zene / előadás
2009. 05. 26.
A Művészetek Palotájánál egyetlen méltóbb helyszínen lehetett volna előadni a Hollerung Gábor „Énekel az ország” sorozatában szereplő, általa vezényelt, közel félezer énekhanggal és szimfonikus zenekarral megszólaló Beethoven-misét, a Missa Solemnist…
2009. 05. 24.
A recesszió kellős közepén csodák-csodájára undergroundéknál is témává vált a – módfelett nagybetűs – Válság. A rendezvény neve inverz tipográfiával íródott, talán egyszerűen csak egy szójátékról van szó, mindenesetre a várttal ellentétben kevesebb protestálás, a jeles alkalom tiszteletére viszont annál több kiváló zenei produkció düböröghette végig a Gyár nagytermét.
2009. 05. 13.
Kifelé araszolva az előadóteremből csupa mosolyt látni, a sosem némuló muzsika mosolyát minden arcon. És a dedikáció helyét kereső pillantásokba egyszerre más, mégis ugyanazon pillantás költözik: a hintót keresik kutatva, hogy kifogják belőle a lovakat, és maguk húzzák Maria kocsiját egészen a vendégfogadóig…
2009. 04. 26.
Különböző ízlésekről és zenehallgatási szokásokról is szó lesz a Victor Bailey Group Millenáris Teátrumban tartott koncertjéről beszámoló, némiképp rosszmájúra sikeredett kritikában, mely egyszersmind a dolgok maradandóságát kérdőjelezi meg, s így elkerülhetetlenül a filozófia irányába sodródik...
2009. 04. 23.
Mozart-áriákat hallhattunk ízesítve Gluck-kal és keretbe foglalva Haydn g-moll (A tyúk) és C-dúr (A medve) szimfóniáival. Nem mondhatom, hogy kabarétréfa a súlyuk és a tartalmuk, de az az igazság, hogy nagyon jól lehetett szórakozni az est folyamán.
2009. 04. 09.
Bevallom, sem Wayne Shorter, sem a Weather Report nem tartozik a kedvenc jazz-előadóim, illetve formációim közé, az utóbbit én különösen Jaco Pastorius miatt hallgatom. Bár Shorter zenei nagysága miatt feltétlenül a közönség soraiban volt a helyem, ezúttal mégis inkább John Patitucci nyűgözött le.
2009. 04. 03.
A szokásos koncertmenű nagyjából a 20. század elejéig tart, egy-egy kitérővel néhány megszelídített múlt századi komponistára (mondjuk Messiaen orgonazenéire, vagy Honegger egyes darabjára). Ezért meglehetősen nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy az UMZE együttes, illetve vezetőjük műsorára tűzte (illetve merte tűzni) Luciano Berio műveit a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A Thália Színházban viszonylag csekély néző előtt, ám sikerült bebizonyítaniuk, hogy jól választottak.
2009. 03. 31.
Állnak a kiscsajok, nézik a pasikat – szőrösszívű rockerek kivágott egyenpólóban, barázdálódó homlok, több évtizede pecóznak már a KisPál utcában; de nem, még mindig nem unják. Lehet, hogy sohase fogják megunni? Az igazi truváj azonban az, hogy úgy néz ki, mi sem – kis csajok, közepes csávók, leendő nagymamák –, igazat kell ugyanis adnunk Lévai „Bestseller” Balázsnak: „a Kiscsillag Magyarország legjobb rock ’n’ roll zenekara”.
2009. 03. 28.
A Nemzeti Filharmonikusok Bartók Béla születésnapján adott koncertjéről nehéz összefüggően beszámolnom: a műsorra tűzött négy mű sorrendje (Debussy: Jeux, Bartók: 1. és 2. hegedűrapszódia, Négy zenekari darab és a Cantata Profana) összezavart. Akármilyen gondosan dolgozta ki Kocsis a zenei szöveteket, és bármennyire is örültem annak, hogy színesen és áttetszően szólalt meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az élmény a koncert dramaturgiája miatt mégis felemásra sikeredett.
2009. 03. 27.
A Kremerata Baltica koncertjét meghallgatni nem nagy kockázat: az ember előre sejti, hogy jó estéje lesz. Noha ezúttal a spiritus rector, Gidon Kremer a nézőtéren foglalt helyet, cserébe fellépett Oleg Maisenberg. A huszadik századi műsor láthatólag sokakat tartott távol (még mindig!!!), holott épp egy ilyen est lehetne alkalmas arra, hogy „szűz füllel” is megkedveljük Sosztakovicsot, Prokofjevet, Brittent vagy Bartókot.
