zene / előadás
2008. 01. 17.
Aki a felfokozott és koncentrált drámaiságot hiányolja az opera műfajából, ajánlom, Puccini Pillangókisasszonyát megnézve-meghallgatva győződjön meg arról, hogy igenis lehetséges görög tragédiát létrehozni dalszínházban, mégpedig mindenféle pángermán mitológia és Gesamtkunst nélkül. Puccini forever?
2008. 01. 16.
2007 vége ismét a pogányoké: a hazai színalatti keményzenei körök egyik legkedveltebb, legnépszerűbb zenei irányzata, a pagan black metál ismét több új, az eddigieknél jóval ütősebb lemezt adott közönségének. A Bornholm mellett talán a legnagyobb népszerűségnek örvendő Frost a novemberben kiadott Black Shining című lemez bemutatójaként koncertet szervezett a Vörös Yukban: minden valamirevaló pagan black metál fan tudta, hogy ott a helye.
2008. 01. 10.
Gyanakszom, hogy a Péterfy Bori Love Band kultzenekar – legalábbis sikerrel törekszik rá a maga ironikus módján. A csütörtöki koncertre minden jegy elkelt, talán annak köszönhetően, hogy ez volt 2007-ben utolsó Budapesten. Vagy még mindig vannak olyanok, akik összekeverik őt Rutkai Borival? És nemcsak azért, mert mindkettőjüket Borinak hívják, hanem azért is, mert mindkettőjük – állítólag – „aranyoskodó”. Elhatároztam, hogy utánajárok, mennyire igaz ez a vád a Péterfy Bori projektre.
2008. 01. 04.
Bár látszólag Isten állatkertjének nagyságát dicsőíti, a MÜPÁban az új évet s a schengeni határnyitást volt hivatott ünnepelni Haydn A teremtés című oratóriuma. Fischer Ádám keze alatt stílszerűen az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar játszott, és a közönség soraiban is szép számmal ültek sógoréktól. Egy-két év, és a bécsi újévi koncertet is lekörözzük? Remélem, elég messzire elhallatszik, hogy „mindez jó”!
2007. 12. 30.
A nagynevű kórus és orgonista koncertjére teltházas közönség gyűlt a Művészetek Palotájába. Ahogy elnéztem az arcokat, egyre magányosabbnak éreztem magam különös érdeklődésemmel: engem ugyanis nem a karácsonyi műsor érdekelt most, sokkal inkább az, hogy ebbe hogyan illeszkedik majd Ligeti Gyögy és Olivier Messiaen zenéje.
2007. 12. 30.
Nem tudni, hogy a közönség mekkora hányada váltott jegyet a koncertre azért, hogy Woody Allent, a filmrendezőt / sztárt nézze meg élőben, és mekkora azért, hogy kellemes New Orleans-i jazzmuzsikát hallgasson, a lényegen azonban ez mit sem változtat: kimondottan szórakoztató és élvezetes műsort láthattunk.
2007. 12. 21.
Az elmúlt héten abban a szerencsében lehetett része a MÜPÁba látogató zenebarátoknak, hogy néhány nap különbséggel két híres-hírhedt régizenei műhely titkaiba is belepillanthatott: a Harnoncourték előadását követő tetszésnyilvánítás a zenei múzeum piedesztáljára emelt, megkérdőjelezhetetlen nagyságú klasszikus(ok) előtti kötelező főhajtás, míg a Rattle-koncertet záró ováció a kissé ugyan szedett-vedett, ám a befogadóhoz közelebb jutó, élettel teli mű-élvezet csalhatatlan jele volt.
2007. 12. 13.
Richard Strauss Elektrájának bemutatója óta a hazai zenei élet az Operaház reneszánszát ünnepeli – pedig érdemes kritikusan közeledni a produkcióhoz, különösen, hogy immár a külföldi sztárénekesnők nélkül fut a darab. Kétségtelen, hogy nem csak elindult, hanem jó úton is halad az Opera, de Kovalik rendezése, és különösképp Antal Csaba díszlete rosszabbul sikerült munkáik közül való.
2007. 12. 11.
Jó lenne megfogni, megtartani ezt a varázslatot. Már az is kész csoda, hogy az ember csakúgy, véletlenül, belefut egy kedd este a Sirályban Gadó Gábor koncertjébe. (A Franciaországban élő gitáros nem látogat oly gyakran haza, hogy az ne menne eseményszámba). Ha meg már így alakult, még egy Hanuka ünnepség is beférkőzött az események közé.
2007. 12. 07.
A Hibiki zenészei elmélyülten és a hallhatóság határán játszottak, de meggyőződés nélkül. Elmerültek a zeneszerzőben, a darabban, és nem a hallásuk győzte meg őket, hanem a leírt kotta autoritása. Márpedig ezt a zenét nem lehet így játszani – az ilyen „őrült” hangzások hihetőségéhez „őrült” lelkesedés és hit kell.
