zene / előadás
2007. 02. 05.
Ez itt a kérdés: tudnak-e vajon dögös, fekete zenét játszani a fehérek? Szól-e a soul a menedzser-öltönyös-nyakkendős zenészek hangszereiből és torkából?
2007. 01. 31.
Ha hirtelen a falhoz nyomnának, hogy ugyan mi jut eszembe az osztrák nujazzról, három dolog ugrana be kapásból: Peter Kruder, aztán természetesen Richard Dorfmeister, harmadszorra meg a nagy büdös semmi – meg a sanda gyanú, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
2007. 01. 21.
Emlékeznek még Ferencsikre? Egyáltalán: tudják a fiatalabbak, ki volt Ferencsik János? És melyik Ferencsik János? Az ifjú titán, aki egy visszaemlékező szerint néha részegen vezényelt a Zeneakadémián? Vagy a megsemmisítő tekintélyű mester, aki Furtwänglert megszégyenítően lassú tempókat tudott diktálni? Beszámoló a kanonizált értelmezésről.
2007. 01. 18.
A MÜPA téli hangversenysorozatán a nagyobb vidéki szimfonikus zenekarok és jó néhány budapesti együttes lépnek fel, minden alkalommal egy-egy kortárs magyar szerző művét is a műsorukra tűzve. A sorozat második koncertjén, a Debreceni Filharmonikus Zenekar előadásán jártam, akik a változtatás jogával élve két Brahms-darabot, valamint Kovács Zoltán trombitára és harsonára írott Kettősversenyét adták elő.
2007. 01. 11.
Másodlagos frissességű Verdi: Nabucco felújítással próbált nézőket toborozni decemberben az Erkel színház. Öreg épület, avítt rendezés, ám friss előadók. Néhány szó a megszorítások jegyében fogant műsorpolitikáról, avagy miért menjünk mégis az Erkelbe Nabuccót nézni?
2007. 01. 09.
Valamelyik születésnapomat egy amszterdami zsonglőrbarátom lakásában ünnepeltem, aki sokat beszélt a szakmájáról. Ő kisebb labdákat dobál (illetve pattint a földre): többnyire sokat, különböző feltételekkel nehezítve - például monociklire ülés közben és azon egyensúlyozva -, és mindezt (többnyelvű) szöveggel önti nyakon. Más zsonglőrök viszonylag nagyobb üveggolyókat forgatnak a tenyerükben. Ujjaikkal életre keltik a golyókat, azok pedig táncra perdülnek a kezükön, a vállukon, a testük körül.
2007. 01. 05.
Melyben a szerző nem árul zsákbamacskát: némi tárgyilagos, egyensúlyozgató elemzés után előtör belőle az ellenszenv és a kritikus szellem. Hadjárat az indie és a numetal leundergroundozása, a télikabátmetál, a bprnr, az irodalomelménckedés és a fagocitózis ellen.
2007. 01. 03.
Kritizálni egy-egy műfajt, szokást sok aspektusból szokás, és sok-sok célunk lehet vele. Az egyik ilyen attitűd, melynek a művészethez sok köze nincs, a közönségből indul ki: arra épít, hogy azon emberek, akik „élvezik” a művet, gyengeelméjűek. Ilyen jellegű kritikát kap jócskán az Újévi koncert is, én mégis szeretem. Ágyban, párnák közt fogyasztva a legjobb.
2006. 12. 27.
Azt azért tudtam, hogy a mai budapesti partiélet súlyos időeltolódásban szenved, koncertkezdésügyileg. A Süss Fel Napban kilenc óra körül még egyetlen lelket sem láttam, s ezen kissé meglepődtem. Azon pedig még jobban, hogy a népek csak fél tizenegy körül kezdtek áramlani és Cadik is csak ekkor kezdett keverni. Meglehet, hogy vén vagyok vagy konzervatív, de nem fogom fel, hogy ez miért jó így. Miért kell mindent késő éjjel kezdeni és hajnalban befejezni? (Egy klubban amúgy - nappal - is sötét van; alkoholtól bármely napszakban be lehet rúgni, a zene pedig ugyanolyan jó este nyolckor, mint hajnali kettőkor.) Ki érti ezt?
2006. 12. 27.
Az Orient Express elhagyta Európát. A világzenei minifesztivál második napján az eddig megismert magyar és balkáni zenei tájak után indiai partokon kötött ki az A38 hajó. Aperitifként Adiba Amani táncosnő kathak táncát fogyaszthatták az utasok, majd a roma kultúra mélységeit, indiai gyökereit és nagyvárosi megjelenését tálalta a gyönyörű hangú Mitsoura. A kevésbé világzenei, de szintén összetett elektronikus desszertet a Neoból ismert Moldvai Márk szolgálta fel.
