zene / előadás
2012. 10. 26.
A Philippe Pagès néven született, Nancy Reagen által a romantika hercegének nevezett párizsi, akinek wikipédia-diszkográfiája abc-sorrendben és nem kronológikusan van szedve, teltházas, fantasztikus és különleges, meglepetésekkel teli, látványos koncertet adott a franciául is remekül értő, művészetre kiéhezett budapesti közönségnek.
2012. 10. 20.
Olyan jól sikerült a mix, és ami létrejött belőle, az olyan jó ízléssel lett megkavarva; a zenekar olyan pontosan játszotta a Kraftwerk-nótákat, mint a gép, és mégis érezni lehetett, hogy ami szól, az mégiscsak hegedű, hogy valami más, valami egészen különleges muzsika jött itt létre.
2012. 10. 14.
Mick Jagger elismerően bólint, ránt egyet a heréin feszülő nadrágján, majd odafordul Keith Richardshoz, tekintetében a te bírnád az iramot kérdéssel, Charlie Watts a térdén próbálja tartani a ritmust, de ennyi dobot még nem látott, a duplázást pedig még csak nem is érti, elegánsan megigazítja nyakán a selyemsálat és kisétál, Ronnie Wood csak pislog, Bill Wyman megnyugszik, hogy időben kilépett az együttesből, vokálozni, mozogni és még játszani is egyszerre, na az már sok lett volna, Ian Stewart pedig, ha még élne, örülne, hogy túl nagy állkapcsa miatt hivatalosan sosem lett tagja a Rolling Stonesnak. Bezzeg Brian Jones. Ha élne se érdekelné...
2012. 10. 11.
A prágai Café de Lese-ben - az Ádvojka (A2) kulturális magazin támogatásával - először rendeztek kétnapos kulturális-zajzene fesztivált, s ahogy a magazin felvezető cikkében olvastuk, nem feltétlenül a mainstream szerelmeseinek, inkább a nyitott füllel rendelkezőknek.
2012. 10. 04.
Péntek este már sötétben érünk a hamburgi Rote Flora elé, érezhető, ez egy igazi kulthely, itt nem viccelnek: raszta srácok árulnak az ajtók előtt és csövesek ikeás matracokon a felüljárón - nem épp megnyugtató kezdet. Híres-hírhedt ház a Rote Flora, gyűjtőhelye a különböző alternatív-underground művészeti és társadalmi programoknak, megmozdulásoknak.
2012. 09. 01.
Talán nem az intim a legjobb kifejezés, hanem a személyes, ám címnek ez megfelelőbb: Kaposvár, a Kaposfest másodszorra, ismerősként valóban személyes élményként hatott, behatárolva az intim számosítható vonzatával, azaz hogy kevés ember között történt. Kellemes élményekkel megpakolva, valóban boldogan szálltam a hazafelé tartó buszra.
2012. 08. 29.
A Sziget utolsó napja az esetlegesség jegyében zajlott; a szoros menetrendet sutba dobva, inkább belevetettük magunkat a feszt forgatagába, így vetődtünk el a LedZep előtt is fellépett Paolo Nutini helyett az Óriás koncertjére, a Party Arénába szervezett viking metálos Amon Amarth bulijára, a Magic Mirror futurisztikus cirkuszába, majd a modoros rockzenét csúcsra járató The Killers előadása helyett a Sziámi fesztiválzáró bulijára.
2012. 08. 21.
Leépült legendák, kiöregedett tinisztárok, világhírű világzenészek és független gótok, avagy punkos, magyaros, horroros tánczene és az ír folk-punk atyjai a Sziget leghidegebb napján.
2012. 08. 20.
A harmadik nap az pihenős nap – ekkorra fárad bele a 20 évnél idősebb emberfia a hajnalig tartó fesztiválozásba annyira, hogy a bulikból inkább a csendes-ülőset választja. Ezért is néztük ki a zongorista-énekesnő Agnes Obel koncertjét, de arra nem számítottunk, hogy se a brit rock megváltójaként beharangozott Vaccines-től, se a brit rockot egyszer már megváltó The Stone Roses-tól nem kapunk többet petyhüdt kellemesség-érzetnél.
2012. 08. 19.
Ki gondolta volna, hogy ha a Zanzibár gitárosa csatlakozik a Tankcsapdához, attól nem csak feltámad és megújul, de még be is keményít Magyarország első számú rockzenekara? Pedig ez történt, Sidivel metalosabban és erőteljesebben szólalnak fel a Tankok, még akkor is, ha Lukács Laci már jó pár éve nem képes összebarkácsolni egy értelmes dalszöveget.
