zene / előadás
2009. 04. 23.
Mozart-áriákat hallhattunk ízesítve Gluck-kal és keretbe foglalva Haydn g-moll (A tyúk) és C-dúr (A medve) szimfóniáival. Nem mondhatom, hogy kabarétréfa a súlyuk és a tartalmuk, de az az igazság, hogy nagyon jól lehetett szórakozni az est folyamán.
2009. 04. 09.
Bevallom, sem Wayne Shorter, sem a Weather Report nem tartozik a kedvenc jazz-előadóim, illetve formációim közé, az utóbbit én különösen Jaco Pastorius miatt hallgatom. Bár Shorter zenei nagysága miatt feltétlenül a közönség soraiban volt a helyem, ezúttal mégis inkább John Patitucci nyűgözött le.
2009. 04. 03.
A szokásos koncertmenű nagyjából a 20. század elejéig tart, egy-egy kitérővel néhány megszelídített múlt századi komponistára (mondjuk Messiaen orgonazenéire, vagy Honegger egyes darabjára). Ezért meglehetősen nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy az UMZE együttes, illetve vezetőjük műsorára tűzte (illetve merte tűzni) Luciano Berio műveit a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A Thália Színházban viszonylag csekély néző előtt, ám sikerült bebizonyítaniuk, hogy jól választottak.
2009. 03. 31.
Állnak a kiscsajok, nézik a pasikat – szőrösszívű rockerek kivágott egyenpólóban, barázdálódó homlok, több évtizede pecóznak már a KisPál utcában; de nem, még mindig nem unják. Lehet, hogy sohase fogják megunni? Az igazi truváj azonban az, hogy úgy néz ki, mi sem – kis csajok, közepes csávók, leendő nagymamák –, igazat kell ugyanis adnunk Lévai „Bestseller” Balázsnak: „a Kiscsillag Magyarország legjobb rock ’n’ roll zenekara”.
2009. 03. 28.
A Nemzeti Filharmonikusok Bartók Béla születésnapján adott koncertjéről nehéz összefüggően beszámolnom: a műsorra tűzött négy mű sorrendje (Debussy: Jeux, Bartók: 1. és 2. hegedűrapszódia, Négy zenekari darab és a Cantata Profana) összezavart. Akármilyen gondosan dolgozta ki Kocsis a zenei szöveteket, és bármennyire is örültem annak, hogy színesen és áttetszően szólalt meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az élmény a koncert dramaturgiája miatt mégis felemásra sikeredett.
2009. 03. 27.
A Kremerata Baltica koncertjét meghallgatni nem nagy kockázat: az ember előre sejti, hogy jó estéje lesz. Noha ezúttal a spiritus rector, Gidon Kremer a nézőtéren foglalt helyet, cserébe fellépett Oleg Maisenberg. A huszadik századi műsor láthatólag sokakat tartott távol (még mindig!!!), holott épp egy ilyen est lehetne alkalmas arra, hogy „szűz füllel” is megkedveljük Sosztakovicsot, Prokofjevet, Brittent vagy Bartókot.
2009. 03. 26.
Valahogy nehéz megtölteni a Fogadó terét: a legpörgősebb együttesek (például a Balkan Beat Box) játszottak már itt, a lábak ülés közben is táncot roptak, ám sosem volt olyan érzésem, hogy most teltház volna. A Söndörgő lemezbemutató koncertjén azonban teltház-közeli élményben volt részem, ráadásul a fiatal, szentendrei együttes és makedón vendégük előadásán megbizonyosodtam róla, hogy értő kezekben és hitelesen átadva hatalmas rajongótábora van nálunk az igényes balkáni zenének.
2009. 03. 23.
Ahogy korábbi, hűvösen fogadott operarendezései (A tisztességtudó utcalány, Johanna) alapján várható volt, Mundruczó Kornél Kékszakállú-rendezése megbukott, még ha Budapesten ez nem is jelent többet, mint „csak” szolid tapsot és halk búúúzást. A retro-kommersz díszlet és Tóth Orsi fiús mellének látványa egyszerűen nem volt partiképes Bartók zseniális operájával. Komlósi Ildikó, Polgár László, Kovács János és a Filharmóniai Társaság Zenekara előtt viszont duplán le a kalappal, hogy ilyen körülmények között borzongató és emlékezetes zenei élménnyel kárpótoltak.
2009. 03. 23.
Meglehetősen nagy érdeklődéssel és elvárásokkal érkeztem a Millenárisra, amiből felemás eredmény született: (a) The Bad Plus koncertjén újdonságot ugyan nem hallottam, ám annál jobban meggyőződhettem arról, hogy ismert slágereket lehet újszerűen előadni.
2009. 03. 20.
Időről-időre bebizonyosodik, hogy a szakrális célokat szolgáló zenék kíválóan átültethetőek extrémzenei szférákba is: a Drótanya és az Industrial Fusion csapata különleges, hibrid kortárs experimentális, illetve tribal, dark electro koncerttel nyitotta az új évet. Ezúttal olyan zenékről lesz szó, amik egyszerre hajaznak monoton sámánzenére, univerzumtágító dark ambientre és agyvelő-rezegtető, indusztriális zajzenei árra.
