zene / előadás
2012. 11. 03.
A komolyzene története több zenészdinasztiát is számon tart, az azonban unikum, hogy apa és fiú kompozícióját egyszerre mutassák be – egy időben, egy helyen. S talán még ennél is ritkább, hogy a két szerzemény nagyjából ugyanazokkal a tanulságokkal szolgáljon: némileg csalódott beszámolónk következik az előadásról...
2012. 10. 30.
Nem túl leterhelő hakniból vagány örömzenéléssé fajult a progresszív metált és a neoklasszikus gitárhős-stílust kitaláló nagymesterek koncertje, amin Mike Portnoy, Tony MacAlpine, Billy Sheehan és Derek Sherinian stand-up comedyvel fűszerezett, bevezető mesterkurzust tartott munkásságába.
2012. 10. 26.
A Philippe Pagès néven született, Nancy Reagen által a romantika hercegének nevezett párizsi, akinek wikipédia-diszkográfiája abc-sorrendben és nem kronológikusan van szedve, teltházas, fantasztikus és különleges, meglepetésekkel teli, látványos koncertet adott a franciául is remekül értő, művészetre kiéhezett budapesti közönségnek.
2012. 10. 20.
Olyan jól sikerült a mix, és ami létrejött belőle, az olyan jó ízléssel lett megkavarva; a zenekar olyan pontosan játszotta a Kraftwerk-nótákat, mint a gép, és mégis érezni lehetett, hogy ami szól, az mégiscsak hegedű, hogy valami más, valami egészen különleges muzsika jött itt létre.
2012. 10. 14.
Mick Jagger elismerően bólint, ránt egyet a heréin feszülő nadrágján, majd odafordul Keith Richardshoz, tekintetében a te bírnád az iramot kérdéssel, Charlie Watts a térdén próbálja tartani a ritmust, de ennyi dobot még nem látott, a duplázást pedig még csak nem is érti, elegánsan megigazítja nyakán a selyemsálat és kisétál, Ronnie Wood csak pislog, Bill Wyman megnyugszik, hogy időben kilépett az együttesből, vokálozni, mozogni és még játszani is egyszerre, na az már sok lett volna, Ian Stewart pedig, ha még élne, örülne, hogy túl nagy állkapcsa miatt hivatalosan sosem lett tagja a Rolling Stonesnak. Bezzeg Brian Jones. Ha élne se érdekelné...
2012. 10. 11.
A prágai Café de Lese-ben - az Ádvojka (A2) kulturális magazin támogatásával - először rendeztek kétnapos kulturális-zajzene fesztivált, s ahogy a magazin felvezető cikkében olvastuk, nem feltétlenül a mainstream szerelmeseinek, inkább a nyitott füllel rendelkezőknek.
2012. 10. 04.
Péntek este már sötétben érünk a hamburgi Rote Flora elé, érezhető, ez egy igazi kulthely, itt nem viccelnek: raszta srácok árulnak az ajtók előtt és csövesek ikeás matracokon a felüljárón - nem épp megnyugtató kezdet. Híres-hírhedt ház a Rote Flora, gyűjtőhelye a különböző alternatív-underground művészeti és társadalmi programoknak, megmozdulásoknak.
2012. 09. 01.
Talán nem az intim a legjobb kifejezés, hanem a személyes, ám címnek ez megfelelőbb: Kaposvár, a Kaposfest másodszorra, ismerősként valóban személyes élményként hatott, behatárolva az intim számosítható vonzatával, azaz hogy kevés ember között történt. Kellemes élményekkel megpakolva, valóban boldogan szálltam a hazafelé tartó buszra.
2012. 08. 29.
A Sziget utolsó napja az esetlegesség jegyében zajlott; a szoros menetrendet sutba dobva, inkább belevetettük magunkat a feszt forgatagába, így vetődtünk el a LedZep előtt is fellépett Paolo Nutini helyett az Óriás koncertjére, a Party Arénába szervezett viking metálos Amon Amarth bulijára, a Magic Mirror futurisztikus cirkuszába, majd a modoros rockzenét csúcsra járató The Killers előadása helyett a Sziámi fesztiválzáró bulijára.
2012. 08. 21.
Leépült legendák, kiöregedett tinisztárok, világhírű világzenészek és független gótok, avagy punkos, magyaros, horroros tánczene és az ír folk-punk atyjai a Sziget leghidegebb napján.
