zene / előadás
2015. 08. 17.
Egyszer minden jónak vége - pedig a Szigetre járni újra cool, a fesztivál az újkori történetek legszebb éveit idézte. Újra sok magyar volt, a még több külföldi pedig nem csak a Szigetet, hanem Budapestet is csodálja, Magyarországot is megszereti - jövőre, velük, ugyanitt.
2015. 08. 17.
Ripoff Raskolnikov 60 éves lett, meghívta hát legjobb barátait és kollégáit a Kobuci Kertbe, hogy együtt énekeljenek nekünk a blues megszokott témáiról: vonatról, börtönről, utazásról, az időről és annak múlásáról, olcsó hotelekről, magáról a bluesról és persze szerelemről, csalódásról, nőkről, nőkről és nőkről.
2015. 08. 17.
Peace and love and unity – a Szigetre elsősorban azokért az élményekért érdemes kimenni, amit a fellépőktől függetlenül is megkap minden erre nyitott látogató. El tudom képzelni, hogy pár év múlva már akkor eladják majd az összes bérletet a fesztiválra, amikor még egyetlen fellépő nevét sem jelentették be. Mert az európai fiatalok látni akarják majd, mi az, amiről a barátaik meséltek, vagy mert aki egyszer volt itt, legközelebb is vissza akar majd jönni.
2015. 08. 15.
A hőséget tűzoltóautós locsolással és vízosztással próbálják enyhíteni a szervezők, de a por mindent beborít, megtölti a tüdőket is, a tömeg pedig pénteken már az elviselhetetlenség határáig nőt. A nyár egyik utolsó hétvégéje kezdődött, ráadásul Avicii és a Marina and the Diamonds is tízezreket hozott ki - estére el is fogyott minden jegy. Azaz 90 ezren voltunk tegnap, ennyien kapkodtuk a lábunkat és kapkodtunk levegő után.
2015. 08. 14.
A harmadik-negyedik nap már az elmerülés ideje. Kezd fájni a láb, a derék és a fej meg a fül is, beüt az alváshiány, kitolódik az ingerküszöb, telítődik az agy és a szív. A szigeten ilyenkor már új szerelmek születnek, mégis egyre nagyobb öröm a régi barátokkal összefutni. Én például első látásra beleszerettem a dán MØ-be, és végre személyesen is találkozhattam régi ismerősömmel, a Foals-szal.
2015. 08. 13.
Most már teljes erőből pörög a fesztivál, és ez egyre nehezebb döntési helyzetekbe hozza az egyszeri látogatót: ezt ne nézzem meg vagy arról maradjak le? Mi legyen az a kevés, amit meghallgatok? Vajon három fél koncert többet ér-e, mint egy egész? Érdemes-e magyar koncerteken bulizni? Szabad-e holnapra halasztani, amit ma is megtehetünk?
2015. 08. 12.
Már az első napokon óriási a tömeg, még nagyobb a hangulat a Szigeten. A második napon több új helyszín is bekapcsolódott a pörgésbe, köztük az A38 színpada, ahol két sokáig emlékezetes koncert alapozta meg a hetet. De a nagy találkozás még a Nagyszínpadnál volt.
2015. 08. 11.
Végre felpörögtek a szélgépek, hétfő délután négy körül elkezdődtek az idei első koncertek a Szigeten. Ez a nap Robbie Williams-ről szólt, és bár láttunk meghatott rajongókat, síró anyukákat, sőt relikviákat szorongató tiniket is, a koncert csalódás volt, a show pedig bizonyos pontjain kifejzetten kínos.
2015. 08. 10.
Habár az első „Throw your freaking hands up!” csak hétfőn szólal meg a hangfalakból, már péntektől be lehet költözni a Szigetre. Megnéztük, hogyan telik az első három nap a még épülő fesztiválhelyszíneken, az ébredező pultok környékén és a Sziget tágabb környezetében.
2015. 07. 30.
Egészen biztos, hogy minden harmadik ember rácsodálkozik a tényre, hogy Emeli Sandé még csak huszonnyolc éves. Akkora erő és öntudat van benne, amelyre – általában – az ember jóval később jut: arra, hogyan lehet tudatosan élni, irányítani a dolgokat. Egyszerűen arra, hogyan kell és szabad élni – ha valamit megkaphatnál, akkor még nem muszáj azt választanod, mert ami igazán neked lett rendelve, az tíz év után is a tiéd lehet.
