bezár
 

színház / kulissza

Nem az, amit próbáltunk
Kamondi Zoltán rendezte a fiatal lengyel írónő, Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című drámáját, melyet a Bárka Színház mutatott be. Az előadás Lángoló kerékpár címen fut, és a színház ismertetője szerint "tényeket kíván felmutatni a mai magyar helyzetről és ennek közvetlen előzményéről, a második világháborúról". Az eredeti szöveg azonban kifejezetten a lengyel helyzetről és annak előzményéről szól, ezért kerestek egy költőt a darab átdolgozására. A rendező választása Kabai Lórántra esett. Interjúnkban ő beszél a próbafolyamatról, a tervekről és azok meg-(nem)-valósulásáról.
A Pilobolus speciális, önálló kategória
A Pilobolus Társulat Amerika egyik leghíresebb exportcikke, melyet hagyományosan a táncegyüttesek közé sorolnak, de ahogyan a művészeti vezető is mondja: ők speciális kategória. Különösen igaz ez a február végén Magyarországra érkező Shadowland című darabjukra, mely az ókori eredetű árnyszínház, a narratív elvű táncjáték és egy cirkuszi mutatványsor elemeit egyesíti. Az alapító-művészeti vezetővel, Robby Barnettel és két táncosával egy bécsi fellépést követően beszélgettünk.
A testükkel is beszélnek
Táncos, koreográfus, táncpedagógus, fényképészettel, tervezőgrafikával is foglalkozik. Számos előadás alkotója, résztvevője, táncot, operaénekeseknek színpadi mozgást tanít a Zeneakadémián, táncolt a Pécsi Balettnél, s most szabadúszó táncosként, pedagógusként tevékenykedik. Lázár Eszterrel beszélgettünk a Zeneakadémia operavizsgája után, melynek koreográfusa volt.
A pozíció megeszi a lelket
A Minerva Társadalom- és Történettudományi Egyesület nemrég megrendezte A válság és a magyar kultúra című konferenciát, melyen az egyik előadóval, Schilling Árpád rendezővel, a Krétakör alapítójával és vezetőjével beszélgettünk. Schilling minden populista elitelgyalázást ellenez, ám rámutat: ha az elit elefántcsonttoronyból tekint le, elveszíti a művészetre érzékeny tömegeket. Megtudjuk azt is, mi lehet közös egy Mága Zoltán-koncert és egy Molière-előadás közt.
A nő és a tőke
Kerekes Éva újból lubickol. Pedig könnyen le lehet buknia egy színésznek, ha pusztán szövegmondás a dolga. Akkor aztán nem lehet hazudni, nincsenek kis magánjátékok, trükkök, pótcselekvések. Szöveg van és színész. Kész. És az Örkény színészei közül néhányan le is buknak. Viszont végre Jelinek-darabot láthatunk magyar színpadon. Zsótér Sándor rendezte a Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszait.
Párhuzamos drámaírók
Két drámaíró, a magyar Egressy Zoltán és a portugál Miguel Castro Caldas beszélgetésének hírére megtelt az A38 étterme. Jó ez, jó olyan „irodalmi” programon ülni, ami alapjáraton ennyi embert vonz. Ráadásul, ha kedvezményes a portói és a konyha portugál ízekkel kedveskedik, szinte kihagyhatatlan esti elfoglaltságnak ígérkezik.
Gondolatok a színházban – a Don Giovanniról
Az Operaházban beszélgettünk a Don Giovanni olasz rendezőjével, Gianfranco de Bosióval és díszlet-, jelmeztervezőjével, Nanà Cecchivel. Nagyban folynak már az előkészületek a szombati Mozart-bemutatóra.
Az exhibicionizmus a csúcsra tör
Herbert Fritsch évekig Frank Castorf legtöbbet foglalkoztatott színésze volt, most pedig évadonkénti öt-hat előadásával az egyik legkeresettebb rendező Németországban. Karrierje, legyen az akár színészi, akár film- vagy színházrendezői, rendkívüli sebességben ível felfelé. Az idei berlini színházi találkozó nagy meglepetése volt, hogy két jelentéktelennek számító német színházban (Oberhausen és Schwerin) rendezett előadását is beválogatták. Az idén hatvanéves Herbert Fritsch újból a csúcson van.
Színház utca és utcaszínház
Színház utca és utcaszínház
Nekem ez tetszik a legjobban az egészben! – mutatott egy szépen termő fügefácskára egy idős úr, akit szemmel láthatólag nem lelkesített fel sem az autóktól a helyet legalább egy hétvégére visszafoglaló emberforgatag, sem a közeli színpadon látható kortárs táncdarab. Nem is gondolt rá, hogy éppen a „tettesek”, vagyis a szervezők, a FÜGE Egyesület kitelepített jelképét dicsérgeti.
Krumpli és kolompér, avagy angyalfütty és ördöggőz Hétrétországban
A Csavar Színház és Berecz András előadásai az őrségi Hétrétország Fesztiválon ízes beszédjükkel azt tanúsították, hogy a zengő „kolompér” jobban eltalálja a dolgot, mint a gúnynévszerű „krumpli”, de azt is világossá tették, hogy senkit nem vágnának szájon azért, mert lekrumplizza a kolompért.
26   27   28   29   30   31   32   33   34 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés