zene / előadás
2016. 10. 19.
Remélem senki sem gondol rosszra, amikor a Pesti Vigadó kapcsán a kisgömböc mindent felfaló gyomráról beszélek. Az ember belép egy impozáns épület gazdagon berendezett, tágas belsőterébe, márvány lépcsőkön felhág az emeletre, majd egy apró széken helyet foglal egy óriási, hodály nagy terem apró szegletében.
2016. 09. 29.
Nyárbúcsúztatónak tökéletes, meg amúgy is mindig jó – igazán rossz Pál Utcai Fiúk-koncerten még nem voltam, vagyis olyanon, ahol a kiégettséget, a fáradtságot, a lelkesedés nélküli rutint éreztem volna, pedig harminc-egynéhány év után ez legalábbis megbocsátható lenne. És itt nem az én harminc-egynéhány évemről van szó, hanem a zenekaréról.
2016. 09. 11.
Előfordul a könnyűzenésszel, hogy már nem tud mit kitalálni: bepakol hát az egyik, pont ugyanolyan koncertjére néhány hegedűművészt és egy öltönyt, hogy ő most szimfonikus és komoly. A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében adott Ordinary Symphonies koncert azonban minden volt, csak nem átlagos: a négy rézfúvóssal kiegészült együttes összes dala teljesen másképp szólalt meg a Rumbach Zsinagóga csodálatos színei között, mint ahogy a lemezeken vagy a korábbi koncerteken megszoktuk.
2016. 08. 25.
Persze a címben szereplő parafrázisnál jóval higgadtabban, ám a 2016-os Kaposfestet is a hetes szám bűvölete, valamint az ezzel járó identitásválság és az erre adandó válasz jellemezte. Ezért is volt nehéz rászánnom magam az írásra.
2016. 08. 21.
A kevesebb néha több, gondoltam, így aztán a szombati tapasztalatokra építve, a hatodik napon fél 6-kor befészkeltem magam a Nagyszínpad előtti hatalmas tér első ötödébe, hogy aztán onnan ki se jöjjek egészen a Sia koncert végéig, 11 óráig. Jóllakottan érkeztem, volt nálam víz, s minthogy a többi színpadon hétfőn az elektronikus zenéé volt a főszerep, úgy gondoltam, semmi sem állíthat félre Dan Panaitescu emléke elől.
2016. 08. 20.
Azzal a buta sztereotípiával és mémmel, hogy a Sziget nullszaldós, szerencsére már rég szakítottunk, ideje hát kimondani még egy tényt. A Szigetre nem csak kivénhedt, más által már levedlett, ráncoshasú poszt-sztárok jönnek el, hanem aktuális, kortárs, releváns zenészek is. Az más kérdés, hogy meg kell őket keresni, s lehet, hogy ezt nem a Nagyszínpad körül kell kezdeni (bár olykor ott sem árt), hanem a Sziget-appot, vagy még inkább a Youtube-ot bújva.
2016. 08. 17.
Most, hogy megtudtam, mennyire trendi a női sportolók teljesítményének megítélése helyett a külsejükkel és férjükkel foglalkozni, semmiképp sem szeretnék lemaradni a Zeitgeistről, így aztán az idei Sziget negyedik napjának értékelése sem lesz mentes az oly divatos hétköznapi szexizmustól. De minthogy a könnyű- (és persze a komoly-) zenészek között is inkább férfiak vannak, ezért kénytelen vagyok főleg róluk írni.
2016. 07. 09.
Van egy pici – alig több mint száz lelkes – falu a nógrádi dombok között. Kevesebb, mint 100 km-re Budapesttől, de ha nincs szerencséd – és tömegközlekedsz – beletelik öt órába is, míg odaérsz. Kocsival se könnyű, a 21-es út egy négyjegyű mellékútján közelíthető meg, de közlekedési tábla nem is jelzi, merre lehet lekanyarodni felé. Mégis érdemes felkeresni, különösen nyaranta, június és július fordulóján. Csodás a táj itt, ezért is persze, de egy különleges kisfesztivál miatt is, mely az első évek kapolcsi hangulatát idézi. Természet, zene, workshop, irodalom, kézműveskedés, filozófia, számháború… Néhány száz ember, bóvlivásár és lehúzós vendéglátás nélkül. Nulla autóforgalom, esténként piknik az út közepén. Fellépők és közönség 18+-tól 60+-ig (meg számos eb) és még a falu (meg a környék) lakosságát is érdekli…
2016. 06. 23.
Szemző Tibor különleges atmoszférát teremtő és figyelmet követelő, karizmatikus jegyekkel bíró művészegyéniség. Művészetfelfogása, amely szerint a nyelvnek, a kimondott szónak utánozhatatlanul sajátos zeneisége van, szinte egytől egyig áthatja műveit. Munkái minimalista zenei gesztusokból, irodalmi, filozófiai és köznapi szövegekből, az emberi nyelv kimondott szavaiból, hangjaiból, többnyire 8 mm-es filmszalagra vett mozgóképekből, különféle effektekből, zajokból, mintákból, olykor (élő) loop-okból építkeznek.
2016. 06. 11.
A Black Sabbath Budapesten indította The End elnevezésű turnéjának európai szakaszát, mi vagyunk tehát a vég kezdete. Az pedig, hogy egy együttes beismeri, hogy van vég, külön elismerés, kevesen tudják és merik ezt vállalni. Koncertkritikánk éppen ezért szemrebbenés nélküli főhajtás a heavy metál atyaúristenei előtt. Ozzy Osbourne, Tony Iommy és Geezer Butler, riszpekt!
