zene / előadás
2009. 08. 21.
Ozora levetette gyermeki báját. Ezt a zseniális mondatot a goa.hu fórumáról kölcsönöztem, mert találóbb, mint tizenikszezer karakternyi szövegelés. Minden benne van, ami az idei Ozora fesztivált jellemzi, jó és rossz tapasztalat egyaránt. Közel 20.000 ember (hivatalos számot még nem tudok, egyes vélemények szerint 17.000, mások szerint 20-21.000) a tavalyi 6-7.000-hez képest, 6 nap feszített tempó, a világ minden tájáról érkező ezerszínű közönség és természetesen a psy paletta minden színe, világbéke ambienttől 180 BPM-es terrorig.
2009. 08. 20.
Elérkezett a Sziget általam legjobban várt két koncertjének napja. A kanadai Danko Jones, akik tavaly már bebizonyították, hogy a világ egyik legcoolabb r’n’r bandája, illetve az a Faith No More, amely a ’90-es években új irányt mutatott a rocknak, majd 11 év szünet után újra összeállva, ’97 után másodszor teszi tiszteletét a Szigeten.
2009. 08. 17.
A Tankcsapda együtt nőtt fel a Szigettel: már az elsőn is ott voltak '93-ban, idén pedig az előzenekaraiktól eltekintve ők az egyetlen magyar fellépő a Nagyszínpadon, hiszen még a Kispál is kisebb színpadra szorult. Az apropó pedig, hogy húsz éve – a berlini fal leomlásán kívül más fontos esemény is történt – megalakult a Tankcsapda. Nézzük, hogyan is ünnepelnek a Tankok!
2009. 08. 14.
A két csapat párosítása mindenki számára kielégítő eredményt hozott: a Cornelio Tutu Band a maga kellemes, slágeres hangzásával a könnyed jazz kedvelőit elégítette ki, Elsa Valléék pedig kevésbé csillogó, ám annál kiválóbb zenével örvendeztették meg a modernebb hangzások rajongóit. Csupán a lábmozdító ritmus maradt el: a Zsámbéki Open Jazz/Bartók Rádió első alkalommal hirdetett meg latin estet, ám most sem a vérpezsdítő ritmusoké volt a főszerep.
2009. 08. 06.
Benson dalainak és előadóművészetének a legnyilvánvalóbb jelzői a szexi és a stílusos. Mesteri könnyedséggel lépi át a dzsessz, a funky, a pop és a soul határait, és a 45 éves színpadi jelenlétnek köszönhetően ma is tudja, miként fogja meg a közönségét.
2009. 08. 04.
A hazai operacsinálás (hogy ilyen csúnyán fogalmazzak) egyik legnagyobb kérdése, hogy hogyan lehet közelebb hozni a fiatalokat a műfajhoz. Nyilvánvalóan nem várható el, hogy a gyermek közelítsen, az operának kell közelítenie hozzá. A Szegedi Szabadtéri Játékok Turandot-előadása pontosan ezt a közeledést kísérelte meg – méghozzá sikerrel.
2009. 08. 03.
Mostanában könnyen osztogatják a királyi címeket a zenében, az azonban biztos, hogy a Mississippiből világhódító útjára indult B.B. Kinget megérdemelten koronázták a blues királyává. Ezért is volt magától értetődő, hogy amikor zenekarának hosszú bevezetője után végre színpadra lépett, állva tapsolt a Budapest Sportaréna közönsége. Másként nem is lehetett volna fogadni.
2009. 07. 23.
Az experimentális zene másik érdekessége, hogy nincs egzakt helye vagy ideje: a zenei kompozíció örök, nincs kezdete és nem is lehet befejezni – a koncert mindig csak egy szelet, egy parányi elemi elvonatkoztatás. Paradox, mert miközben elvonatkoztat a fizika világától, azon keresztül hat: a zene csak hullámok áriája, már nincs benne semmi magasztos, Bach forog a sírjában, miközben Ben Patterson miniatűr faszékeket tologat az Artus színpadán.
2009. 07. 20.
A posztmodern ikon, a botrányművész, a fogyasztói társadalom és az egyházak legfőbb bírálója, a Sátán földi helytartójának kikiáltott rocksztár is fellépett a soproni Volt fesztiválon. Bár ne tette volna.
2009. 07. 17.
Snétberger Ferencet legutoljára a MüPÁ-ban láttam-hallottam, számomra némiképp felemásan szerepelni. Markus Stockhausennel viszont gyakran találkozom különböző koncerteken, szóval igen kíváncsian vártam, hogy kettejük találkozásából mi születik.
