zene / előadás
2008. 11. 10.
Nagy esemény, ha olyan - európai szemmel egzotikus - országból érkeznek hozzánk zenészek, akik ebben a kultúrkörben is híresek produkcióikról. Az Egyesült Államokra ez persze nem áll, ám ha figyelembe vesszük azt, hogy az Inquisition zenészei kolumbiai bevándorlók, már más a helyzet. Budapest első latinos black metál eseményének lehettem szem- és fültanúja.
2008. 11. 06.
Nem is sejtettem, hogy milyen kalandokat jelent majd az Avalon Music Club megközelítése, de az hamar eldőlt, hogy három Anathema- és egy Danny Cavanagh-koncerttel (nem létező) szimatszatyromban nem fogok meghátrálni – valamiért ugyanis sokkal jobb látni őket, mint nem. Ez a „valami” a csapat hiteles jelenlétéből és egyszerűségében is magával ragadó zenéjéből tevődik össze, s alkot az pillanatot lényegivé varázsoló élményt – sokadszorra is.
2008. 10. 30.
Az utóbbi években a minimálzene legjelesebb élő képviselői jártak hazánkban (Steve Reich, Laurie Anderson, valamint Philip Glass), nem beszélve az egyébként rendkívül nagy hatású, ám hazánkban meglehetősen kevéssé ismert magyar zeneszerző, Ligeti György évente megrendezett (posztumusz) előadásáról. Már csak Michael Nyman hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a sor.
2008. 10. 27.
Energia, feszültség, ritmus, agresszió és regresszió: e szavakkal kiválóan leírható az EBM. Olyan zenei stílus, mely egyesíti az ipari zajzenék gépiességét a 80-as évek elektronikus punkzenéjével, majd táncolhatóvá tupírozza azt. A svéd Spetsnaz ezt hozta, és nem többet: pokoli elektronikus diszkót adott le.
2008. 10. 24.
A Havizaj névre hallgató zajzenei minifesztivál idén már 16. alkalommal került megrendezésre, s az est ezúttal a Gödörben kapott helyet. Nagy képmutatás lenne azt állítani, hogy a rendezvény ismertsége ezzel szintet ugrott, hiszen ugyanolyan családias hangulatban zajlott, ahogy eddig is. Ezúttal két ismertebb nyugat-európai előadó látogatott el hozzánk csalódás, illetve katarzis formájában.
2008. 10. 23.
Bármilyen kellemetlen, kénytelenek vagyunk azt leírni, hogy Szokolay Sándor Nagy Gáspár versciklusára komponált Október végi tiszta lángok című, 1956 emlékére írt gyászmise-oratóriuma gyönge. A zeneszerző a költemények legproblematikusabb mozzanatára: hamiskás patetikusságára oly mértékben ráerősített, hogy a végeredmény csaknem önmaga paródiája lett. Sajnos arra is újra rá kellett döbbennünk, milyen nehéz ma a nemzeti sorsfordulókat hitelesen megidézni.
2008. 10. 22.
Régóta köztudott, hogy norvég zenészek is léteznek a világon, és nem csak a klasszikus valamint popzene, hanem a jazz berkeiben is. Ezúttal egyetlen lemezkiadó, a Jazzland Records zenészei mutatkoztak be a Millenáris Teátrumban a BÖF New Jazz Update programján belül: hatalmas sikerrel és – legalábbis számomra – felemás utórezgésekkel.
2008. 10. 16.
2008. október 5-én és 11-én mutatta be az Operaház Beethoven Fidelióját. Nemrég még repertoáron volt ez az opera – nyilván más felfogásban. Vajon mit mutat meg Kovalik Balázs, miről szól most a mű?
2008. 10. 13.
“Black Curse Over Europe Tour” címen öt neves melodikus black metál formáció kezdte meg a körútját a kontinensen: vigyázat, a látszat csal! A feszülő bőrnadrág, a szöges bakancs, a kifestett arc és az okkult köntös mind a tudatalatti önmenedzsment adaléka. Nonkonform, mégis kommersz koncerten jártam.
2008. 10. 11.
A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó koncertjén majdnem csalódás ért: közepesen szürke Debussy után feleslegesen és károsan virtuóz Beethoven hegedűversenyt darált le Vadim Repin. A szünetben gyatra egészségi állapotomra hivatkozva már-már hazaindultam, ám érdemes volt kitartani, mert a második félidőben megszólaló Rachmanyinov-szimfónia nagy durranás volt. Pedig a ritkán hallható műtől nem csak én idegenkedtem a hangverseny előtt.
