zene / előadás
2009. 02. 16.
A villamosmegálló-reklámokról fölényesen mosolygó, nemzetközi sikereik alapján egyenesen trónörökösnek kikiáltott Fülei Balázs és Várdai István hangversenyére rengetegen voltak kíváncsiak. Kétségkívül tehetséges fiatal muzsikusokat hallottam, de azért trónfosztásról szó sincsen. Legalábbis egyelőre.
2009. 02. 14.
Nehéz kritikát írni olyan koncertről, amelyen szinte minden pontosan akkor és úgy szól, ahogyan kell. Márpedig a Pannon Filharmonikusok Művészetek Palotájabeli évadnyitó koncertjén minden pontosan a helyén volt – az alábbi apró kifogások tehát csak a rosszmájúság szüleményei.
2009. 02. 10.
Bár szerencsére fogalmam sincs, milyen érzés lehet a cím sugallta fájdalom, mindenesetre az amerikai death metál szcéna régóta – mifelénk is – sztár bandája, a Cannibal Corpse a napokban ismét Magyarországon járt, hogy megmutassa, zenéjével is alaposan el tudja kenni az arcunkat. Noha az est fő attrakciója a Children of Bodom volt, itt most csak a náluk érdekesebb Kannibálokról szólunk.
2009. 02. 08.
Mostanában divat régi slágereket, legendás együtteseket és zenekarokat új életre kelteni. Az ilyen vállalkozások legtöbbje csupán arra hivatott, hogy a hetedik bőrt is lenyúzza a bányalóról. Újra eljátszák a régi slágereket, úgymond modernizálva azokat, néhány „új”, de a slágerekre kísértetiesen emlékeztető számmal és sok „improvizációval” nyakonöntve. Amikor retro-koncertre megyek, arra vagyok kíváncsi, mi a célja a legenda életre keltésének.
2009. 02. 04.
A hazai alternatív színe java, új számokkal. Ígéretesen hangzik, de minket már nem lehet csak úgy meglepni (pedig, mint kiderül később a cikkből fiatal vagyok), olvastunk a sorok között és biztos tudattal felvértezve mentünk a Világveleje fesztivál első napjára a Gödörbe.
2009. 01. 31.
Kocsis Zoltán mint hangszerelő mérette meg magát, amikor néhány éve készített Liszt-átiratait a sokak által csak hangszerelési csuklógyakorlatnak tartott Boleróval és a voltaképpen szintén zenekari feldolgozásnak tekinthető Páva-variációkkal együtt tűzte műsorra.
2009. 01. 27.
Lajkó zenéje szokatlanul nagy állóképességet követel, ezért a magassarkú cipő szigorúan ellenjavallt, főleg, ha olyan helyszínre megyünk, ahol nem lehet leülni. Na nem mintha a hétközepi és általános téli fáradtságtól kókadozó, lélekben leült társaságot nem rántaná föl helyből az első rázós akkordok felcsendülése, és nem éreznénk késztetést, hogy táncra perdüljünk, vagy legalábbis izegni-mozogni kezdjünk. De háromnegyed óra elteltével mégiscsak szükség volna egy kis pihenőre.
2009. 01. 24.
Várdai István sorra nyeri a rangos nemzetközi csellóversenyeket. A villamosmegálló-reklámokról fölényesen mosolygó, alig 24 éves fiatalember játékát korábban még nem hallottam, ennek megfelelően nagy várakozásokkal és rendkívül kíváncsian mentem a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjére.
2009. 01. 23.
Alec Empire, az ultragyors breakcore alapító atyja visszavesz az őrült darálásból. A világ megváltása helyett inkább jeges emberi kapcsolatainkra és robot-mivoltunkra fókuszál... Ha ez a tendencia folytatódik, tíz év múlva lehet, hogy már egy csendes-ülős Alec Empire bulit fogunk elcsípni.
2009. 01. 18.
Hogy kapcsolódik a még bemutatásra váró film címe a Caruso–da Silva-duó koncertjéhez? Az alábbi cikkből kiderül: több szállal is. De az is lehet, hogy nem csak ezek a válaszok lehetségesek...
