zene / előadás
2011. 07. 06.
Vannak koncertek, melyeket látni kell. Lehet az búcsúperformansz, spéci tematikus turné, amelyet csak egyszer-egyszer állítanak színpadra, vagy olyan legenda, aki ritkán tesz vizitet Magyarországon. Roger Waters Fal-előadása mindegyik lehetőséget kimerítette, de egyben ki is bújik a kategorizáció alól, több ezeknél. Egyszerre: extravagáns színházi játék; őrült, látványorientált cirkusz; békepárti proteszt-buli; grandiózus koncert, lélekkapirgáló, szívmarkoló zene. Azaz: audiovizuális élménymasszázs. Mondom, vannak koncertek, melyeket látni kell.
2011. 07. 01.
Neal Morse, félúton Beethoven és a Beatles között, korunk egyik zseniális-tehetséges zeneszerzője; éppen csak a progresszív rock nyelvén fogalmaz, azaz rétegzenél: az érdeklődés ennek megfelelően hiányos, az év (eddigi) koncertje pár száz fő előtt zajlott le. Mainstream és underground évtizedes berögződéseit nem is lehet hamar levetkőzni, pláne mifelénk, így hát nem marad más neki, minthogy lelkesen, utazáspénzért terjessze igéjét, mi pedig hasonmód az övét.
2011. 06. 17.
A trónkövetelő most megmutatta, hogy a kellő technika birtokában van. Csakhogy ez a birtoklás annyira lekötötte minden energiáját és figyelmét, hogy ettől inkább bírkózássá, mint előadássá-értelmezéssé csavarodott az est. Nem Liszt-előadást hallottunk, hanem Farkas Gábor magánszámát.
2011. 06. 15.
Mária havának utolsó napján, a Háló Közösségi Központ szokásos keddi hangversenyei sorában különleges, egyszerre népzenei és középkori ihletésű műsor várta az érdeklődőket: a műsorba választott énekek a Bölcs Alfonz nevéhez fűződő, XIII. századi Cantigas de Santa Maria című gyűjteményből, a XIV. századi Llibre Vermell de Monserratból, illetve a magyar népi dalkincsből származtak, amelyeket alkalmanként reneszánsz, vagy reneszánsz eredetű népi hangszeres dallamok egészítettek ki.
2011. 06. 09.
Csak jó promóció és néhány agyonjátszott rockballada kell, és máris a Sportaréna teltházának arcán virítanak a kifacsart könnyek és félboldog mosolyok: repkednek a hálaimák a rádiós nyereményjátékok győzteseinek ajkáról, miközben nem sokkal arrébb a deresedő hajú apuka mutogatja álmosan pislákoló fiának, hogy igen, így játszották azt a bizonyos rock and rollt a 80-as években.
2011. 05. 11.
Jubileumhoz, évfordulóhoz ováció, dínom-dánom, nagyhangú ünneplés dukálna, de nem egy introvertált, meditatív progresszív rock zenekar esetén. Kissé kurta, kissé furcsa, mégis kvázi-tökéletes, speciálisan rajongókra szabott előadással köszönte meg csendesen a maroknyi fanatikus támogatását, kitartását a Riverside, miközben titkukból, a kibogozhatatlan katarzis gócpontjából is megvillantottak valamit, és szolid mosollyal demonstrálták, milyennek kéne lennie a kortárs progresszív keményzenének.
2011. 04. 29.
Szokatlan perspektívából sikerült meghallgatnom Krzysztof Penderecki új korszakot jelző művét. A zenekar – szokásához híven – állta a sarat, a mester új korszaka kevésbé. Nem túl lelkes beszámolóm alant következik...
2011. 04. 22.
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legjobb hangulatú koncertjét hallhattuk az Uránia Filmszínházban. Harmóniáról persze kevéssé volt szó, ütőegyüttesről és népi hangszereken muzsikáló szentpétervári zenészekről lévén szó. Az inharmonikus hangok azonban elbűvölő koncertélményt varázsoltak a mozi plüssfoteles nézőterébe.
2011. 04. 09.
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál – kicsit megkésve ugyan, de – a válság és a változás jegyében szerveződött. Csak összehasonlítás végett, de Romero gitárestje a Gitár Királyi Családból ugyan fenséges volt, ám nem nyújtott maradandó élményt.
2011. 04. 07.
A zenében az a jó, hogy amikor üt, nem fáj – idézte Bob Marleyt Győr polgármestere a Nemzetközi Ütős Fesztivál megnyitóján. Ha egy vidéki magyar város olyan specifikus témában képes a nemzetközi elitet (Gulli Briem, Mark Mondesir, Kenny Hogan, Carl Palmer) felvonultatni, mint az ütős zene, az valóban üt is, mégsem fáj. Felállni a Richter-(hangverseny)terem székeiről összesen hétórai ülés után viszont mégis csak kifejezetten fájdalmas élmény, még ha két adagra: március 25-re és 26-ra oszlik is.
