zene / előadás
2020. 05. 01.
A gyászmise ima, szertartás, rítus. Búcsú a halottól, köszönés a halálnak. Tisztelgés az élet körforgásának és az élőknek. Főleg az utóbbi gondolat mentén merész és határfeszegető ötletet valósított meg Romeo Castellucci rendező és Raphaël Pichon karmester azzal, hogy Mozart világszerte ismert és énekelt Requiem című művének színpadra állítására vállalkoztak. Az anyagválasztás gesztusa már önmagában figyelemfelkeltő és rögtön felmerül két kérdés: a hogyan és a miért. Az előadás a Lyrique Fesztivál Aix-en-Provence-ban debütált 2019-ben, most pedig az ARTE TV oldalán látható.
2020. 04. 22.
Koromsötét van. A zenekar hallgat. Szélzúgás hallatszik, lassan szétnyílik a függöny. A ködfelhő előtt a színpad nagy részét betöltő szikla jelenik meg, majd Aida, egyszerű kék ruhában, mezítláb. A rendező ezzel az előjáték előtti jelenettel felszólít: Engedd el az elvárásaidat! Engedd meg magadnak, hogy megérintődj! A La Monnaie előadása zavarba ejt, megijeszt, borzongat, elgondolkodtat, egyes pontokon azt is megengedi, hogy hibáztassuk. Tulajdonképpen az orrunknál fogva vezet, és mire észbe kapunk, már teljesen bevont a történetbe.
2020. 04. 06.
Suhan az autó. A nő leereszti az üveget, amit a sofőr nyújtott hátra neki. Szemei előtt összemosódnak a nagyváros éjszakai fényei, feje az ablak felé billen; lassan lezárul a szeme, hogy aztán sokáig ki se nyíljon többé. Halk, lágy, mégis hátborzongatóan sikló futamok fel s alá fuvolán, klarinéton és hárfán: Bartók Concertójának harmadik tétele szól.
2020. 04. 01.
A koncertközvetítések népszerűségi hulláma már korábban elindult, ám most a karantén ideje alatt kétség sem férhetett hozzá, hogy tovább növekszik az igényük és a nézettségük. A Zeneakadémia koncertfelvételeket tesz elérhetővé, amelyeket meghirdetett koncertesemények időtartama alatt lehet megtekinteni az oldalon. A Fejérvári Zoltán koncertjéről készült felvételen Johann Sebastian Bach első három francia szvitjét hallgathattuk meg (d-moll, c-moll, h-moll). Véleményem szerint helyes döntés lett volna a Zeneakadémia részéről, ha a koncert második felét is leadják, és így egyben hallható az összes, akárcsak Fejérvári február 13-i koncertjén.
2020. 03. 13.
A Zeneakadémián megrendezett „Vokális zene mesterei” koncertsorozat március 3-i előadóit már régóta hallgatom felvételeken, és amióta tudomást szereztem magyarországi fellépésükről, szinte számoltam a napokat a koncertig, mint gyerekkoromban, amikor valami jeles eseményt vártam. És hogy milyen volt a koncert? Várakozást felülmúló. Ugyanis a repertoár, amit főleg Bach előtti német vokális egyházzene tett ki, eleve nem könnyed zenei élménnyel kecsegtetett. Így is volt, nem kikapcsolódtunk, hanem be. Mégpedig valami nagyon tiszta és felemelő zenei történésbe.
2020. 01. 21.
Gautier Capuçon és Yuja Wang új közös CD-jét nem is hallgattam meg; gondoltam, majd élőben. És elhatároztam, ha kritikát találok írni a koncertről, egyetlen betű sem fog Yuja Wang ruhájáról szólni. Amikor kijöttem a teremből, akkor viszont már tudtam, hogy meg fogom szegni a magamnak tett ígéretet. Ez a rossz hírem (már akinek rajtam kívül az), a jó pedig, hogy ‒ mint az sejthető ‒ fenomenális koncertnek adott otthont a Zeneakadémia Nagyterme.
2020. 01. 18.
Az Erkel Színházban kétfajta Bohéméletet játszanak; az 1937-es Nádasdy-rendezést, illetve a 2016-es Damiano feldolgozást. Mindkettőt láttam, s tulajdonképpen elégedett vagyok. Az egyik előadással mondjuk kicsit jobban, mint a másikkal, de ezt majd a szövegtörzsben. Hogy mi értelme megnézni kétszer “ugyanazt” az előadást usque egy héten belül? Hát egyrészt két egymástól majdnem teljesen különböző rendezésről van szó, másrészt lehet, hogy semmi. Egy dologban azonban biztos lettem, bár korábban kétségeim voltak; noha Puccini a kissé szentimentális dallamok mestere, de attól még elég nagy szerző.
2020. 01. 10.
A 2019-es év zárásának egyik legerősebb koncertjét a méltán elismert, nemrég új lemezzel jelentkező NKS adta az Instantban. Habár meglepő módon kevesen voltak az eseményen, a résztvevők ugyanolyan energiákat kaptak a csapattól, mint egy teltházas bulin.
2020. 01. 06.
„Na, és milyen volt az előadás?” – „Érdekes.” Klasszikus válasz, ha az ember sem jót, sem rosszat nem akar mondani, netán nem is egészen tudja a tapasztalatait összerakni magában, ezért általában kerülöm. Ha most valaki feltette volna a kérdést, mégis ráfanyalodom. Kezdem messzebbről…
2019. 12. 21.
Ha esetleg ijesztő a gondolat, hogy akár egy évtizedig ugyanazon a munkahelyen dolgozzunk, érdemes belegondolni például Ian Paice helyzetébe, aki több mint ötven éve mondhatja magát a Deep Purple dobosának. Több ezer koncerten dobolt eddig, és a múlt héten tizenhatodszor lépett fel Magyarországon. A puszta ténynél, hogy valaki fél évszázadot tölt egy munkakörben, már csak az lehet nagyobb kihívás, hogy előadóművészként mindez ne szájlebiggyesztett rutinként, hanem az élő zene itt-és-mostja iránt elkötelezett örömként érződjön a közönség számára. Iannek és a szintén több évtizede vele zenélő társainak ez sikerült.
