdekelnek, nem jelentenek veszélyt, mert buzi vagyok. Az egyiknek tetszek, de elmagyarázom neki, hogy nagyon kedves, de engem nem kötnek le a nők, nem szeretem őket. Aztán megjön az új barátom, a Hatodik Reménytelen, őt vártam, beszélgetünk. Egy férfival egészen másképp van az ember, mondom neki, a férfiak egymás között jobban megértik egymást. A nők elmennek, a barátommal felmegyünk egy szobába, hogy együtt lehessünk. Arra gondolok, hogy ez nem képzeletbeli kaland. Ez nem álom.
Tévénézés közben egy volt barátnőmre gondolok, aki megjelenik a képernyőn. Nagyon meglepődtem, mert nagyon szerettem volna látni. De E., aki megjelenik a képernyőn, E. ikertestvére. Ugyanúgy néz ki, ugyanúgy beszél és ugyanazt mondja, de mégis E. ikertestvére. Beszél, beszél, és várom, hogy egyszer csak azt mondja: E., az ikertestvérem sajnos nem tudott eljönni. Ekkor eszembe jut, hogy biztosan nem is E. szakított velem, hanem ez a lány. Felálltam a TV elől és bementem a fürdőszobába. Beültem a kádba, megengedtem a vizet és mosdani kezdtem. Ha sokáig ülök a kádban, felázik a bőröm, és lassan cseppfolyóssá válok én is, de ez nem félelmetes érzés, inkább szomjas leszek tőle. Aztán odajön a kádhoz két macska, körbejárják, először csak kíváncsian néznek, mert azt gondolják, észreveszem, hogy itt vannak. Reggel még nem kaptak friss vizet. Fel-alá járkálnak és nyávognak egy ideig, utána felugranak a kád szélére, és kiisszák belőle a vizet.
Az Ötödik és a Hatodik Reménytelen
Utazok a buszon és egy lányt nézek, aki engem nézett az előbb. Nehéz őt néznem, és próbálom rábírni magam, hogy néznem kell, és arra is hogy, azért kell néznem, mert szeretnék egy barátnőt. Amikor megint visszanéz, zavarban vagyok, elfordulok, de nem pirulok el, szerintem szerinte kisfiús vagyok, vagy buzi. Arra gondolok, hogy ő az Ötödik Reménytelen. De nem ő az, az Ötödik Reménytelennel, az S. utáni szerelmemmel egy fél éve ismerkedtem meg: teljesen ismeretlenül leszólítottam, meghívtam egy kávéra és elvittem moziba. Körülbelül egy hónapig voltunk együtt. Ez volt az a lány, akiért mindent megtettem, és mégsem kellettem neki. Neki is vannak problémái, ezt mondta nekem, és utána elmondta a problémákat is, én azt mondtam, hogy annyira szeretem őt, hogy vállalom ezt, de ő mégis lerázott. Akkor rájöttem, hogy valójában ő az Ötödik Reménytelen, de a Hatodik Reménytelen viszont én vagyok. Leszállok a buszról és arra gondolok, mi lenne, ha tényleg buzi lennék, ha egyszer ennyire furcsán viselkedek a nőkkel, hogy hibát hibára halmozok évek óta. Aztán kitalálok egy játékot. Az a szabály, hogy mikor átmegyek a zebrán, csak a zebrára szabad lépni, és ha nem sikerül, buzi vagyok. A zebrákat számolni is kell, és ha páratlan számú zebra jön ki, akkor buzi vagyok. Buzi vagyok. Befordulok egy kis utcára, de már csak felülről látom magam, távolról, mert én ott maradtam egy felüljárón, és látom azt, ahogy lent bekanyarodok egy utcán. Az utca végén bemegyek egy helyre, ahol nőkkel találkozok, rám várnak, kedvesek hozzám, de tudom, hogy csak azért, mert majd összehoznak az új barátommal, egy férfival, a Hatodik Reménytelennel. Beszélgetek velük, most teljesen nyugodtan, nem érdekelnek, nem jelentenek veszélyt, mert buzi vagyok. Az egyiknek tetszek, de elmagyarázom neki, hogy nagyon kedves, de engem nem kötnek le a nők, nem szeretem őket. Aztán megjön az új barátom, a Hatodik Reménytelen, őt vártam, beszélgetünk. Egy férfival egészen másképp van az ember, mondom neki, a férfiak egymás között jobban megértik egymást. A nők elmennek, a barátommal felmegyünk egy szobába, hogy együtt lehessünk. Arra gondolok, hogy ez nem képzeletbeli kaland. Ez nem álom.
