bezár
 

zene / előadás

Ezeket meg ki engedte be?!
Régóta nagy rajongója vagyok az UMZE együttesnek, és ennek nem kis részben oka az, hogy e formáció olyan zenéket játszik és olyan előadásokat tűz műsorára, amelyek egyébként ritka vendégek hazánk színpadain és koncerttermeiben. Magas elvárásaim dacára ezúttal olyan erős előadásban volt tőlük részem a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, mely egyszerre sokkoló, mély és hosszan tartó élmény marad.
Petting, aktus nélkül
A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik első koncertjén lépett fel Lee Ritenour és előzenekaraként a montreux-i jazz gitárverseny első helyezettje, Balogh Roland a Finucci Bros Quartettel. Nagyszerű zenészek, jó muzsikát játszottak volna, ha minden úgy alakul, ahogyan vártuk...
A szépség és az érzés: Philip Glass és zenéje Budapesten
Ismét egy világsztárt fogadott március 22-én a Művészetek Palotája a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Az amerikai zeneszerző nemcsak a koncert címében szereplő A szépség és a szörnyeteg című, általa szerzett operafilmet mutatta be, hanem néhány zongorára írott darabját is.
Papi-zúzda a javából
A Deep Purple-t Budapestre hozni – ez a biztos üzleti húzás most merészségre vallott, hiszen a 70 felé közelítve is masszív rajongótábort mozgató banda alig fél éve gyalulta le a fehérvári focipálya gyepét. Az Aréna így is megtelt, és az sem bánkódhatott, aki repetázott február 17-én: hasonló, de hangszerszólókkal bővített programmal, grandiózusabb fénytechnikával és nagyobb felszabadultsággal álltak színpadra a rockzene pionírjai.
Mozart: emberi, nagyon is emberi
Fiatalos, színes zenekar, kellemes hangú basszusénekes, szólót játszó nagybőgő, mese és Mozart. Kell ennél több egy vasárnap estére? Kell... és mégsem.
Mint jó szerető
Ha a szépség titkát, a világmindenség kvintesszenciáját ismerném, nem azzal múlatnám napjaimat, hogy jeles események szerkezete után kutakodok (és ezt még szóvá is teszem). Néha mégis előfordul, hogy valamely koncert oly mértékben kilóg a megszokottak sorából, hogy érdemes töprengenem, miért sikerült kiválóan, szemben a – gyakran technikailag nem kevésbé érdekes és színvonalas, ám mégis csak – "sikeredett" előadásokkal...
Sextus esete Titusszal
Nincsenek jelmezek, nincs díszlet, nincsenek változó fények, forgószínpad. Nincs színek kavalkádja, nincsenek vetítések vagy egyéb sallangok. Csak a Zene van. Röviden ez utóbbi kis mondattal leírható, amit február 5-én este a Művészetek Palotájában hallottam a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Vashegyi György által vezényelt Mozart-opera előadásán.
Világ mézét megkóstoltam…
Előfordul, hogy egy valódi értékeket felmutató koncert beharangozására kevés az idő, ám annál megnyugtatóbb, amikor az esemény napján kiderül, hogy az érdeklődés messze felülmúlja a várakozást. Így történt a Yunus Emre Intézetben is, ahol Kobzos Kiss Tamás és Erdal Şalıkoğlu nemcsak legújabb közös munkájukat, a Pir Sultan Abdal – Balassi Bálint költeményeket feldolgozó lemezt mutatták be, hanem régebbi koncertanyagukból is válogattak, a nagyszámú közönség örömére.
Határ a csillagos ég
A PFZ azon kevés zenekarok egyike, amelyek kifejezetten jól használják a dinamikát. A zenekari hangzás halkan is szép, ám rendkívül erős tud lenni, és minden dinamikai sávban telt, izgalmas és magával ragadó. A műveket értelmezik, a szólamokat és a zenekari hangzást kellőképpen frazeálják - így világosan érződik, hogy zenekaruk egyetlen hangszer, és nem hangszerek/hangszercsoportok ad hoc csoportosulása.
Az underground élő múzeuma
Furcsa képződménye a Balaton a magyar könnyűzenének: a vele egyidős zenekaroktól eltérően sokkal állandóbb a jelenléte, mindig megújul, de úgy, hogy mindig ugyanazt játssza. Víg Mihály olyan sűrűn lép fel egyedül vagy zenekarával Budapesten - mindenekelőtt újabb kori törzshelyén, a Gödörben -, hogy néha muszáj meghallgatni. Főleg akkor, ha a Kampec Dolores az előzenekar.
25   26   27   28   29   30   31   32   33 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés