zene / előadás
2007. 07. 03.
La valse aux adieux – idézhetnénk a Kundera-regény címét Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes, szabadtéri koncertje után. Végignézünk a Hősök terén, ahol tízezernyi ember ül vagy áll áhítattal hallgatva a zenét (áhítattal, mondom, mert akként hat az ennyi emberből áradó, közös csönd ezen a máskor zajos csomóponton), s bolondnak tartjuk, aki a kultúra haláláról beszél Magyarországon.
2007. 07. 01.
A dark/neofolk/industrial színtér jobbnál jobb zenekarait felvonultató Hyperborea rendezvénysorozat ötödik része – az öt nemzetközileg elismert külföldi és hazai formációval, ill. előadóval – igazi csemegének ígérkezett. A fellépők sorrendjének többszöri megváltozása, valamint az emiatt (?) bekövetkező csúszás (tyúk vagy a tojás?) azonban keresztülhúzta a számításaimat.
2007. 06. 22.
„A Dream Theater jó, a Dream Theater okos, a Dream Theatert szeretni kell” – valahogy így hangzott az az axióma, amit egy mezei metalhívő betéve fújt a ’90-es években, ha eleget forgatta a Metal Hammer névre hallgató profán-Bibliát. Pelyhedző állú fémszívűként én magam is érzékeltem ezt az elvárást, aminek jó tanuló módjára igyekeztem is megfelelni. Ez azonban csak félig-meddig sikerült.
2007. 06. 22.
Debussy ellen-Trisztánját hallani a MÜPA-ban ritka és meghatározó élmény volt alig egy héttel a Budapesti Wagner Napok után . Az intim francia zenedráma koncertszerű megszólaltatása kiválóan passzolt a Nemzeti Hangversenyteremhez, s mindenekelőtt a francia énekművésznek köszönhetően valóban avatott és minden takarékosságával együtt is drámai előadásban lehetett részünk.
2007. 06. 21.
Amikor vége a szeretetnek, akkor igazság van. És amikor vége az igazságnak, akkor erőszak van. És amikor vége az erőszaknak, akkor Mama van - szia, Mama! Laurie Anderson
2007. 06. 21.
Ki ez a Harry Tavitian? Középkori örmény szerzetes, vagy mókamester egy varietében? Színpadi zeneszerző, netán zongora-improvizatőr? Az este nem elég, hogy eldöntsük: az örmény származású, Romániában élő zongorista bármelyik szerepre jó eséllyel pályázhat.
2007. 06. 14.
A könnyűzene olyan, mint a komolyzene, csak sokkal viccesebb? A könnyűzene komolytalan zene, melyet a társadalom léha ostobaságra hajló 95%-a hallgat? Vagy a könnyűzene egy fekete lyuk, amely végtelen gravitációjával magába szippantja a Zene-galaxis csillagközi porát?
2007. 06. 14.
A Rajna kincse után a MÜPA-béli walkür csalódást okozott, legalábbis ami a rendezést illeti: az ötletdömping helyét jóval szerényebb megoldások vették át. Persze a két zenedráma közül a második eleve kevésbé mozgalmas, mégis, olyan érzésem volt, hogy a színpadi alkotóknak nem maradt elég idejük és kedvük a Walkürhöz. A Wagner-muzsika azonban bizonyos értelemben nyert az ügyön: több ideje maradt rá az énekeseknek és a nézőknek is. Beszámoló a negyedik nap után.
2007. 06. 12.
Az opera műfajától, Wagner muzsikájától, netalántán a magyar dalszínházi viszonyoktól mindezidáig húzódozóknak üzenjük: a Művészetek Palotája produkciójában bemutatott A Rajna kincse miatt érdemes átgondolni véleményüket! Fischer Ádám csapatával teljesen újszerű koncepcióban és a rangos Wagner-fesztiválokkal (legalább) egyenragú zenei színvonalon állította színpadra a Ring első két darabját. Figyelem: még három előadás lesz e hétvégén, de aki lemaradna róla: jövőre, ugyanekkor, ugyanitt! Beszámoló az első estéről.
2007. 06. 08.
Mire alkalmas a lerobbant Erkel? Hát "beteg" darabok játszására! A legjobb példa erre Benjamin Britten "A csavar fordul egyet" című lélektani kamaraoperájának elôadása, melyet helyszínkezelésében és hangulatában talán a Krétakör Budavári Sziklakórházban tartott "Niebelung-lakópark" előadásához tudnék hasonlítani.
