zene / előadás
2016. 11. 05.
Két ragyogó és világhíres zenész játékát csodálhattuk meg a CAFe Budapest jóvoltából. A zenészek és művek párosítása azonban szokatlan volt és nem biztos, hogy jó ötletnek bizonyult.
2016. 11. 03.
A CAFÉ Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül két Tihanyi László ősbemutatónak lehettem szem-és fültanúja a Müpában. A darabok leginkább hangszeres színházként, azaz stage music-ként definiálható műfajt képviselnek, így számomra nem csak a művek maguk szolgáltak újdonságként, hanem a műfaj is.
2016. 10. 28.
Nem tudom, kinek mennyire ismerős a gamelán zene. Ha mondjuk egy 50-100 fős zenekarra gondolunk, tarka ruhákban, táncosokkal, rengeteg ütőhangszeressel és a hangszerek különös hangolásával, miközben kiderül, hogy ezúttal néhány nyugati fiatalember, elektronikával megspékelve adja elő - akkor talán érthetővé válik, hogy miért voltam olyan kíváncsi a CAFe Budapest Plaid és a Southbank Gamelan Players előadására.
2016. 10. 20.
Az utóbbi évek egyik legfrissebb, legizgalmasabb, legszínesebb könnyűzenei produkciója a Búcsúkoncert zenekar, az amatőr zenekarok palettáján mindenképpen, de nevéhez méltóan sajnos már el is búcsúzott hűséges közönségétől. Cseh Tamás fiának zenekara már a tavalyi évben, fájdalmasan rövid működés után feloszlott. A Búcsúkoncert búcsúkoncertje volt a hivatalos búcsú.
2016. 10. 19.
Remélem senki sem gondol rosszra, amikor a Pesti Vigadó kapcsán a kisgömböc mindent felfaló gyomráról beszélek. Az ember belép egy impozáns épület gazdagon berendezett, tágas belsőterébe, márvány lépcsőkön felhág az emeletre, majd egy apró széken helyet foglal egy óriási, hodály nagy terem apró szegletében.
2016. 09. 29.
Nyárbúcsúztatónak tökéletes, meg amúgy is mindig jó – igazán rossz Pál Utcai Fiúk-koncerten még nem voltam, vagyis olyanon, ahol a kiégettséget, a fáradtságot, a lelkesedés nélküli rutint éreztem volna, pedig harminc-egynéhány év után ez legalábbis megbocsátható lenne. És itt nem az én harminc-egynéhány évemről van szó, hanem a zenekaréról.
2016. 09. 11.
Előfordul a könnyűzenésszel, hogy már nem tud mit kitalálni: bepakol hát az egyik, pont ugyanolyan koncertjére néhány hegedűművészt és egy öltönyt, hogy ő most szimfonikus és komoly. A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében adott Ordinary Symphonies koncert azonban minden volt, csak nem átlagos: a négy rézfúvóssal kiegészült együttes összes dala teljesen másképp szólalt meg a Rumbach Zsinagóga csodálatos színei között, mint ahogy a lemezeken vagy a korábbi koncerteken megszoktuk.
2016. 08. 25.
Persze a címben szereplő parafrázisnál jóval higgadtabban, ám a 2016-os Kaposfestet is a hetes szám bűvölete, valamint az ezzel járó identitásválság és az erre adandó válasz jellemezte. Ezért is volt nehéz rászánnom magam az írásra.
2016. 08. 21.
A kevesebb néha több, gondoltam, így aztán a szombati tapasztalatokra építve, a hatodik napon fél 6-kor befészkeltem magam a Nagyszínpad előtti hatalmas tér első ötödébe, hogy aztán onnan ki se jöjjek egészen a Sia koncert végéig, 11 óráig. Jóllakottan érkeztem, volt nálam víz, s minthogy a többi színpadon hétfőn az elektronikus zenéé volt a főszerep, úgy gondoltam, semmi sem állíthat félre Dan Panaitescu emléke elől.
2016. 08. 20.
Azzal a buta sztereotípiával és mémmel, hogy a Sziget nullszaldós, szerencsére már rég szakítottunk, ideje hát kimondani még egy tényt. A Szigetre nem csak kivénhedt, más által már levedlett, ráncoshasú poszt-sztárok jönnek el, hanem aktuális, kortárs, releváns zenészek is. Az más kérdés, hogy meg kell őket keresni, s lehet, hogy ezt nem a Nagyszínpad körül kell kezdeni (bár olykor ott sem árt), hanem a Sziget-appot, vagy még inkább a Youtube-ot bújva.
