zene / előadás
2014. 12. 31.
Beatünnep címmel a vidéki nagyvárosok után Budapesten is nagyszabású koncerttel áldoztak a hazai rockzene oltárán. Az est örökifjú főszereplői Szörényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs, azaz az ötven éve alakult Illés zenekar tagjai voltak. A hatvanas évei végén járó Levente és János (Tini), a hetvenes évei elejét taposó Szabolcs, illetve a hatvanas-hetvenes években írt dalaik ezúttal a Papp László Budapest Sportarénában dobogtatták meg a sok generációt képviselő hallgatók szívét.
2014. 12. 21.
Nem tudom, pontosan mi vett rá az újabb – utolsó – schubertiádra: talán a nagy kedvenc, a C-dúr, avagy a dalok ígérték azt, hogy Schubert kései műveinek előadása bővelkedni fog a szenvedélyben, megmártózhatok a szenvedély éjszakai oldalában… Valószínűleg nem kellett volna. Kiváló, bérletsorozat részeként nagyszerűen funkcionáló koncertben volt részem, csak az bántott, ami kimaradt belőle…
2014. 12. 18.
A Művészetek Palotája hangversenytermében két remek operaénekes bokszolt a hangjegyek ringjében (is) – az eredmény döntetlen, az élmény majdnem teljes, de a Barokk dívák párbája egy kis rendezői munkával akár még kiemelkedőbb is lehetett volna.
2014. 12. 08.
Balázs János fiatal kora ellenére elismert zongoraművész a MOM Kulturális Központban tartott immár sokadik alkalommal a gyerekeknek beszélgetéssel egybekötött „zongoraórát”, hogy a komolyzene szerelmeseinek számát tovább bővítse, s azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a zenekedvelők korhatárát néhány évvel-évtizeddel lejjebb vigye.
2014. 12. 07.
A Qaartsiluni egyébként is felkeltette már az érdeklődésemet, ám a nemrég megjelent interjút olvasva különös kíváncsisággal indultam a Trafóba, ahová megújulása óta sajnálatosan ritkán vetett a sors. A kortárs zene előadása mindig ugyanarról a kérdésről szól számomra: hogyan lehet megszólítani a közönséget és megragadni a figyelmét - szóval e konstellációban kifejezetten arra ügyeltem, hogy mitől más ez az előadás, mint a többi...
2014. 12. 04.
53 éves pályafutás, több mint 100 millió eladott lemez: napsütés, nők, szörf, boldogság, szerelem, mintás ing, elképesztő mennyiségű tagcsere és hát a Pet Sounds album, ami minden idők egyik legfontosabb albuma. Ez a Beach Boys, melynek sikereit és poptörténelemre gyakorolt hatásait a Beatleséhez hasonlítják.
2014. 11. 27.
A Trafóban vidám hangulatú közönség gyűlt össze, akár egy szikrázó, erdei rőzserakás körül: nagy-nagy tüzet kéne rakni, írta József Attila - hát itt valami hasonló történt. A közönségben mindenféle korosztály képviseltette magát: a legrégebbi ECM-es és a különböző újabb Frisell-korszakokat jól ismerő rajongók is betértek némi kötetlen muzsikáért. Bill Frisell zenei világa rendkívül szerteágazó, a kísérleti jazz-en át a kortárs zenéig, beleértve a folkot, a country-t is.
2014. 11. 20.
A Müpába tévedtem, ott is a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermébe. Leszálltam a villamosról, átsétáltam a zebrán, s mellettem hirtelen gimnáziumi tanulóknak kinéző fiatalok szaladtak a Művészetek Palotája felé. Az egyik fiú futás közben odaszólt az egyik lánynak: "magassarkúban futsz? de szeretem az ilyen lányokat!", míg a másik fiú azt videozta le, ahogy az előtte levő másik lány mókásan rohan a helyszín felé, mint valami őzgida. Idilli helyzet volt. Fiatalság és bolondság és csodálatosan színpompázó épület a háttérben. Ékes példája volt ez az egész jelenet annak, hogy az idő rohan, mi pedig szaladunk utána, hogy azért lépést tartsunk vele.
2014. 11. 19.
A késő őszi nap még aranyba boruló naplementével hajtja álomra a fejét, ahogy a kiskörúton baktatok a BMC felé: nem is gondoltam volna, hogy ilyen gondtalan estben, felhőtlen álmodozásban lesz ott részem…
2014. 11. 02.
Úgy látszik, vannak visszatérő dolgok az ember életében: még 2009-ben írtam egy lemezkritikát Eötvös As I crossed a bridge of Dreams című CD-jéről – azóta se nagyon találkoztam más írással, ami róla szól –, aztán múltak az évek, s a 2001-es bemutatóra ugyan már nem tudtam visszatérni, ám csak nyílt alkalmam a darab élő előadását is meghallgatni a CAFe Budapest jóvoltából.
