bezár
 

zene / előadás

Trónvita
A trónkövetelő most megmutatta, hogy a kellő technika birtokában van. Csakhogy ez a birtoklás annyira lekötötte minden energiáját és figyelmét, hogy ettől inkább bírkózássá, mint előadássá-értelmezéssé csavarodott az est. Nem Liszt-előadást hallottunk, hanem Farkas Gábor magánszámát.
Feszületről lehajló Krisztus
Mária havának utolsó napján, a Háló Közösségi Központ szokásos keddi hangversenyei sorában különleges, egyszerre népzenei és középkori ihletésű műsor várta az érdeklődőket: a műsorba választott énekek a Bölcs Alfonz nevéhez fűződő, XIII. századi Cantigas de Santa Maria című gyűjteményből, a XIV. századi Llibre Vermell de Monserratból, illetve a magyar népi dalkincsből származtak, amelyeket alkalmanként reneszánsz, vagy reneszánsz eredetű népi hangszeres dallamok egészítettek ki.
Vissza a jövőbe, avagy a nosztalgia még mindig a régi
Csak jó promóció és néhány agyonjátszott rockballada kell, és máris a Sportaréna teltházának arcán virítanak a kifacsart könnyek és félboldog mosolyok: repkednek a hálaimák a rádiós nyereményjátékok győzteseinek ajkáról, miközben nem sokkal arrébb a deresedő hajú apuka mutogatja álmosan pislákoló fiának, hogy igen, így játszották azt a bizonyos rock and rollt a 80-as években.
Katarzis és más drogok
Jubileumhoz, évfordulóhoz ováció, dínom-dánom, nagyhangú ünneplés dukálna, de nem egy introvertált, meditatív progresszív rock zenekar esetén. Kissé kurta, kissé furcsa, mégis kvázi-tökéletes, speciálisan rajongókra szabott előadással köszönte meg csendesen a maroknyi fanatikus támogatását, kitartását a Riverside, miközben titkukból, a kibogozhatatlan katarzis gócpontjából is megvillantottak valamit, és szolid mosollyal demonstrálták, milyennek kéne lennie a kortárs progresszív keményzenének.
Kiválóbb a kiválónál?
Szokatlan perspektívából sikerült meghallgatnom Krzysztof Penderecki új korszakot jelző művét. A zenekar – szokásához híven – állta a sarat, a mester új korszaka kevésbé. Nem túl lelkes beszámolóm alant következik...
Inharmonikus összhang
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legjobb hangulatú koncertjét hallhattuk az Uránia Filmszínházban. Harmóniáról persze kevéssé volt szó, ütőegyüttesről és népi hangszereken muzsikáló szentpétervári zenészekről lévén szó. Az inharmonikus hangok azonban elbűvölő koncertélményt varázsoltak a mozi plüssfoteles nézőterébe.
Feledhető királyi látogatás az Urániában
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál – kicsit megkésve ugyan, de – a válság és a változás jegyében szerveződött. Csak összehasonlítás végett, de Romero gitárestje a Gitár Királyi Családból ugyan fenséges volt, ám nem nyújtott maradandó élményt.
Zenei evolúció két ütős napon
Zenei evolúció két ütős napon
A zenében az a jó, hogy amikor üt, nem fáj – idézte Bob Marleyt Győr polgármestere a Nemzetközi Ütős Fesztivál megnyitóján. Ha egy vidéki magyar város olyan specifikus témában képes a nemzetközi elitet (Gulli Briem, Mark Mondesir, Kenny Hogan, Carl Palmer) felvonultatni, mint az ütős zene, az valóban üt is, mégsem fáj. Felállni a Richter-(hangverseny)terem székeiről összesen hétórai ülés után viszont mégis csak kifejezetten fájdalmas élmény, még ha két adagra: március 25-re és 26-ra oszlik is.
Találkozni a gimis szerelemmel
Március 20-án mindenki Palm Desertben érezhette magát egy éjszakára, a németországi Burden, a kaliforniai Waxy és a legendás Kyuss reinkarnációjának, a Kyuss Lives!-nek köszönhetően.
Hab a tortán – Kurtág 85
Annyi mindent szerettem volna elmondani, de aztán egyszer csak vége lett, és én szótlanul álltam, szavam sem volt az eseményekre. Áttetszőnek tűnt a világ: mintha üvegbe fagyott volna minden körülöttem, s a jégvilág széltében-hosszában tűző nap átvilágított minden apró részletet a nagy egészben.
40   41   42   43   44   45   46   47   48 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés