zene / előadás
2009. 03. 26.
Valahogy nehéz megtölteni a Fogadó terét: a legpörgősebb együttesek (például a Balkan Beat Box) játszottak már itt, a lábak ülés közben is táncot roptak, ám sosem volt olyan érzésem, hogy most teltház volna. A Söndörgő lemezbemutató koncertjén azonban teltház-közeli élményben volt részem, ráadásul a fiatal, szentendrei együttes és makedón vendégük előadásán megbizonyosodtam róla, hogy értő kezekben és hitelesen átadva hatalmas rajongótábora van nálunk az igényes balkáni zenének.
2009. 03. 23.
Ahogy korábbi, hűvösen fogadott operarendezései (A tisztességtudó utcalány, Johanna) alapján várható volt, Mundruczó Kornél Kékszakállú-rendezése megbukott, még ha Budapesten ez nem is jelent többet, mint „csak” szolid tapsot és halk búúúzást. A retro-kommersz díszlet és Tóth Orsi fiús mellének látványa egyszerűen nem volt partiképes Bartók zseniális operájával. Komlósi Ildikó, Polgár László, Kovács János és a Filharmóniai Társaság Zenekara előtt viszont duplán le a kalappal, hogy ilyen körülmények között borzongató és emlékezetes zenei élménnyel kárpótoltak.
2009. 03. 23.
Meglehetősen nagy érdeklődéssel és elvárásokkal érkeztem a Millenárisra, amiből felemás eredmény született: (a) The Bad Plus koncertjén újdonságot ugyan nem hallottam, ám annál jobban meggyőződhettem arról, hogy ismert slágereket lehet újszerűen előadni.
2009. 03. 20.
Időről-időre bebizonyosodik, hogy a szakrális célokat szolgáló zenék kíválóan átültethetőek extrémzenei szférákba is: a Drótanya és az Industrial Fusion csapata különleges, hibrid kortárs experimentális, illetve tribal, dark electro koncerttel nyitotta az új évet. Ezúttal olyan zenékről lesz szó, amik egyszerre hajaznak monoton sámánzenére, univerzumtágító dark ambientre és agyvelő-rezegtető, indusztriális zajzenei árra.
2009. 03. 18.
Jon Lord budapesti fellépését nem véletlenül övezte hatalmas érdeklődés. Páratlan és fantasztikus zenei élmény volt mindenki számára, aki vette a fáradtságot (és még a pénztárcája is bírta), hogy ellátogasson a Művészetek Palotájába. Amilyen békésen megfért az előtérben gyülekező sok kopaszodó, őszülő, Deep Purple-pólós öreg rocker és kosztümös műélvező, olyan jól simult össze a hangversenyterem színpadán a nagyzenekari és a rock hangzás.
2009. 03. 14.
"Akkor most megmozog az állóvíz!" Ritkán átélhető valóság ma Budapesten (és úgy egyébként összes határainkon belül is), hogy az elektronikus zene és társművészetek kapcsán ilyet jelenthetünk ki. De ennél szomorúbb a tény, hogy ezen ritka kijelentések igazi tartalommal még ennél is ritkábban telítődnek. Legalábbis kissé ezt a fajta élményt nyújtotta a vízforgatós reményekkel várt szombat este a Trafóban, ami a Live Remix elnevezést kapta.
2009. 03. 09.
Ha azt mondom, hogy a csillárokon is lógtak az emberek a Philadelphia Orchestra hangversenyén a Művészetek Palotájában, abban semmi meglepő nincs, tekintve, hogy a világ egyik legnépszerűbb zenekaráról van szó. Meglepetésből azonban nem volt hiány. S ami kellemetlenségnek tűnhetett az indításban, az sokszorosan kompenzálódott a ráadásban.
2009. 02. 27.
A MIDI legnagyobb érdemét az adja, hogy ugyan a (zenei) hang csupán néhány paraméterét rögzíti, azonban ezen paraméterek értékét nagyjából a matematikai műveletek egyszerűségével lehet manipulálni egy szempler vagy számítógép segítségével. A MIDI körüli fejlesztés jó ideje legizgalmasabb területe a különböző kontrollerek használata - erre láttam elgondolkodtató példákat a Temps d’Images Fesztivál keretében.
2009. 02. 25.
A fennállásának 125. évfordulóját ünneplő Metropolitan Opera virtuálisan bővítette nézőterét: Live in HD sorozatában élő operaközvetítéseket sugároz szerte a nagyvilágba, az operabarát fül- és szempárok nagy örömére. A virtuális nézőtér budapesti páholya a Művészetek Palotája előadóterme volt ezúttal, ahonnan mintegy századmagammal, hol nagyokat sóhajtva, hol lélegzet-visszafojtva gyönyörködtem végig a Lammermoori Lucia előadását.
2009. 02. 19.
Egyre több dobolást, táncoló lábakat lehetett látni a közönség soraiban, s aki tehette, szép lassan leosont a színpad elején táncolók egyre növekvő csapatához. Chalaban és Karim Ziad Ifrikya koncertje felejthetetlen volt, nem hiába ünnepelt a közönség.
