zene / előadás
2008. 05. 01.
Pattogó hangok, minimál, nyolcvanasévek-hangzás és jazz impró. Na meg harsh noise és hömpölygő ambient. És még sokminden más egy helyen, audiovizuálisan, mozgásban és teátrálisan. Összművészeti fesztivál a Gödörben a Moiré Egyesület és a Periszkóp Rádió tagjai rendezésében. Avagy befogadóelméletek praxisa és határok feszegetése - és még mindig egy kávézóasztal mellett ülünk, családias hangulatban.
2008. 04. 30.
Üdítő élmény volt megannyi régizenei sztárkoncert után a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar előadásában hermeneutikai fakszniktól mentes Bachot hallgatni. Persze érezhetően nem (csak) "barokk szólisták" vagy Bach-specialisták léptek színpadra, mégis messzemenőkig méltánylandónak tartom azt a mára már-már bátornak minősülő kezdeményezést, hogy kizárólag a lipcsei mester műveiből adjon hangversenyt egy alapvetően modern zenét játszó nagyzenekar.
2008. 04. 26.
Érdektelenség fogadta a Debreceni Filharmonikus Zenekar koncertjét: alig néhány százan voltak kíváncsiak a Magyar Szimfonikus Körkép című sorozatban megrendezett eseményre. Így viszont kiderült: közönség nélkül jobb a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem akusztikája.
2008. 04. 17.
Két kedvezményes árú jegyet kínálnak a vasárnapi koncert előtt egy órával. Mozart Linzi szimfóniája és a Kékszakállú herceg vára van műsoron. Kizárt dolog, hogy Bartókot egyedül meghallgassam, érvel a jegyet kínáló hölgy, különben sem érteni belőle egy szót se: magyarul van. Neki ború, nekem derű. A plakáton ugyanis az operát német fordításban ígérik - márpedig én biztos nem vagyok kíváncsi egy Judith, kommst du mit? - verzióra.
2008. 04. 17.
Amikor az ember hétvégi programot keres magának, a kiválasztásban rengeteg dolog játszhat közre: az április 12-ei móka ajánlójának esetében nekem első körben a fellépők között villogó hírhedt Fostartály, a másodikban pedig a koncertest hangzatos Anus Dei MMVIII címe ragadta meg a tekintetem. Poéngrind, hörgős-morgós suttyóskodás, szándékos zenei analfabétizmus: ez már a dolgoknak az a legalja, ami inkább mulattat, mint megríkat. Disznómetál esten voltam - a tanulságokat alább.
2008. 04. 15.
Rendkívül csekély a valószínűsége annak, hogy hat nagybőgős (mindegyik kivételesen magas szintű hangszertechnikával) arra az ötletre jusson, hogy akrobatikus látványelemekkel ötvözze virtuóz előadását. A nagybőgő-szextett (L'Orchestre de Contrebasses) zseniális műsora valósággal letaglózta a budapesti közönséget, aki ütemes vastapssal, tombolva követelte a ráadást.
2008. 04. 06.
Amikor a bárkás Hamlet utolsó előadásán egy fiú epilepsziás rohamot kapott, fenntartással fogadtam a jelenlévő barátnőm értelmezését: olyan előadás volt, hogy minden idegszálunk egyszerre rezdült. Azóta saját bőrömön is megtapasztaltam, van olyan - jelen esetben zene -, amely újramotiválja a kiüresedett frázis jelentését: az idegeimen játszanak. Legutóbb a japán Otomo Yoshihide New Jazz Orchestrájának sikerült.
2008. 03. 28.
A Debreceni Csokonai Színház frissen bemutatott Puccini-produkciója vendégszerepelt a Tavaszi Fesztiválon. A nem túl hálás helyszínnek bizonyuló Millenáris Teátrumhoz kiválóan illett Szergej Maszlobojscsikov stilizált-minimalista díszlete és rendezése, ám az előadásra minden bizonnyal Haja Zsolt alakítása miatt is szívesen fogunk emlékezni.
2008. 03. 26.
Jó koncert volt: jó zenészek jó zenét játszottak és semmi több. Nem volt itt zsenialitás - csupán annyi, amennyit egy átlagos jazzfesztivál átlagos napján hallhatunk.
2008. 03. 23.
A krisztusi korba lépett Gyöngyösi Levente Lukács-passiójának ősbemutatója soha jobbkor nem lehetett volna, mint az idén a Nagyhétre eső Tavaszi Fesztivál alkalmával. A jellegzetesen „gyöngyösis” zene Vashegyi György keze alatt úgy szólalt meg, mintha legalábbis évek óta műsoron volna. De kilépett-e a fiatal zeneszerző Bach passióinak árnyékából?
