zene / előadás
2008. 03. 19.
Az Immolation mindig kedvelt vendég volt idehaza: emlékezetes budapesti koncertek garmadái állnak az amerikai death metál óriásegyüttes mögött. Az Immolation szcénán belüli jelentőségének mutatója az a majd’ 20 éves életmű, amellyel az egyik legnagyobb death metál banda a világon: az est főszereplőjének kijáró fiktív trónust azonban az izraeli Melechesh ragadta el.
2008. 03. 19.
Két nappal Ton Koopmanék után hivatalosan is megkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az alaphangot a Bajor Állami Zenekar adta meg, amely állítólag a világ legjobb zenekara, Kent Nagano vezényletével, aki állítólag a világ legjobb karmestere - de nem kell mindent elhinni, amit a népek beszélnek a szájukkal.
2008. 03. 18.
Ton Koopman és az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus hangversenyét a LOW - Holland-Flamand Kultfeszt záróakkordjaként hirdették, de tévedés kizárva: Telemann-estjük sokkal inkább a BTF nemhivatalos megnyitója volt! Kár, hogy erről a magyar közönség nem értesült időben.
2008. 03. 16.
Az est legkülönösebb fellépője Terrie Ex és Han Bennink duója volt. Hallottam már gitárost csavarkulccsal játszani, láttam, hallottam ahogy szaggatják, mágnesezik a húrokat, és bizony láttam már néhány bizarr dobtechnikát is. Mindez azonban ilyen nemes egyszerűséggel és mégis ragyogó humorral - számomra az est fénypontjává avatta az együttest. Sokáig nem feledem, ahogy az idős dobos leül a dobfelszerelés elé a földre, és a padlón veri a ritmust, meg vissza-visszafordulva a dob állványzatán...
2008. 03. 09.
Király Csaba koncertje a heves lelkesedés és a bősz felháborodás kiváltására egyaránt alkalmas volt. De mit is várhat az ember egy olyan koncerttől, ahol Bach és Liszt billentyűs művei felváltva szólalnak meg az orgonán és a zongorán - ugyanazon művész előadásában?
2008. 03. 08.
Hihetetlen, és persze zseniális, valóban tökéletes volt a bali zene. És mégis tudatlannak, leginkább pedig idegennek éreztem magam. Újra szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem csak az európai zene, nem csak a mi kultúránk hatalmas, mélységes és csodálatos. Kívülről szemlélve.
2008. 03. 07.
Verdi Requiemje azon monumentális romantikus egyházi művek egyike, melyekben ájtatosság alig, a színpadiasság annál nagyobb szerepet kap. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és az MR Énekkar MÜPA-beli előadása nem is fukarkodott a nagyformátumú megoldásokkal; ifjú hőstenorunk, Fekete Attila szólója azonban némi aggodalomra adott okot.
2008. 03. 05.
A pécsi Papok és Prostik bulisorozatot ősszel Budapesten is elindította a szervezőgárda. Örök hálánk jeléül mindkét buliban megfordultunk, az elsőben női karakterünk szépségversenyt nyert, a másodikban csendes szemlélőként sodródtunk figurák és hangulatok között, egészen egy gonzó-szürreális bahtyini karneválig.
2008. 02. 21.
A vonatokra ugyan mostanában nem nagyon lehet számítani, ám más műfajban, a MÁV Szimfonikus Zenekar megbízható pontossággal dolgozik. A Magyar Szimfonikus Körkép című sorozat keretei között három magyar mester: Kodály, Bartók és Lendvay Kamilló műveiből adtak koncertet. A hangversenyen tényleg volt kép, méghozzá mozgó - de inkább ne lett volna.
2008. 02. 14.
Agylezúzó dübörgés, dobhártyaszaggató grindolgatás, gyomorból előhívott masszás vadállati bőgés, robbanó basszusfutamokkal megfűszerezett nyers tekerések a gitárokon: üdv' 2008 első valamirevaló death metál koncerthetén! Viszlát Obituary, ave magyar death metál együttesek: február 1.-én négy ütős hazai bandát láthattunk a Kék Yuk színpadán.
