zene / előadás
2007. 04. 10.
Az SBB zenéje egyedi, legfeljebb hasonlóság fedezhető fel másokkal – és az is legfőképpen a színvonalban. Engem azonban nem az orgonista-zongorista játéka nyűgöz le: hallottam már hasonló éneket, hasonló orgona- és zongorajátékot (a legnagyobbaktól, szóval ez egyáltalán nem szemrehányás), hasonló „progressziv” pszeudo-szimfónikus hangzást. A lengyel-görög gitáros, Apostolis Anthymos játéka teszi számomra kompletté, és rendkivül unikálissá az SBB hangzását.
2007. 04. 06.
Az Alzheimer trió nagybőgőse átöleli a hangszerét, és dörzsöli, simogatja a testet. A dobos játék közben szétszereli a dob-felszerelést, az ütőkkel pedig a saját fejét üti. Ennek ellenére tartják az ütemet, az elvétve megszólaló "zenei" hangok harmóniáját, miközben a gitáros hatalmas csavarkulccsal esik a húroknak.
2007. 04. 04.
A laptop majd minden előadónál hangszer, a közönség tagjainál pedig a mindennapi élethez tartozó kapocs, szóval a fesztivál során felbukkanó Apple-szimbólumok már-már reklámfilmbe valók. És ezt gyönyörűen ellensúlyozza az a kolomp, amit Nun András, az egyik főszervező szólaltat meg - a szünetek végén.
2007. 04. 03.
Tréfának sem rossz a Korpiklaani–My Dying Bride–Testament szendvics, annyira totál különböző zenékről van szó. Rendben, ez egy fesztivál, nincs gond ezzel, meg érthető is a mesteri szervezői húzás: pelyhedző állú folkmetálosok, meghasonlott huszon-harmincéves gótmetálosok, valamint öreg és fiatal thrasherek fognak jönni - átfedés kizárva, ultraszéles közönségspektrum!
2007. 04. 01.
Az Akademie für Alte Musik (Berlin) egy sosem hallott, és egy unalomig ismert barokk cikluson mutatta be régizene-koncepcióját. A koncerten megtapasztalhattuk a historikus előadásmód jellegzetes tünetegyüttesét: antikvárius filologizmus keveredett extrém interpretációval. A négy évszakot ugyan sikerült felismerni, ám Berlinben maradt a produkció fele.
2007. 03. 30.
Kraus c-moll szimfóniáját a zenekar az elvárható profizmussal adta elő, amit lelkes, de szolid taps jutalmazott. A kirobbanó sikerre számító zenészek ezt némiképpen csalódott arccal vették tudomásul. A Kraus Olympia-nyitányát és a Mozart g-moll szimfóniáját elválasztó hangolást aztán tomboló tapsvihar nyomta el, majd vastaps hívta újra és újra elő a koncert (és a ráadás) után elégedetten mosolygó zenészeket.
2007. 03. 29.
Múlt héten sokan figyelmesek lettek egy, az éterben keringő Sziget plakátra, számos izgalmas fellépő nevével, és rengeteg szponzori logóval. Senki sem lehetett biztos abban, hogy ez a kiszivárgott anyag, az idei Sziget tényleges, valódi programja e. Ezen a héten, az előző évekhez képest sokkal korábban tartották meg a szervezők a Sziget sajtótájékoztatóját, mert már külföldön elkezdték árusítani a jegyeket, és több időt szeretnének szentelni a rendezvény reklámozására.
2007. 03. 25.
Ha csak lézengenek egy fesztiválon még akkor is, ha a műfaj neves zenészei lépnek fel, egyértelmű: "valami bűzlik Dániában". Úgyhogy én most beteszem a blues-t a vitrinbe, és várok, amig valami új dolog történik. Esetleg egy újabb fesztivál - újabb reményekkel.
2007. 03. 20.
Ha már brutál, legyen nagyon brutál: slattyogó innsmouth-iak, egy kipeckelt szájú, féregrágta hulla. A death metál "í"-ző nyelvjárása és néhány kedélyes „fuck you". Göteborg és a boldog kevesek; valószerűtlenül kellemetlen, zsigeri félelmet keltő élethelyzetek. Beszámoló egy death metál koncertről.
2007. 03. 18.
A dallamvilág rendkívül változatos: olykor délszláv beütést (leginkább Boban Markovicnak tulajdonítanám), olykor pedig a "Sunny" örökzöld dallamát ismerem fel. Courtney Pine szövegelése a számok között hasonló saláta: hecceli, reakcióra bírja és aktivizálja a tömeget. Ki hitte volna, hogy ennyi ember beszél angolul kis hazámban?
