zene / előadás
2009. 12. 02.
Meggyőző volt az előadás, most már elfér egymás mellett Mozart és Cage a polcomon. És a közönség is meggyőződhetett Csalog előadói képességeiről, ahogy azt a koncert végén kitörő és szűnni nem akaró taps jelezte.
2009. 12. 02.
Minden koncert a csoda ígérete, hiszen amúgy miért is hagynánk el az otthon melegét, de a Woven Hand és a Muzsikás november végi frigye valóban különleges élménnyel kecsegtetett. Idén a Szigeten került egymás mellé először e két, autentikusságában párhuzamos világ, és az akkor széttartó vonalak érezhetően közeledtek egymáshoz az elmúlt három hónap alatt. A tér köztük azonban még mindig tágasabb a kelleténél – épp egy csodányival.
2009. 11. 25.
A cél, s az egész akció gyújtópontja a közönség volt: amely lelkesen tapsolt és ünnepelt a számok között, majd több ráadás után is alig akarta leengedni a zenészeket a színpadról.
2009. 11. 16.
Az előadás felépítése csavaros volt: az első rész lineáris építkezésével szemben a másodikban „regressziót” hajtottunk végre, Eötvöstől – az időtlen Perényin át – Ligetiig. És ez így volt jól. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a zseniális előadást, az előadás felépítésében kétszeresen is megdicsőülő Ligetit, a körünkben megjelenő Eötvöst, az UMZE tökéletes játékát, és persze, mindenek előtt és mindenek felett a kortalanná dicsőült Perényi Miklóst.
2009. 11. 13.
A New York-i gitáros, énekes, zeneszerző és "zenei koncepció-felelős" Marc Ribot zenekarának különleges varázsa a pop, a punk, a zaj és az improvizatív zene zseniálisan eklektikus keverékének köszönhető. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében adott koncert valódi közönségsiker volt, minden szempontból.
2009. 11. 11.
Amikor a mennyiség átcsap minőségbe, élcelődik némileg vonakodó kísérőm, amikor megtudja, hogy Bartók nem épp kímélő művét egymás után kétszer adják és fogjuk is végignézni. Ha elsőre nem érteném meg az üzenetet, viccelődik tovább, végiggondolhatom még egyszer. Vagy talán az egyik happy end?
2009. 11. 07.
Érkezni talán igen, de távozni semmiképpen sem lehet rosszkedvűen vagy szorongva egy Richard Bona koncertről. Körülöttem csupa lelkes arcú ember: Bonát és a zenekarát állva tapsolja a Teátrum egész közönsége.
2009. 11. 02.
ZZ Top! A rock és blues kedvelők körében legenda ez a név. Nemcsak a déli zene gyökereiből táplálkozó boogie-val, hard rockkal és az általuk fémjelzett texas-bluessal átitatott egyedi muzsikájuk miatt, hanem a két gitáros hasig érő szakálla, napszemüvege és a zenekarra jellemző extravagáns színpadi megjelenés okán is. Ezért váltottam hát jegyet pár barátommal együtt a rocklegendák Budapest Sportarénában megrendezésre kerülő koncertjére.
2009. 10. 26.
A közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a darab végén színpadon is megjelenő zeneszerzőt, a kivételesen ragyogó énekest, a fiatal kora ellenére meglepően komoly együttest és a zseniális előadást. Én változatlanul úgy érzem, hallottam már jobb Eötvös Péter darabokat is, azonban meggyőződésemmé vált, hogy – legalábbis élőben – még sosem hallottam ilyen hiteles és komoly, borzongatóan mélységes Eötvös-előadást.
2009. 10. 22.
Azon tűnődtem, mi lesz, ha - állami támogatás hiányában - e népszerű együttesünknek nem lesz alkalma neves, jó szerzők műveit előadni. Vajon Móricka műveit játszva is megmarad kivételes népszerűségük?
