bezár
 

zene / előadás

Mahó, Cura, Miller – A hit koncertje
Mahó, Cura, Miller – A hit koncertje
Végig olyan koncertet élvezhettünk, mely a műfajok közötti átjárással zenei utazásra kalauzolta a közönséget, s melynek során a zenei világ számos stílusába is betekintést nyert a hallgató.
Lagymatag hűvösség
Lagymatag hűvösség
A cool rock egyik legnagyobb amerikai képviselőjeként jellemezte koncertbeharangozójában az A38 hajó a február 25-én színpadra lépő Spain nevű formációt. A Josh Haden által vezetett együttes játéka viszont sajnos inkább volt lagymatag, mint friss, és inkább érdektelen, mint nyugodt.
Két óra káosz – a legjobb úton
Két óra káosz – a legjobb úton
Ezen az estén mindenekelőtt elkezdünk lebontani bizonyos dolgokat. Például olyan előítéleteket, hogy hogyan kell szólnia egy zongorának, gitárnak...
Újra Qaartsiluni, ezúttal animálva
Újra Qaartsiluni, ezúttal animálva
Természesen olvasom az interjúkat, és felkapom a fejem egy-egy érdekes mondásra, különösen ha annak állítása közel áll gondolkodásomhoz. Egy régebbi interjúban Nagy Ákos zeneszerzővel beszélgettünk a régi és új zenéről, legutóbb pedig azt olvasom Rákóczy Annától, hogy „a Dukay-Liszt- Bach-Lassus együttállás tulajdonképpen a Quaartsiluni-hitvallás fontos motívumára világít rá, hiszen itt egy olyan – ha akarom – archaikusnak mondható zenei nyelv nyilatkozik meg, amely gyakorlatilag mindvégig jelen van a zenetörténetben. Talán ez teszi, hogy hitünk szerint az ötszáz éve halott alkotó varázsszóra kortársunkká, a ma élő pedig kortalanná válik.”
Érzékek orgiája - Pannon Filharmonikusok a Müpában
Érzékek orgiája - Pannon Filharmonikusok a Müpában
Nagyra becsülöm a Pannon Filharmonikusokat, ám eddig – micsoda pech – még csak félig tökéletes produkciókat hallottam tőlük. Új év, új távlatok: talán a karmesternek, talán a gondosan megválasztott műsornak, de remélem ezeken túlmenően a zenekar egyre tökéletesebb állapotának köszönhetően is felejthetetlen koncertben, tökéletes élményben volt részem. Hab a tortán, hogy a szünetben Segal Viktor Dukas La Péri címen bemutatott (padlizsán és gránátalma) krémjét kóstolhatta meg a közönség.
Jóindulatú zsörtölődés
Jóindulatú zsörtölődés
Ezúttal a Zeneakadémián hallgattam meg az Óbudai Danubia Zenekar műsorát nem is kisebb vendégművésszel, mint Perényi Miklóssal és részben a programnak, részben a csellistának köszönhetően azt mondhatom, a Danubia fejlődik és egyre jobb – ám vannak itt még lehetőségek…
Három a magyar igazság
Három a magyar igazság
Na persze nem mesékben és képzetes nemzeti karakterekben kívánok most vájkálni, csak szerettem volna egyetlen jelzővel megragadni egy fuvolista és három művész produkcióját a Műcsarnokban és lám, a számmisztika máris összegabalyodik, hiszen van három művész (tárlata), van a háromból egy az öccsével (MacBook) és egy fuvolistával (akit most csak a szóismétlés elkerülése végett nem nevezek művésznek – na ugye, itt van), és persze a harmadik harmadban néhány (nem három) szintén magyar zeneszerző meg a fuvolista…
Kiüresedett kisemberek
Kiüresedett kisemberek
A bűvös vadász decemberi premierje után januárban ismét egy hosszú ideje nem játszott darabot emelt vissza repertoárjára a Magyar Állami Operaház. Igor Stravinsky The Rake’s Progress című darabját, amelyet 1980-ban Léhaság útja, most pedig A kéjenc útja címen mutattak be a dalszínházban. Az orosz származású zeneszerző három egyfelvonásosának bemutatása 2007-ben, Vidnyánszky Attila rendezésében kérészéletű produkciót eredményezett. Csak reménykedhetünk benne, hogy a mostani, Anger Ferenc rendezte produkció nem jut erre a sorsa.
Egy húron az ILLÉS zenekarral
Egy húron az ILLÉS zenekarral
Beatünnep címmel a vidéki nagyvárosok után Budapesten is nagyszabású koncerttel áldoztak a hazai rockzene oltárán. Az est örökifjú főszereplői Szörényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs, azaz az ötven éve alakult Illés zenekar tagjai voltak. A hatvanas évei végén járó Levente és János (Tini), a hetvenes évei elejét taposó Szabolcs, illetve a hatvanas-hetvenes években írt dalaik ezúttal a Papp László Budapest Sportarénában  dobogtatták meg a sok generációt képviselő hallgatók szívét.
Schubert, kellemesen
Schubert, kellemesen
Nem tudom, pontosan mi vett rá az újabb – utolsó – schubertiádra: talán a nagy kedvenc, a C-dúr, avagy a dalok ígérték azt, hogy Schubert kései műveinek előadása bővelkedni fog a szenvedélyben, megmártózhatok a szenvedély éjszakai oldalában… Valószínűleg nem kellett volna. Kiváló, bérletsorozat részeként nagyszerűen funkcionáló koncertben volt részem, csak az bántott, ami kimaradt belőle…
19   20   21   22   23   24   25   26   27 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés