zene / előadás
2012. 12. 01.
Magyarország ritkán kerül fel a rock nemzetközi térképére, az meg még ritkább, hogy akkora sztárok, mint a Muse zenészei, Budapestet is útba ejtik a bő egy hónapja megjelent albumuk turnéján. Több volt ez, mint koncert: a jó angolok kétórás, tökéletesen koreografált performanszt produkáltak.
2012. 11. 24.
November 13-án egy roppant erős rock ’n roll bulit nyomott le a torkunkon a jelenlegi legjobb Thin Lizzy tribute zenekar, a Thin Lizzy. Tudjuk, Phil Lynott halála óta ez a Lizzy már nem az a Lizzy, ám ez nem zavarta a Scott Gorham gitáros vezette bandát abban, hogy megmutassák: még mindig tudják, mitől üt a kettőnégy.
2012. 11. 21.
A Band of Gypsys Reincarnation vezetőjének célja "hidat létesíteni Jimi Hendrix zenei világa és a magyar romák által játszott jazz és tradicionális cigányzene között." A híd jó ötlet, bőven van létjogosultsága, ám – valahogy – a hídon való átmenet mégis kissé darabosra sikerült.
2012. 11. 07.
A magyar zene olyan, mint a magyar narancs: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Ezzel szemben a svéd túlcsorduló, érett és finom... legalábbis ha a kortárs progresszív rockról beszélünk.
2012. 11. 03.
A komolyzene története több zenészdinasztiát is számon tart, az azonban unikum, hogy apa és fiú kompozícióját egyszerre mutassák be – egy időben, egy helyen. S talán még ennél is ritkább, hogy a két szerzemény nagyjából ugyanazokkal a tanulságokkal szolgáljon: némileg csalódott beszámolónk következik az előadásról...
2012. 10. 30.
Nem túl leterhelő hakniból vagány örömzenéléssé fajult a progresszív metált és a neoklasszikus gitárhős-stílust kitaláló nagymesterek koncertje, amin Mike Portnoy, Tony MacAlpine, Billy Sheehan és Derek Sherinian stand-up comedyvel fűszerezett, bevezető mesterkurzust tartott munkásságába.
2012. 10. 26.
A Philippe Pagès néven született, Nancy Reagen által a romantika hercegének nevezett párizsi, akinek wikipédia-diszkográfiája abc-sorrendben és nem kronológikusan van szedve, teltházas, fantasztikus és különleges, meglepetésekkel teli, látványos koncertet adott a franciául is remekül értő, művészetre kiéhezett budapesti közönségnek.
2012. 10. 20.
Olyan jól sikerült a mix, és ami létrejött belőle, az olyan jó ízléssel lett megkavarva; a zenekar olyan pontosan játszotta a Kraftwerk-nótákat, mint a gép, és mégis érezni lehetett, hogy ami szól, az mégiscsak hegedű, hogy valami más, valami egészen különleges muzsika jött itt létre.
2012. 10. 14.
Mick Jagger elismerően bólint, ránt egyet a heréin feszülő nadrágján, majd odafordul Keith Richardshoz, tekintetében a te bírnád az iramot kérdéssel, Charlie Watts a térdén próbálja tartani a ritmust, de ennyi dobot még nem látott, a duplázást pedig még csak nem is érti, elegánsan megigazítja nyakán a selyemsálat és kisétál, Ronnie Wood csak pislog, Bill Wyman megnyugszik, hogy időben kilépett az együttesből, vokálozni, mozogni és még játszani is egyszerre, na az már sok lett volna, Ian Stewart pedig, ha még élne, örülne, hogy túl nagy állkapcsa miatt hivatalosan sosem lett tagja a Rolling Stonesnak. Bezzeg Brian Jones. Ha élne se érdekelné...
2012. 10. 11.
A prágai Café de Lese-ben - az Ádvojka (A2) kulturális magazin támogatásával - először rendeztek kétnapos kulturális-zajzene fesztivált, s ahogy a magazin felvezető cikkében olvastuk, nem feltétlenül a mainstream szerelmeseinek, inkább a nyitott füllel rendelkezőknek.
