zene / előadás
2009. 01. 14.
Nem tudom, miért érzek empátiát egy gőgös zsarnok iránt… Nem mintha szomorú lettem volna attól, hogy győzött az igazság; de hát szegény Athalia mást se tesz, mint retteg, rosszat álmodik, látomásoktól szenved. És mint kiderül, félelme jogos, álmai igazat beszélnek: egy gyermek foglalja el hamarosan helyét a trónon.
2009. 01. 11.
Kevés olyan együttest ismerek, amely képes cáfolni a hagyományos nézetet, miszerint a komolyzene és a metál közötti szakadék nagyjából akkora, mint a távolság Timbuktu és Budapest között. A német Haggard azonban bebizonyította: alattunk a sátáni metál, felettünk az angyali barokk, s a Haggard a létránk e két világ között!
2009. 01. 08.
Nem szeretném leegyszerűsíteni a problémát, és túl egyértelmű következtetéseket sem áll szándékomban levonni az év kezdetéről. Mégis, egy kicsit hadd higgyem – ha már ilyen jól indult, legalábbis ami a zenei élményeket illeti – hogy így is fog folytatódni.
2009. 01. 02.
Csaknem lehetetlenre vállalkoztam, amikor fejembe vettem, hogy három karácsony előtti Bach-koncertről egyetlen, komparatív igényű beszámolót írok. Nemcsak alma és körte közismert összehasonlíthatatlansága miatt, hanem azért is, mert a három hangverseny két egymást követő estén került megrendezésre, vagyis az egyik alkalommal két helyen kellett volna lennem egyszerre.
2008. 12. 30.
Olivier Messiaen talán az egyik leggyakrabban játszott „kortárs” szerző hazánkban: köszönhetően részben sajátosan frankofón zenei érdeklődésünknek, részben a szerző éltes korának és tisztes pozíciójának. Kicsit mulatságosnak tűnhet egy „kortárs” zeneszerző centenáriumáról beszélnünk, de hát a fogalmak megkötik a nyelvem: Messiaen születésének századik évfordulóján voltam UMZE koncerten, és csodálatos előadásban volt részem.
2008. 12. 29.
Mit írsz arról, ami egyszerűen csak működik? Ahol az „egyszerűen” és a „csak” nem a leereszkedés nyelvi kifejezői, hanem a „magabiztos”, a „kiszámítható” és a „megbízható” rokonai. Merthogy a Tankcsapda ilyen. Mondhatnánk: jó. Jó, mert emberi. Emberi, mert nem hibátlan.
2008. 12. 27.
Higgyék el, valóban mókás volt, amikor egy rossz mobil (óra) következtében összezavarodott időérzékkel, egy nappal korábban és 10 perc késéssel, rohanástól lihegve beültem a nézőtérre, majd abban a pillanatban rájöttem, hogy rossz időben és rossz helyen járok. Jócskán zsúfolt koncertprogramom „pihenőnapján” tévedtem be ide, a másnapi koncert elé rohanva, Tara Fuki és Sväng koncertjére. Szóval némi kikapcsolódásként, a túlzott kritikai élt feledve fogalmazom meg élményeimet és benyomásaimat.
2008. 12. 24.
Támogatás hiányában sorra szűnnek meg, illetve haldokolnak a kísérleti műhelyek, a fesztiválok. Ínséges időkben inkább a hasonlóságra, mint a különbözőségre kellene koncentrálniuk - a szervezőknek és a közönségnek egyaránt.
2008. 12. 22.
Kép, hang, mozgás – látható, hallható, érzékelhető. Műfaji keveredések, időutazás jelen és múlt, új és régi között. Az eredményt a X. Making New Waves fesztiválon lehetett megtekinteni, meghallgatni, átélni.
2008. 12. 21.
A folk metál mondhatni a metál Lagzi Lajcsija: a kulcsszó itt a hangulat és a mulatás mellett kissé ellentmondásosan a sör és a primordialitás, no meg a feszülős bőrnadrág. A Heidenfesten öt mulatós-metál kiválóságot és egy kevésbé mulatós metál-kiválóságot láthattunk – a móka és metál legfőbb felelőse a Finntroll és a Primordial volt.
