zene / előadás
![Posztmodern romantika](data/_cache/2007-11-13/3521s_837_220x220.jpg)
2007. 11. 16.
Nem kis romantikus, heroikus szufla kellett ahhoz, hogy a Kronos Quartet tagjai ilyen mértékben urai tudjanak maradni hangszerüknek, hogy ily mértékben elmerüljenek a különféle kultúrákban, és mégis visszataláljanak Árkádiába. A közönség ütemes vastapssal köszöntötte a bravúros előadást.
![Itt és most az örökkévalóságban](data/_cache/2007-11-01/3380s_824_220x220.jpg)
2007. 11. 02.
Az előadás végén szűnni nem akaró taps köszöntötte Amjad Ali Khan játékát. Az ütemes vastaps ellenére, bár újra és újra előjött, nem adott ráadást. Látszott, hogy elégedett magával és a játékával. De nem volt benne semmi büszkeség. Amit átadott, azt nem ő adta elő: ő csak énekelt, „a sarodon keresztül”. Az örök hang szólt.
![Thrash ünnep német precizitással](data/_cache/2007-10-31/3368s_821_220x220.jpg)
2007. 11. 01.
Csekély létszámú, ám lelkes közönség előtt lépett föl október 28-án, vasárnap a Kultiplexben a német thrash metál banda, a Dew-Scented, valamint a nyakizmokat bemelegítő Wackor és az Archaic. A három zenekar roppant hangulatos és intenzív bulit adott, ám ismét azzal a tapasztalattal lettünk gazdagabbak, hogy az underground thrash még mindig nem elég arculatformáló zene.
![Négy húron pendülve](data/_cache/2007-10-29/3362s_817_220x220.jpg)
2007. 10. 31.
Ha Faust basszusgitáros akart volna lenni, és ezért megtette volna a szükséges lépéseket is – azaz eladja lelkét, mint Tarantino filmjeiben a kisujjat szokás – akkor sem biztos, hogy úgy játszana, mint az úr, akinek koncertjéről most írni fogok: Victor Lemonte Wooten, aki az A38-on a Smart Music fesztivál keretében lépett színpadra.
![Béke, szeretet és gulyás az A38-on](data/_cache/2007-10-28/3331s_818_220x220.jpg)
2007. 10. 31.
Rekeszizom-szakadás, mesterélmény, éteri muzsika. Azaz újra eljött hozzánk a gulyás legnagyobb kameruni rajongója, a basszusgitár legfőbb élő istene, a páratlanul éteri énekhang tulajdonosa: az egész hajót betöltő aura és „positive vibration”, alias Richard Bona.
![Fülbemászó turbógagyi](data/_cache/2007-10-30/3363s_819_220x220.jpg)
2007. 10. 30.
Lehet, hogy semmi baj nem lett volna, ha nem nu/elektrojazzként hirdetik meg a karaoke- és mulatóhangulatot idéző japán vicczenekart. Akkor vagy nem megyek el a koncertre, vagy nem azzal az elvárással, hogy a felkelő nap országának fiai kicsit mást produkálnak majd, mint a lagzikon vagy a kereskedelmi csatornák zenei műsoraiban fellépő haknizenekarok. Egyébként tényleg kicsit más volt: töményebb (és émelyítőbb), vagyis gyorsabb, hangosabb és kevésbé vicces.
![Labirintusok útvesztőiben](data/_cache/2007-10-27/3315s_816_220x220.jpg)
2007. 10. 27.
Csalog Gábor előadásának címe – labirintusok és fúgák – alternatívákat vetett fel, és én inkább a labirintus útvesztőiben bolyongtam, mint a fúgaszerűen kibontakozó megoldásra találtam rá. A kortárs magyar zene bennfentes közönségét pedig leginkább csak elidegenítette a felidézett pre-romantikus éra, miközben Beethoven rajongói kétlem, hogy megtalálták volna a kapcsolatot kortárs magyar szerzőinkkel.
![Zenei hipertext Keith Jarrettől](data/_cache/2007-10-25/3297s_809_220x220.jpg)
2007. 10. 25.
Jarrett a záró improvizáció előtt bejelentette: I hope you keep your culture... Bartókra, Ligetire, talán Kurtágra és több, nemzetközileg elismert szerzőnkre gondolt. De lehet, hogy a globalizációtól óvott minket... Mindenesetre zseniális előadásban volt részünk.
![Kalapozó zenészek](data/_cache/2007-10-17/3214s_802_220x220.jpg)
2007. 10. 22.
Nem azt kaptuk, amire vártunk: ebben az előadásban Varèse inkább az absztrakt atonális zene atyjának tűnt, Kagel pedig szimpatikus bohócnak. Ahogy a kortárs zene előadásában egyébként nemzetközi hírnévre szert tevő UMZE és az Amadinda Ütőegyüttes is csupán elvegyült a színpadot elárasztó fiatal zenészek áradatában. Az előadás címválasztása pedig – X = 10 – mindvégig indokolatlan, pontosabban enigmatikus maradt.
![Jelen - mégis távol](data/_cache/2007-10-21/3240s_807_220x220.jpg)
2007. 10. 22.
Kérem, bocsássák meg a rejtélyes címválasztást: csak azt akartam kifejezni vele, hogy a Terje Rypdal nevén meghirdetett koncert sztárja ugyan ott volt, és többé-kevésbé játszott is a színpadon, „jelenlétével” mégis komoly baj volt. Persze minden éremnek két oldala van: a jazzként meghirdetett, ám jócskán „progresszív” rocknak induló koncert így legalább valódi kortárs (azaz töredezett, absztrakt) és kifejező előadásra sikeredett.