zene / előadás
2009. 10. 04.
Már a koncert első felében éreztem, hogy a dinamika, a finom átmenetek valahogy nem sikerülnek úgy, mint egykoron. Ezt először még betudhattam a megilletődöttségnek, illetve az időskori mentális változásoknak. Most azonban - kénytelen-kelletlen - azt hallom, hogy az egyébként igen nehéz Bartók Concerto hangszercsoportokra esik szét, és csak nem akar összeállni az az egység, amit jobb zenekarainktól megkövetelnék.
2009. 09. 13.
Gyakorlatilag teltház fogadta a 75 éves kanadai költő-énekes első magyarországi fellépését az Arénában. Akik ott voltak, egy életre szóló éménnyel gazdagodtak a több mint háromórás koncert során. A kalapos, csukott szemmel éneklő, sokat mosolygó Cohen megmutatta, hogyan lehet szívhez szóló dalokat úgy előadni, hogy a közönség ne sírva, hanem mosolyogva távozzon a végén.
2009. 08. 25.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyári Beethoven-sorazata 1958 óta a hazai zenei élet fontos kulturális eseménye, amelyre a hazai közönség mellett minden évben népes külföldi közönség is kíváncsi.
2009. 08. 24.
Mi minden változott meg 13 Sziget fesztivál alatt? Hova tűnt Peti Nagymamája és a német indián? Hogyan jutottunk el az ingyenes Krisnakajától a pincérek által felszolgált Cézár salátáig a VIP-VIP részben? Szubjektív áttekintés és múltidézés az elmúlt több, mint egy évtized szigetes élményeiből.
2009. 08. 24.
Mind a Pendulumnak, mind a Prodigynek maradt már el egy-egy Szigetes koncertje az évek során. Most viszont mindketten itt voltak, ráadásul egymás után, ami tökéletes párosítás. A még mindig inkább ifjú titánnak számító Pendulum első alkalommal, a nagy öregnek számító Prodigy pedig immár harmadszorra mozgatja meg az elektronikus és rock zene keverékére nyitott közönséget. Kakuktojásként pedig egy kis extrém metál beszámoló a legendás mexikói underground Brujeriáról.
2009. 08. 22.
Az Egyesült Királyság, valamint a '90-es évek és az új évezred három jelentős zenekara osztozott az idei Sziget utolsó előtti napján a Nagyszínpadon. Ebből kettőt a közönség soraiból, egyet pedig – pihenésként –, a Szeparé egyik asztalkája mellől tekintettem meg. Idézzük most fel 2009. augusztus 15-ét, és az aznapi angol egyeduralmat - legalábbis zenei téren!
2009. 08. 21.
Ozora levetette gyermeki báját. Ezt a zseniális mondatot a goa.hu fórumáról kölcsönöztem, mert találóbb, mint tizenikszezer karakternyi szövegelés. Minden benne van, ami az idei Ozora fesztivált jellemzi, jó és rossz tapasztalat egyaránt. Közel 20.000 ember (hivatalos számot még nem tudok, egyes vélemények szerint 17.000, mások szerint 20-21.000) a tavalyi 6-7.000-hez képest, 6 nap feszített tempó, a világ minden tájáról érkező ezerszínű közönség és természetesen a psy paletta minden színe, világbéke ambienttől 180 BPM-es terrorig.
2009. 08. 20.
Elérkezett a Sziget általam legjobban várt két koncertjének napja. A kanadai Danko Jones, akik tavaly már bebizonyították, hogy a világ egyik legcoolabb r’n’r bandája, illetve az a Faith No More, amely a ’90-es években új irányt mutatott a rocknak, majd 11 év szünet után újra összeállva, ’97 után másodszor teszi tiszteletét a Szigeten.
2009. 08. 17.
A Tankcsapda együtt nőtt fel a Szigettel: már az elsőn is ott voltak '93-ban, idén pedig az előzenekaraiktól eltekintve ők az egyetlen magyar fellépő a Nagyszínpadon, hiszen még a Kispál is kisebb színpadra szorult. Az apropó pedig, hogy húsz éve – a berlini fal leomlásán kívül más fontos esemény is történt – megalakult a Tankcsapda. Nézzük, hogyan is ünnepelnek a Tankok!
2009. 08. 14.
A két csapat párosítása mindenki számára kielégítő eredményt hozott: a Cornelio Tutu Band a maga kellemes, slágeres hangzásával a könnyed jazz kedvelőit elégítette ki, Elsa Valléék pedig kevésbé csillogó, ám annál kiválóbb zenével örvendeztették meg a modernebb hangzások rajongóit. Csupán a lábmozdító ritmus maradt el: a Zsámbéki Open Jazz/Bartók Rádió első alkalommal hirdetett meg latin estet, ám most sem a vérpezsdítő ritmusoké volt a főszerep.
