zene / előadás
2008. 07. 04.
Megy valaki Érdre, kérdi egy vékony, fekete nő, mikor felszáll a vonatra. Jelentkezek és szembe leül. Keresztbe teszi miniszoknyás lábát, kicsomagol egy szendvicset és nekikezd. Tudod merre van a Gázpalack utca? Oda megyek állásinterjúra, csámcsogja. Nem tudom, de ha leértünk, valaki majd biztosan megmondja.
2008. 07. 03.
Milyen az az előadás, ami még el sem kezdődött, máris tombol a tapsvihar, és ez így megy minden felvonás előtt és után – ám a legvégén mégis hosszú, dermedt csend támad?
2008. 07. 03.
Lírai jelenetek – írta Csajkovszkij az Anyegin partitúrájára. Bármennyire próbálta is drámává formálni a darabot Kovalik Balázs beugró rendezése, és bármilyen jó is volt a címszereplő Káldi Kiss András, a produkció mégis alatta maradt a legutóbbi Operaház/Kovalik bemutatónak. Csajkovszkij darabja tipikusan az az opera, amelyik több aktualizálást is elbírt volna.
2008. 07. 01.
Sosem hittem volna, hogy a Lake of Tears fellépése – ami után azóta áhítozom, hogy meghallottam a Demon you / Lily Anne című számuk bárhol, bármikor ugrálásra késztető, lüktető-menetelő verzéjét – éppen zenéjük keserű, fájdalmas, az elmúlást megéneklő aspektusait emeli majd ki bennem. Elvégre ez – ahogy vártam is – egy igazi örömünnep volt, „gyerekkorunk legszebb dalait" játszotta el négy öregedő muzsikus, fülig érő szájjal.
2008. 06. 29.
Zenei fesztivál Érden? Hol, mi, kik, mikor? – hangzott az érdeklődő kérdés az esemény előtt… majd ugyanez, immáron értetlenkedve, utána: megvolt az első 200 fős nagyfesztivál-élményem. Nagyobb hazai nevek, profi szervezés, csillagos 5-ös hang és fénytechnika: minden megvolt a jó bulihoz, csak a közönség nem – méretét és összetételét illetően sem.
2008. 06. 20.
A lengyel Vader immáron 25 éve meghatározó együttese a szupranacionális európai metál életnek: a death metal banda a görög Septicflesh-Inactive Messiah párossal, illetve a svéd Deviannal közös európai turné 38. állomásaként érkezett Budapestre – az Undead fesztivál második napjára. Az együttes mindjárt be is bizonyította: nem véletlenül tisztelik a világ talán legjobb halálmetál formációjaként.
2008. 06. 19.
Május utolsó napján különleges koncertnek adott otthont az Óbudai Társaskör. A MusiciansWho komolyzenei portál és az Art Management Consulting szakmai közreműködésével Vági Orsolya gordonka- és Kubota Sayaka zongoraművész japán és magyar szerzők, valamint Peter Seabourne On the Blue Shore of Silence című művének megszólaltatásával debütált a közönség előtt.
2008. 06. 17.
Kiválóan előhangolt közönségsikerről volt szó, ahol csápoltak és énekeltek az emberek és láthatóan nagyon jól érezték magukat. Kétségtelenül jó zenészeket láthattunk a színpadon, akik hozták az elvárást. Mármint a közönség elvárásait. Csak az én legendáim buktak.
2008. 06. 16.
Ha azon lehet is még sopánkodni, hogy a nagy külföldi zenekarok közül csak ritkán lehet Magyarországon elcsípni egyet-egyet, a death metál szcénának vannak olyan nagyjai, akik nem először lépnek föl nálunk. Közéjük tartozik az amerikai Dying Fetus is.
2008. 06. 13.
Üres és teli, könnyű és nehéz, lágy és kemény – a tai chi szerint e poláris ellentétek váltakoz(tat)ásában rejlik az út a (nem keresztényi értelemben vett) megváltáshoz. A progresszív metált játszó svéd Pain of Salvation mintha öntudatlanul is ennek jegyében alkotna: zenéjükben ugyanis olyan természetességgel jelenik meg a disszonancia, hogy az valóban megváltásként hat a bináris világkép rabságában vergődő befogadó számára.
