zene / előadás
2007. 07. 06.
Először esik szó orgonazenéről a prae.hu virtuális hasábjain: az elvont komolyzenei berkeken belül is exkluzivitással bíró műfaj aktualitását az ifjú fenomén, Karosi Bálint fellépése adta. A húszas éveinek végén járó művész az Egyesült Államokban tanul Eötvös-ösztöndíjjal, s itthoni koncertjén láthatóan igyekezett megcsillogtatni szerteágazó tehetségének legjavát. Mi rejtezik a sziporkák mögött?
2007. 07. 04.
Itt most egy beszámolónak kellene állnia a MetalMania eseményeiről, azonban kiküldött munkatársunktól nem kaptuk meg a beígért cikket, és e-mailjeinkre sem válaszol. Telefonon sikerült elérnünk feleségét, aki szerint elhatalmasodott rajta valami furcsa euforikus állapot, melynek sok köze van a My Dying Bride szombat esti fellépéséhez. Hogy mégis naprakész ismertetőt adhassuk a koncertről, a vele készült hangfelvételekből összeállítottuk az alábbi különös visszaemlékezést.
2007. 07. 03.
La valse aux adieux – idézhetnénk a Kundera-regény címét Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes, szabadtéri koncertje után. Végignézünk a Hősök terén, ahol tízezernyi ember ül vagy áll áhítattal hallgatva a zenét (áhítattal, mondom, mert akként hat az ennyi emberből áradó, közös csönd ezen a máskor zajos csomóponton), s bolondnak tartjuk, aki a kultúra haláláról beszél Magyarországon.
2007. 07. 01.
A dark/neofolk/industrial színtér jobbnál jobb zenekarait felvonultató Hyperborea rendezvénysorozat ötödik része – az öt nemzetközileg elismert külföldi és hazai formációval, ill. előadóval – igazi csemegének ígérkezett. A fellépők sorrendjének többszöri megváltozása, valamint az emiatt (?) bekövetkező csúszás (tyúk vagy a tojás?) azonban keresztülhúzta a számításaimat.
2007. 06. 22.
„A Dream Theater jó, a Dream Theater okos, a Dream Theatert szeretni kell” – valahogy így hangzott az az axióma, amit egy mezei metalhívő betéve fújt a ’90-es években, ha eleget forgatta a Metal Hammer névre hallgató profán-Bibliát. Pelyhedző állú fémszívűként én magam is érzékeltem ezt az elvárást, aminek jó tanuló módjára igyekeztem is megfelelni. Ez azonban csak félig-meddig sikerült.
2007. 06. 22.
Debussy ellen-Trisztánját hallani a MÜPA-ban ritka és meghatározó élmény volt alig egy héttel a Budapesti Wagner Napok után . Az intim francia zenedráma koncertszerű megszólaltatása kiválóan passzolt a Nemzeti Hangversenyteremhez, s mindenekelőtt a francia énekművésznek köszönhetően valóban avatott és minden takarékosságával együtt is drámai előadásban lehetett részünk.
2007. 06. 21.
Amikor vége a szeretetnek, akkor igazság van. És amikor vége az igazságnak, akkor erőszak van. És amikor vége az erőszaknak, akkor Mama van - szia, Mama! Laurie Anderson
2007. 06. 21.
Ki ez a Harry Tavitian? Középkori örmény szerzetes, vagy mókamester egy varietében? Színpadi zeneszerző, netán zongora-improvizatőr? Az este nem elég, hogy eldöntsük: az örmény származású, Romániában élő zongorista bármelyik szerepre jó eséllyel pályázhat.
2007. 06. 14.
A könnyűzene olyan, mint a komolyzene, csak sokkal viccesebb? A könnyűzene komolytalan zene, melyet a társadalom léha ostobaságra hajló 95%-a hallgat? Vagy a könnyűzene egy fekete lyuk, amely végtelen gravitációjával magába szippantja a Zene-galaxis csillagközi porát?
2007. 06. 14.
A Rajna kincse után a MÜPA-béli walkür csalódást okozott, legalábbis ami a rendezést illeti: az ötletdömping helyét jóval szerényebb megoldások vették át. Persze a két zenedráma közül a második eleve kevésbé mozgalmas, mégis, olyan érzésem volt, hogy a színpadi alkotóknak nem maradt elég idejük és kedvük a Walkürhöz. A Wagner-muzsika azonban bizonyos értelemben nyert az ügyön: több ideje maradt rá az énekeseknek és a nézőknek is. Beszámoló a negyedik nap után.
