zene / előadás
2011. 08. 31.
Habár egy jóravaló fesztiválozó a negyedik napot az utolsó éjszakára való rápihenéssel tölti, mégis kénytelenek voltunk lecövekelni a Rock-Metal Nagyszínpad elé, ugyanis a világot jelentő deszkákkal ismerkedő Superbutt után a külföldön székelő magyar tufametálos Ektomorf adta ritka honi koncertjeinek egyikét. Utána színpadmustrára indultunk: jártunk pörgős indie bulin (Kaiser Chiefs), Goran Bregovic tánczenének álcázott diszkójában, majd végül a Heaven Street Seven alternatív popslágereire bólogattunk egy sort.
2011. 08. 25.
Ki tudná visszaadni azt a színkavalkádot, azt a meghitt és új, közeli és távoli pillanatokban tobzódó két napot, amelyet Kaposváron töltöttem? Egyike volt azon ritka pillanatoknak, amikor az ég súlyos mély kékjén szivárvány felhők úsznak, a fények aranyban tündökölnek és minden apró részlet önálló életre kel. Élményeim elejétől az utolsó pillanatig jól rendezett sorba igazodnak, amiben minden apróságnak megvan a maga jelentősége: ha az egész teljességét nem is tudom visszaadni, legalább ezt az elrendezettséget megpróbálom felidézni...
2011. 08. 24.
Sármőr bariton, a melankólia vokálfestője, karizmája az 50-es évek alfahím-énekesei, Sinatra és társai világát idézik; a színpadra melltartók és alsóneműk repülnek, szigorúan csak feketék, pedig szó sincs itt szerelemről, csak az utána maradó bánatról, csak szorongásról, csak őszről meg borról, csak a bánatos szerelemről, csak a szorongó őszről meg Ohióról. A The National ha nem is a Sziget legjobb, de talán legfontosabb koncertjét adta Matt Berninger mesterdalnok vezetésével.
2011. 08. 23.
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út, de mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken” (Kodály Zoltán)
2011. 08. 21.
Nem kell más, csak elénekeltetni egy 90-es évekbeli, „retro” rock ’n roll szettet egy energikus, őserejű hanggal bíró énekesnővel, és máris a Skunk Anansie-é a Sziget koncertje szerény titulus, amelyért csak a Judas Priesttel kell versenyeznie. Pedig a nemrégiben újjáalakult brit rock banda nem csinált mást, csak hozta a szokásos formáját, ami a „feminista” dühhel ágáló, éneklő, előadó Skin esetében annyit takart, hogy ahol csak lehetett, lebontotta a koncertek számára szolgáló hagyományos kereteket.
2011. 08. 20.
A Rádzsasztháni napok című program zárásaként hallgathattuk meg az Indiai Kulturális Központban az ismét Magyarországra látogató langa zenészeket, akik ezúttal Dil Mastana néven, négyen vágtak neki az útnak Indiából, hogy különleges népzenéjükkel szórakoztassák az európai közönséget. Egyhónapos magyarországi fellépéssorozatuk itt, az Indiai Kulturális Központban kezdődött, de rajongóik sokfelé, a legkülönbözőbb helyszíneken találkozhatnak velük. A műsorok legtöbbször most is Ábrahám Judit autentikus radzsasztáni néptáncával egészülnek ki.
2011. 08. 19.
Idén a Szigetelők az utóbbi egy-két év kínálatánál jóval erősebb zenei felhozatalból szemezgethettek. Igaz, szélsőségektől mentes, összefüggő programot még a széles ízlésvilágúak sem tudtak összerakni egy-egy napra. A Nagyszínpadon egymást váltották a bánatosabb rockzenék és a felszabadult örömzenék, de az idei debütnap a markáns kedélyingadozással együtt is az egyik leghúzósabb összeállítást kínálta.
2011. 08. 13.
A Judas Priest csütörtöki teljesítménye után nem könnyű egy a klasszikus heavy metállal szinte teljesen ellentétes szubzsáner népszerű előadójáról, a Deftonesról írni, hiszen nem teljesen egyértelmű, hogy a két koncert közönségének összetétele – fesztivál ide vagy oda – mennyiben fedi egymást. Mindenesetre a rock/metál színpad előtti vödör szépen megtelt az újmetál egyedi képviselőire is, a Hauntedre viszont szemlátomást nagyívben tettek az emberek.
2011. 08. 12.
Valami teljesen varázslatos dolog történt az Epitaph elnevezésű turnéján Budapestet is elérő Judas Priest koncertjén csütörtök este. Soha korábban nem voltam még JP koncerten, a klipeken kívül koncertfelvételekkel sem szórakoztattam magam soha, így csak sejtéseim, részleges információim voltak a fellépéseikről, elvárásom semmi.
2011. 08. 11.
Bármennyire is Lemmy az ikon, az est hőse Mickey Dee volt. Nevébe nyugodtan beilleszthető lenne elődjének beceneve: minden metáldobosok atyja, a Muppet Show házizenekara Animaljének reinkarnációja. Nagyon keményen, nagyon látványosan üt, bohóckodik az emelvényén. Dobszólója sem volt unalmas, igaz Phil Campbell gitárszólója sem… Motörheaden jártunk.
