zene / előadás
2008. 03. 09.
Király Csaba koncertje a heves lelkesedés és a bősz felháborodás kiváltására egyaránt alkalmas volt. De mit is várhat az ember egy olyan koncerttől, ahol Bach és Liszt billentyűs művei felváltva szólalnak meg az orgonán és a zongorán - ugyanazon művész előadásában?
2008. 03. 08.
Hihetetlen, és persze zseniális, valóban tökéletes volt a bali zene. És mégis tudatlannak, leginkább pedig idegennek éreztem magam. Újra szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem csak az európai zene, nem csak a mi kultúránk hatalmas, mélységes és csodálatos. Kívülről szemlélve.
2008. 03. 07.
Verdi Requiemje azon monumentális romantikus egyházi művek egyike, melyekben ájtatosság alig, a színpadiasság annál nagyobb szerepet kap. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és az MR Énekkar MÜPA-beli előadása nem is fukarkodott a nagyformátumú megoldásokkal; ifjú hőstenorunk, Fekete Attila szólója azonban némi aggodalomra adott okot.
2008. 03. 05.
A pécsi Papok és Prostik bulisorozatot ősszel Budapesten is elindította a szervezőgárda. Örök hálánk jeléül mindkét buliban megfordultunk, az elsőben női karakterünk szépségversenyt nyert, a másodikban csendes szemlélőként sodródtunk figurák és hangulatok között, egészen egy gonzó-szürreális bahtyini karneválig.
2008. 02. 21.
A vonatokra ugyan mostanában nem nagyon lehet számítani, ám más műfajban, a MÁV Szimfonikus Zenekar megbízható pontossággal dolgozik. A Magyar Szimfonikus Körkép című sorozat keretei között három magyar mester: Kodály, Bartók és Lendvay Kamilló műveiből adtak koncertet. A hangversenyen tényleg volt kép, méghozzá mozgó - de inkább ne lett volna.
2008. 02. 14.
Agylezúzó dübörgés, dobhártyaszaggató grindolgatás, gyomorból előhívott masszás vadállati bőgés, robbanó basszusfutamokkal megfűszerezett nyers tekerések a gitárokon: üdv' 2008 első valamirevaló death metál koncerthetén! Viszlát Obituary, ave magyar death metál együttesek: február 1.-én négy ütős hazai bandát láthattunk a Kék Yuk színpadán.
2008. 02. 14.
Először is szeretném tisztázni, hogy a koncertre, amelyről az alábbiakban tűnődök, a Művészetek Palotája protokoljának keretében jutottam: egyszóval meghívtak, és nem magam választottam az eseményt. Egyébként örültem a meghívásnak, hiszen a koncert ragyogónak ígérkezett, és a későbbiekben is maximálisan teljesítette az elvárásokat.
2008. 02. 13.
Farkas Gáborra érdemes lesz odafigyelni. A huszonhét éves zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusza, aki korábban már több rangos bel- és külföldi versenyen ért el első vagy második helyezést, most a Zeneakadémia Nagytermében adott önálló koncertet – igazi teltház előtt.
2008. 02. 10.
Hangverseny-maratont, még, sokat! A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája közös rendezésében megtartott Csajkovszkij-nap sikere annyira egyértelmű, hogy a kérdés csak az: miért most először, és legközelebb miért csak egy év múlva?
2008. 02. 10.
Dukay és Gadó ugyan láthatóan improvizáltak, ám mindketten a maguk idiómájában, a maguk építőelemeiből, a maguk gondolkodásával szőve egybe az elemeket. Az angolok a pastiche szót használják arra, amilyen benyomásom volt: talán egyveleg, keverék szóval fordítanám ezt az érzést. A Gadóból hiányolt zsenialitást megtaláltam Dukay játékában. A nagy testvér játszott, és figyelt. De nem egyesültek.
