zene / előadás
2009. 06. 09.
Akik ismerik a fentebbi című Boris Vian-írást, talán megbocsátják a jelen metaforikus zagyvaságot. A Pekingi Szimfonikus Zenekar előadása mindenesetre több ponton is erős kérdéseket vetett fel a műértő közönségnek. A játékuk tökéletes volt, a repertoár elképesztően változatos, gyakorlatilag mindent tudtak. Valami mégis hiányzott...
2009. 05. 28.
Szinte már hagyományba illően New York-i együttest hallottunk: minimál dobfelszerelésen eszméletlen fantáziával megáldott dobos, hasonlóan zseniális bőgős, s a fúvósok is hangszerük lehetőségeinek határát kutatták.
2009. 05. 26.
A Művészetek Palotájánál egyetlen méltóbb helyszínen lehetett volna előadni a Hollerung Gábor „Énekel az ország” sorozatában szereplő, általa vezényelt, közel félezer énekhanggal és szimfonikus zenekarral megszólaló Beethoven-misét, a Missa Solemnist…
2009. 05. 24.
A recesszió kellős közepén csodák-csodájára undergroundéknál is témává vált a – módfelett nagybetűs – Válság. A rendezvény neve inverz tipográfiával íródott, talán egyszerűen csak egy szójátékról van szó, mindenesetre a várttal ellentétben kevesebb protestálás, a jeles alkalom tiszteletére viszont annál több kiváló zenei produkció düböröghette végig a Gyár nagytermét.
2009. 05. 13.
Kifelé araszolva az előadóteremből csupa mosolyt látni, a sosem némuló muzsika mosolyát minden arcon. És a dedikáció helyét kereső pillantásokba egyszerre más, mégis ugyanazon pillantás költözik: a hintót keresik kutatva, hogy kifogják belőle a lovakat, és maguk húzzák Maria kocsiját egészen a vendégfogadóig…
2009. 04. 26.
Különböző ízlésekről és zenehallgatási szokásokról is szó lesz a Victor Bailey Group Millenáris Teátrumban tartott koncertjéről beszámoló, némiképp rosszmájúra sikeredett kritikában, mely egyszersmind a dolgok maradandóságát kérdőjelezi meg, s így elkerülhetetlenül a filozófia irányába sodródik...
2009. 04. 23.
Mozart-áriákat hallhattunk ízesítve Gluck-kal és keretbe foglalva Haydn g-moll (A tyúk) és C-dúr (A medve) szimfóniáival. Nem mondhatom, hogy kabarétréfa a súlyuk és a tartalmuk, de az az igazság, hogy nagyon jól lehetett szórakozni az est folyamán.
2009. 04. 09.
Bevallom, sem Wayne Shorter, sem a Weather Report nem tartozik a kedvenc jazz-előadóim, illetve formációim közé, az utóbbit én különösen Jaco Pastorius miatt hallgatom. Bár Shorter zenei nagysága miatt feltétlenül a közönség soraiban volt a helyem, ezúttal mégis inkább John Patitucci nyűgözött le.
2009. 04. 03.
A szokásos koncertmenű nagyjából a 20. század elejéig tart, egy-egy kitérővel néhány megszelídített múlt századi komponistára (mondjuk Messiaen orgonazenéire, vagy Honegger egyes darabjára). Ezért meglehetősen nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy az UMZE együttes, illetve vezetőjük műsorára tűzte (illetve merte tűzni) Luciano Berio műveit a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A Thália Színházban viszonylag csekély néző előtt, ám sikerült bebizonyítaniuk, hogy jól választottak.
2009. 03. 31.
Állnak a kiscsajok, nézik a pasikat – szőrösszívű rockerek kivágott egyenpólóban, barázdálódó homlok, több évtizede pecóznak már a KisPál utcában; de nem, még mindig nem unják. Lehet, hogy sohase fogják megunni? Az igazi truváj azonban az, hogy úgy néz ki, mi sem – kis csajok, közepes csávók, leendő nagymamák –, igazat kell ugyanis adnunk Lévai „Bestseller” Balázsnak: „a Kiscsillag Magyarország legjobb rock ’n’ roll zenekara”.
