zene / lemez
2013. 11. 22.
A rockzene mai napig nem tette túl magát a Beatlesen. Egyesek túlértékeltnek tartják, mások túlértékelik azt a nem egész nyolcévnyi életművet, aminek nyoma – bárhol metsszünk bele – többé, mint kevésbé kimutatható a legfrissebb évjáratú rock szervezetében is. Feloszlás ide vagy oda, kiadójuk, az EMI/Apple évről évre piacra dobott változatos gyűjteményekkel folyamatosan a hétköznapok homlokterében tartja őket. Legutóbbi válogatásuk idén ősszel jelent meg.
2013. 11. 20.
Az idilli csendet csak ritkán töri egy-egy roppanó rőzse, vagy egy felszálló madár hangja. Északi táj ez, hideg széllel, melegítő tűzzel, távoli faépületekkel elkoszolódott ablakából derengő fényekkel és sejtelmes aurora borealisszal...
2013. 10. 31.
Ha csak zeneileg, és még úgy is szűken értelmezzük, két Paul McCartney létezik: egy, aki ápolva a Beatles és a hetvenes évek hagyományát, színpadra áll, és egy, aki rendszeresen mindettől merőben eltérő hangot üt meg a stúdió falai közt. Félévszázados pályával hátuk mögött az öreg rocklegendák – bekanyarodva az önbecsapás zsákutcájába – könnyen gondolhatják, hogy maradt még bennük releváns frissesség. McCartney idei, beszédes című (New) sorlemeze – tavalyi jazz és swing nosztalgiázása után – egyben kétes értékű fiatalító kúra is.
2013. 10. 02.
A 12z munkanevű elektroakusztikus zenét játszó együttes 2012 nyarán alakult kifejezetten az Ultrahang Fesztivál első tehetségkutatójára azzal a céllal, hogy kipróbálják magukat színpadon egy rögtönzött koncerten bármilyen közös próba vagy gyakorlás nélkül, ahol a megszerkesztett zene helyett a hangok játéka, a szabad kísérletezés, az egymásra való figyelés és reagálás kap főszerepet gyakran változó eszköztárak és stabil támpontok segítségével.
2013. 07. 10.
Nehéz volna vitatni, hogy kevés jobb dolog történt az utóbbi években könnyűzene terén, mint (a) The National feltűnése. Késhegyre menő vitákat lehetne és lehet is folytatni arról, hogy melyik a legjobb lemezük, a kritikai sikert meghozó 2005-ös Alligator vagy a zenekart a közönségsiker kapujába juttató 2007-es Boxer (szerintem amúgy, bár szoros versenyben, a még korai, kiforratlan sokszínűségében frenetikusat létrehozó 2003-as Sad Songs for Dirty Lovers). Akárhogy is, a 2010-ben megjelent High Violet, bár összességében jól sikerült, az együttes addigi pályája során először aggasztó jeleket kezdett mutatni. Hogy mik ezek a jelek és miért (különösen) fontosak 2013-ban, ez kiderül a továbbiakból.
2013. 07. 04.
Karcos banjo-pergetések, lüktető, kásás gitár riffek, zománcos kisbögréket ropogtató csöndek – így jellemezném a Médeia fiai nevű formáció zenéjét, akiknek idén jelent meg első lemezük Dear Chaos. Live Sessions címmel.
2013. 07. 02.
"Ha nem tudod élőben előadni a színpadon, akkor inkább ne csináld!" – énekli Neil Fallon karcos orgánumán. Banális krédó, de talán valakinek ezt is ki kellett mondani a túlburjánzó hangmanipuláció, a ProTools és az Autotune korában.
2013. 06. 24.
A lemezen hallható stíluskeveredések nem átgondolatlan mixek: közös forrásuk a magyar népzene és a népzenei előadásmódok, úgy mint kontrázás vagy dűvőzés. Ám a tárkány-kovácsi népzenébe olyan finoman gyűrűznek be a 20. századi amerikai zene hatásai, mint a török, ukrán, szlovák és román hatások a régi magyar népzenébe.
2013. 04. 28.
Ezek az amcsik már megint mindent jobban tudnak – legalábbis ha eszképista szórakoztatásról van szó. A Coheed and Cambria egyenesen az űrbe lő ki, egy másik univerzumba, ahonnan az alien-hangú Claudio Sanchez is származhat. Űrpop, képregény-rock és UFO-dallamok a The Afterman duplázásában – ennél egyszerűbben nagyszerűbb rock ’n rollt is ritkán hallani manapság.
2013. 04. 25.
Talán egy Depeche Mode album megjelenését sem vártam ilyen nemtörődömséggel vegyes spleen életérzéssel. 25 éve rajongok hűségesen ezért a bandáért, és eddig még mindig gombóc volt a torkomban, mikor új anyag készüléséről szóló híreket kaptam kedvenceim háza tájáról. Ez most valahogy elmaradt. Köszönhető ez az előző LP (Sounds Of The Universe), és a hozzá kapcsolódó turné miatti csalódottságomnak. Hasonló volt ez számomra, mintha a szerelmemben, vagy egy évtizedes barátságban kellett volna csalatkoznom. Olyankor pedig az ember kicsit bizalmatlanná válik…
