zene / előadás
2007. 05. 30.
Múlt pénteken belebújtunk a K9 zöld lézerrel hímzett sötétkék bugyogójába. Nyüzsgés, zúzós zenék, elmaradt Psyclon Nine koncert és maradandó Art Macabre performansz után vegyes érzelmekkel és csuromizzadtan távoztunk. Alant következik képekkel gazdagon illusztrált, erősen szubjektív beszámolónk.
2007. 05. 23.
A koncerten Markus Stockhausen "Ascent and pause for trumpet and orchestra" című 2003-as darabjának magyarországi bemutatója és legújabb, feleségével közösen előadott "Symbiosis for trumpet and basset horn"-jának világpremierje volt hallható. Ha a hangverseny nyitószámának választott korai Britten-darab címe "Simple Symphony", akkor Stockhausen műveire leginkább a "simple concerto" megjelölés illene. Zeneszerzőnek édesapja jobb, trombitálni viszont ő tud varázslatosan.
2007. 05. 18.
Heterogén, egymásra dobált hangzóelemek sokasága, amiben már a repetitivitás is csak egy lanyha, üres gesztus. A fád, recsegően melankolikus darabok unottan vonszolják magukat, hogy végül – a metaforikus teljességben az alkotó arcára formált techno helyett – a lejátszó sercegésének mikrozajában érjenek össze.
2007. 05. 18.
Budapesti pogány napok 3.: egy alaposan megcsúszott fesztivál-beszámoló – helyett: a folk/pagan metál balti királyainak hosszan zengő méltatása. Leszámolás a barbár nézetekkel és a sznob elvárásokkal, mitől/mire (lehet) jó a folk metál… és a végére azért némi koncertélmény is, dolgok, amikbe beletört az idő és a felejtés vasfoga.
2007. 05. 16.
A Jövő Háza Teátrumának folyosóján különös emberek gyűlnek össze. Aztán egyszercsak kinyílik a bűvös ajtó, és beindul az áradat. Elöl foglalok helyet egy ifjú pár mögött, remélhetőleg jó kilátással a színpadra.
2007. 05. 16.
Egész estés testmasszás. Tetőtől talpig, majd ismét felfelé. Rengetegszer egymás után, és az eredmény nem marad el. Testi-szellemi kipihentség, letisztult mentális tudatállapot. Röviden így jellemezhető a Műcsarnokban megrendezett UH est, ahová csak annak nem volt érdemes ellátogatnia, aki szereti, ha vállában ott marad a görcs, ahelyett, hogy alávetné magát és érzékeit a hangok gyógyító hatásának.
2007. 05. 09.
A lelkes tömeg tombolva ünnepli a zenészeket - még nem láttam ennyi, és ilyen lelkes embert az A38-on (jazz koncerten). Sajnos azonban csak egy ráadásra futja a zenészek idejébôl. Mégis, ahogyan mindenki, én is elégedetten távozom a hajóról: legendás zenészek legendás zenéjét hallhattam - és lokálpatriotizmusom is kielégült.
2007. 05. 08.
Mióta áll a MÜPA, már nem csak ritka és kivételes alkalmakkor lépnek fel a világ legjobbjai Budapesten. Illetve dehogy, hiszen minden világszínvonalú koncert kivételes alkalom, s különösen az volt a New York-i Filharmonikusok koncertje május 5-én. A legnagyobbak testközelből – élménybeszámoló.
2007. 05. 08.
Hol találkozik a poszt-pop, és vokál house neon-pink világa a metál-fekete noise-al, grind core-al, és breakcore-al? Hol sétál kézenfogva a szigorúan strukturált, lüktető techno és az akadémikusabb hangzású széttöredezett avantgard zene? Mi kapcsolja össze az aszfaltrobbantó zajt és a neutralitásba hajló minimalizmust? A válasz a professzionalitás és az autonóm hangzás, ami műfajok és szubkulturák felett köti össze a minőségi zenére vágyó embereket; az Ultrahang fesztivál szervezői ezt képviselik.
2007. 05. 07.
Ascher Tamás életet lehelt az Operaház poros kulisszái közé, Vajda János zenéje szellemes és fogyaszthatóan posztmodern, Csokonai utánozhatatlan rokokó börleszkje pedig olyan, mint a mentolos étcsokoládé: egyszerre keserédes és pikáns.
