bezár
 

zene / előadás

A szépség és az érzés: Philip Glass és zenéje Budapesten
Ismét egy világsztárt fogadott március 22-én a Művészetek Palotája a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Az amerikai zeneszerző nemcsak a koncert címében szereplő A szépség és a szörnyeteg című, általa szerzett operafilmet mutatta be, hanem néhány zongorára írott darabját is.
Papi-zúzda a javából
A Deep Purple-t Budapestre hozni – ez a biztos üzleti húzás most merészségre vallott, hiszen a 70 felé közelítve is masszív rajongótábort mozgató banda alig fél éve gyalulta le a fehérvári focipálya gyepét. Az Aréna így is megtelt, és az sem bánkódhatott, aki repetázott február 17-én: hasonló, de hangszerszólókkal bővített programmal, grandiózusabb fénytechnikával és nagyobb felszabadultsággal álltak színpadra a rockzene pionírjai.
Mozart: emberi, nagyon is emberi
Fiatalos, színes zenekar, kellemes hangú basszusénekes, szólót játszó nagybőgő, mese és Mozart. Kell ennél több egy vasárnap estére? Kell... és mégsem.
Mint jó szerető
Ha a szépség titkát, a világmindenség kvintesszenciáját ismerném, nem azzal múlatnám napjaimat, hogy jeles események szerkezete után kutakodok (és ezt még szóvá is teszem). Néha mégis előfordul, hogy valamely koncert oly mértékben kilóg a megszokottak sorából, hogy érdemes töprengenem, miért sikerült kiválóan, szemben a – gyakran technikailag nem kevésbé érdekes és színvonalas, ám mégis csak – "sikeredett" előadásokkal...
Sextus esete Titusszal
Nincsenek jelmezek, nincs díszlet, nincsenek változó fények, forgószínpad. Nincs színek kavalkádja, nincsenek vetítések vagy egyéb sallangok. Csak a Zene van. Röviden ez utóbbi kis mondattal leírható, amit február 5-én este a Művészetek Palotájában hallottam a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Vashegyi György által vezényelt Mozart-opera előadásán.
Világ mézét megkóstoltam…
Előfordul, hogy egy valódi értékeket felmutató koncert beharangozására kevés az idő, ám annál megnyugtatóbb, amikor az esemény napján kiderül, hogy az érdeklődés messze felülmúlja a várakozást. Így történt a Yunus Emre Intézetben is, ahol Kobzos Kiss Tamás és Erdal Şalıkoğlu nemcsak legújabb közös munkájukat, a Pir Sultan Abdal – Balassi Bálint költeményeket feldolgozó lemezt mutatták be, hanem régebbi koncertanyagukból is válogattak, a nagyszámú közönség örömére.
Határ a csillagos ég
A PFZ azon kevés zenekarok egyike, amelyek kifejezetten jól használják a dinamikát. A zenekari hangzás halkan is szép, ám rendkívül erős tud lenni, és minden dinamikai sávban telt, izgalmas és magával ragadó. A műveket értelmezik, a szólamokat és a zenekari hangzást kellőképpen frazeálják - így világosan érződik, hogy zenekaruk egyetlen hangszer, és nem hangszerek/hangszercsoportok ad hoc csoportosulása.
Az underground élő múzeuma
Furcsa képződménye a Balaton a magyar könnyűzenének: a vele egyidős zenekaroktól eltérően sokkal állandóbb a jelenléte, mindig megújul, de úgy, hogy mindig ugyanazt játssza. Víg Mihály olyan sűrűn lép fel egyedül vagy zenekarával Budapesten - mindenekelőtt újabb kori törzshelyén, a Gödörben -, hogy néha muszáj meghallgatni. Főleg akkor, ha a Kampec Dolores az előzenekar.
Álom az álomban, opera az operában
"Voltál már úgy, hogy nem tudtad, ébren vagy-e vagy álmodsz?" (Az 1999-es Mátrix című film egyik kulcsmondata.) Lehetséges, hogy az az élet, amit igaznak hiszünk, valójában hazugság és az álom az igazság? Álom az álomban, színdarab a színdarabban, zenekar a zenekarban – Selmeczi György újonnan bemutatott operájáról nehéz egyszerű mondatokban beszélni.
Négy az egyben – Dés László: Nagy utazás
Minimum. De lehet, hogy öt koncertből is állt a Dés László életművét bemutató Nagy utazás. Szinte észrevétlenül röppent el a három órás koncert, amin csak úgy záporoztak a sztárok, slágerek és nem utolsósorban azok nevei, akikkel együtt dolgozott Dés az elmúlt negyven évben.
25   26   27   28   29   30   31   32   33 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés