zene / előadás
2008. 12. 30.
Olivier Messiaen talán az egyik leggyakrabban játszott „kortárs” szerző hazánkban: köszönhetően részben sajátosan frankofón zenei érdeklődésünknek, részben a szerző éltes korának és tisztes pozíciójának. Kicsit mulatságosnak tűnhet egy „kortárs” zeneszerző centenáriumáról beszélnünk, de hát a fogalmak megkötik a nyelvem: Messiaen születésének századik évfordulóján voltam UMZE koncerten, és csodálatos előadásban volt részem.
2008. 12. 29.
Mit írsz arról, ami egyszerűen csak működik? Ahol az „egyszerűen” és a „csak” nem a leereszkedés nyelvi kifejezői, hanem a „magabiztos”, a „kiszámítható” és a „megbízható” rokonai. Merthogy a Tankcsapda ilyen. Mondhatnánk: jó. Jó, mert emberi. Emberi, mert nem hibátlan.
2008. 12. 27.
Higgyék el, valóban mókás volt, amikor egy rossz mobil (óra) következtében összezavarodott időérzékkel, egy nappal korábban és 10 perc késéssel, rohanástól lihegve beültem a nézőtérre, majd abban a pillanatban rájöttem, hogy rossz időben és rossz helyen járok. Jócskán zsúfolt koncertprogramom „pihenőnapján” tévedtem be ide, a másnapi koncert elé rohanva, Tara Fuki és Sväng koncertjére. Szóval némi kikapcsolódásként, a túlzott kritikai élt feledve fogalmazom meg élményeimet és benyomásaimat.
2008. 12. 24.
Támogatás hiányában sorra szűnnek meg, illetve haldokolnak a kísérleti műhelyek, a fesztiválok. Ínséges időkben inkább a hasonlóságra, mint a különbözőségre kellene koncentrálniuk - a szervezőknek és a közönségnek egyaránt.
2008. 12. 22.
Kép, hang, mozgás – látható, hallható, érzékelhető. Műfaji keveredések, időutazás jelen és múlt, új és régi között. Az eredményt a X. Making New Waves fesztiválon lehetett megtekinteni, meghallgatni, átélni.
2008. 12. 21.
A folk metál mondhatni a metál Lagzi Lajcsija: a kulcsszó itt a hangulat és a mulatás mellett kissé ellentmondásosan a sör és a primordialitás, no meg a feszülős bőrnadrág. A Heidenfesten öt mulatós-metál kiválóságot és egy kevésbé mulatós metál-kiválóságot láthattunk – a móka és metál legfőbb felelőse a Finntroll és a Primordial volt.
2008. 12. 18.
Rosszat írni egy olyan bandáról, akik után sikítozó tinilányok helyett kopasz behajtófiú-szépségű fiatalemberek vonulnak csordában, reszkető kézzel, autogrammért? Egy újabb nagy adósság volt ez hazánk részéről. Szubkultúráját tekintve pedig az egyik legnagyobb, és most már ez is ki lett pipálva.
2008. 12. 10.
Pontosan két és fél órára telt most Ustad Shujaat Khan kedvéből. És a közönség még ezzel is alig érte be: újra és újra visszatapsolta, míg az utolsó ráadás után világossá nem vált, hogy többé már nem tér vissza. S közben újra megcsodálhattam azt, amit nem tudok „szerénységnek” elkönyvelni: hogy a zenész nem a saját érdemének tekinti az előadás sikerét.
2008. 12. 08.
Ha egy opera 85 százalékban recitativóból áll, jó az esély arra, hogy unalmassá váljon a hallgató számára. Miért tudta mégis fenntartani a figyelmet Haydn L’isola disabitata-jában, illetve mi Vashegyi módszere, amitől a hallgató végig töretlen koncentrációval tud jelen lenni az egész előadás során?
2008. 12. 07.
Szomorú helyzet, amikor egy hangversenyen akarva-akaratlanul azon merengek, a főszereplő túlélte-e a viharos közelmúltját, termékeny-e jelene, és milyen jövő áll előtte. Az MR Szimfonikusok december elsején megtartott évadnyitó (!) koncertjén márpedig ezen tűnődtem, hiába igyeztek megbűvölni bizonyos romantikus boszorkányok.
