zene / előadás
2017. 11. 01.
A kortárs művészet jegyében kapott szárnyra a zene a Ferihegy 1 repülőtéren, ahol nemcsak egy tér építészeti funkciói értelmeződtek újra, hanem régi klasszikus dallamok is találkozhattak a kortárs magyar komolyzenével.
2017. 10. 20.
Különös élethelyzetben ért a szerencse, hogy a Pannon Filharmonikusok budapesti évadának első koncertjét meghallgassam, mikor is számos alkalmam nyílt az élvezetre, mégis kielégületlenül távoztam
2017. 08. 17.
Szombat. A Sziget csúcsnapja. Ha úgy tetszik, szigetspicc. Ilyenkor (és pénteken) vannak a legtöbben, ilyenkor a legerősebb a programfelhozatal. Legalábbis papíron, legalábbis én így csinálnám. A Sziget szervezői viszont másképp gondolták. Így aztán se extrém tömeg, se igazán húzónevek, se igazi eufória. Szóval igen, amit első nap még csak sejtettem, mára már tudom, a Sziget önmagába punnyadt.
2017. 08. 12.
Be kell vallanom, nem szeretem a fesztiválokat. Sokan vannak, meleg van, izzadok, drága a kaja, legfőképp pedig őrült sznob vagyok, és azt szeretem, ha azok, akik körülöttem préselődnek a nézőtéren, nem csak úgy arra tévedtek, nem csak oda sodorta őket a lődörgés, hanem bizony pont azért a koncertért váltottak jegyet, ezzel ellentmondásban pedig csillapíthatatlan kényszert érzek arra, hogy még véletlenül se hallgassak végig semmit sem, hanem rohanjak egyik helyszínről a másikra.
2017. 07. 24.
A második napunk közösségi reggelivel indult: a már évek óta jól működő kezdeményezés sokszor megkönnyíti a fesztiválozók életét. Aki tud, étellel, vagy itallal járul hozzá ahhoz, hogy ez az esemény továbbra is része lehessen a kisebb fesztiváloknak, mások a becsületkasszába dobnak pénzt. Mi is beadtuk a maradék szendvicseinket és kekszünket a közösbe, majd nekiálltunk a teakészítésnek és kenyérpirításnak. Az reggeli családias légkörben telt, mindenki segített mindenkinek, Mushu (a The Matter énekese) pedig még gitározott és énekelt.
2017. 07. 19.
A július tizenharmadikai nap pakolással, a sátorjegyek keresésével és reggel tízes indulással kezdődött a prae.hu szerkesztőségének kis csapata számára. A tizenkettedikére bejelentett budapesti koncertek miatt ugyan csak a második naptól élveztük a fesztivált, de ezalatt a három nap alatt is rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk.
2017. 06. 30.
Bizony, 1997-ben, 20 kibaszott éve volt a Foo Fighters utoljára (és egyben először) Magyarországon, Dave Grohl pedig az egész este mind a 150 percét erre a sztorira és az ezzel kapcsolatos sűrű bocsánatkérésre fűzte fel. Hogy ennek fényében tényleg kitett-e magárért, azt döntse el mindenki magában. Egy biztos. A következő Foo Fighters koncertre ennyit biztos nem kell majd várni.
2017. 06. 28.
Bő három éve követjük Jónás Vera és együttese, a Jónás Vera Experiment tevékenységeit (írtunk is róla már négyszer), s mostanra már egészen biztosak lehetünk abban, hogy igazából nem is Jónás Vera kísérletezik, hanem a kísérlet jónásverázik. Mintha Jónás Vera más fordulatszámon, más tér-idő kontinuumban pörögne, mint a zenészek zöme, ő ugyanis eddigi karrierjének öt éve alatt többször újult meg, mint más egy egész életmű során.
2017. 06. 27.
A fesztivál utolsó hivatalos napjának két taggal kiegészülve vágott neki kis csapatunk, ám az ő érkezésük koránt sem zajlott olyan zökkenőmentesen, mint a miénk. Igaz, egyikük már volt Orfűn, és saját bevallásuk szerint vízen kívül nem ittak semmi mást, de a bejáratot fél órás telefonbeszélgetés és útbaigazítás után sem sikerült megtalálniuk.
2017. 06. 24.
A második nap viszonylagos eseménytelensége és nyugalma után 23-ától újabb izgalmakat vártunk. A lassan már megszokottá váló tízes kelés után úgy döntöttünk, hogy ma nem látogatjuk meg a strandot és a - gyanútlan fürdőzők lábára nézve veszélyes - kagylókat. A tó helyett a zuhanyzót választottuk, igaz, ennek sem melegebb a vize, sőt… de legalább nincs olyan messze, és fél óra sorban állás után be is juthattunk.
