zene / előadás
2013. 08. 07.
Quimby Csodaországban – ez a Sziget nulladik napjának leginkább beharangozott programja. A nulladik napon még van egy kis idő böngészni a programfüzetet - mondjuk valamelyik budapesti strandon, mert a rekkenő hőségben a víz mégiscsak vonzóbb, mint egy fesztivál poros útjai. Nem tervezem, hogy már most a Szigeten sátorozzak, amikor naponta haza is járhatok, de aztán csörög a telefonom, hogy gyere, foglaltunk neked sátorhelyet... és én megyek.
2013. 08. 07.
Bár a nyári szezonban hetente két-három, jelentős tömegeket vonzó összművészeti vagy könnyűzenei fesztivál dübörög egymást túlharsogva, és bár az embertelen hőségtől és a még embertelenebb embertömegtől viszolygók szívesebben választanak bizonyos tavakat meg völgyeket, azért még mindig a Sziget a fesztiválok fesztiválja. De jó az nekünk, ha ByeAlex és Pély Barna énekel Republic-dalokat? A mínusz egyedik napon illene szólni HÉV-ről, sátorról és mobilvécéről, de mindezeket háttérbe szorítja a Cipő-emlékkoncert.
2013. 08. 04.
Szomorú szolgálati közleményekkel kell kezdenem a második tudósítást: nem lesz itt sem Jiři Menzel, sem Víg Mihály...
2013. 08. 02.
Bérczes László kezdte úgy idei megnyitó beszédét, hogy "Ott, a színpad jobb oldalával szemközti bokorban darazsak vannak, s ez legalább olyan fontos, mint az, hogy a fesztivált ünnepélyesen megnyissuk!" Milyen igaz!
2013. 08. 02.
Csak az íróasztali lámpa világít, tompán. Ég a szemem, nyilván, mert nem alszom két hete és a számítógép vibráló monitora sincs rá jótékony hatással. Korsószámra vedelem a csapvizet, képtelen vagyok magamra ölteni bármilyen, a felsőtestemet takaró ruhaneműt, mert szétégtem, mint a disznó. Mégsem ezek a legnehezebb pillanatok. A legnehezebb az, amikor ledobod a cuccod az ágyad mellé, leülsz, hátradőlsz, hirtelen megszűnik a zaj, eltűnnek az emberek, nem szól az arcodba 0-24 a teknó, besüppedsz az ágyadba és beránt.
2013. 07. 24.
Vasárnap van, a fergeteges buli helyett egyre inkább a pangás jellemző, sokan hazamennek, a végig kitartó fesztiválozók érezhetően fáradnak. A közönség egyre passzívabb, a zenészek közül ez többeket is zavar, míg mások tudomást sem vesznek róla. A Bánkitó Fesztivál harmadik, egyben utolsó napján az irodalmi, színházi programok mellett két népszerű magyar zenekar, a Kistehén és a Colorstar is fellép.
2013. 07. 24.
A magyar fesztiválpiacon mintha évről évre komolyabb lenne a verseny. A fesztiválok nemcsak hogy futószalagon követik, de időben gyakran ütik is egymást, a nyári hónapokban hetente akár két-három jelentősebb, országos érdeklődésre számot tartó rendezvény is fut párhuzamosan. Az inkább budapestieket vonzó Bánkitó Fesztivál viszont a színvonalas programok ellenére kicsit kilóg a sorból, nem akar versenyezni. A második napon a koncertek mellett egyéb szórakozási lehetőségeket is érdemes számba venni.
2013. 07. 23.
Budapest néhány napra vidékre menekül, a Nagykörúton belüli levegőtlen és zsúfolt világ közelebb kerül a természethez. A Bánkitó Fesztivál büszke az úgynevezett kereskedelmi fesztiváloktól való elkülönülésére, a családias hangulat és az emberi lépték az esetében nem csak üres szólam. A fesztivál első napján meglehetősen erős a felhozatal, világsztárok és hazai kedvencek nélkül. Önmagáért beszél a szlogen is, miszerint "Nem kell a szlogen."
2013. 07. 19.
A budapesti klubokban, néha kisebb fesztiválokon fellépő Átjárók zenekar ezúttal a Szilvuplé Varietében mutatta meg magát. Velük kapcsolatban nem udvariasságból állapítja meg az ember, hogy igen, ma is nagyot játszottak, meg hogy több teret, komolyabb érdeklődést, nagyobb közönséget érdemelnének. A zenekar tagjai sokoldalúan tehetségesek, és bár fiatalon, egyetlen albummal a tarsolyban van még hova fejlődniük, legjobban a marketing hiányzik a csapatból.
2013. 07. 16.
Mit tegyen az ember, ha olyan országban él, amelyre hiába is kacsingat egy menő amerikai zenekar, egy igazi nagyágyú, mégsem tud kiállítani egy kisebb regimentnyi – hogy ne mondjunk mindjárt arénányi – embert az illető zenekar koncertjére? (Ez történt ugyanis öt évvel ezelőtt, hogy tudniillik a Smashing Pumpkins budapesti koncertje "érdeklődés hiányában" maradt el.) Váltson jegyet valamelyik ÖBB Railjetre, és utazzon Bécsbe, ahogyan mi tettük: Zsuzsu, Miki és én. Igen, ez a beszámoló – vagy ha úgy tetszik, koncert-novella – rólunk szól. Na meg a Smashing Pumpkinsról és a Bushról (igen, arról, amelyikben Gavin Rossdale tépi a húrokat).
