bezár
 

színház / kulissza

„Rejtse inkább a Rajna mélye az aranyat”
„Rejtse inkább a Rajna mélye az aranyat”
Nemrég értek véget a budapesti Wagner-napok, melyet megelőzően a Müpa, az ELTE és a MűGond közös Ring-mesterkurzusán vettem részt. E kettő kapcsán készült az alábbi tanulmányom, melyben azt vizsgálom, hogy az összművészeti alkotásban Wagner hogyan használta fel és formálta át az egyik legfontosabb irodalmi forrását, a Völsunga sagát.
Kavalkád és csend
Kavalkád és csend
Valódi összművészeti élményben lehetett része azoknak, akik április 24-én ellátogattak a Jurányi Házba a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megvalósuló Körbejárás – műfajok és terek találkozása című programra. Az öt különböző, húszperces produkcióból álló előadás huszonhárom független alkotó közreműködésével valósult meg.
Személyes színháztörténetek
Személyes színháztörténetek
Ha színháztörténetre gondolunk, legtöbbször színlapok, előadáskritikák, publicisztikák és más kordokumentumok alapján rekonstruált leírások jutnak eszünkbe – a színlapok kivételével olyan források ezek, amelyek a kívülálló, azaz a néző szemszögét követve rögzítik egy-egy intézmény, társulat, alkotó útját. A Színház a másodikon című interjúkötetben alkotók és munkatársaik legszemélyesebb élményei szövődnek ötvenévnyi színházcsinálás bonyolult hálózatává.
A tér sűrűsödése
A tér sűrűsödése
Bársony nesz inog címmel rendeztek jótékonysági estet a Pécsi Harmadik Színház megsegítésére, ahol húsz irodalmár olvasott fel, zenészek muzsikáltak közben. Az estre Aknai Péter egy személyes hangvételű szöveggel készült, az hangzott el április 11-én a színházmentő akció részeként. Most pedig a prae.hu művészeti portálon is olvasható.
A vesszőparipán nyargaló Shakespeare
A vesszőparipán nyargaló Shakespeare
Mi köze a vesszőparipának Shakespeare színházához? Mit tud tanítani a mai olvasónak Shakespeare koráról és a kor kultúrájáról, színházáról és irodalmáról egy egyszerű, mai napig szinte változatlanul létező játékszer, ami az évszázadok során magára vett sokféle különböző jelentésréteget (a hobbitól, szenvedélytől a zabolátlan nőig…)? Erről is szól Pikli Natália Shakespeare's Hobby-Horse and Early Modern Popular Culture című könyve, amely a Routledge kiadó „Studies in Performance and Early Modern Culture” sorozatában jelent meg.
Hármas önarckép
Hármas önarckép
A Bethlen Téri Színház háromnapos Vendégváró Fesztiválja idén a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásainak adott otthont. Ez nagyon jó választásnak bizonyult, nemcsak az egyes előadások kvalitásai miatt, hanem az összkép tekintetében is: a három darab ugyanis három különböző arcát mutatta meg az egyik legmerészebb és leginkább kockázatkereső magyar színházi műhelynek.
Pillanatok a holnap magyar színházából
Pillanatok a holnap magyar színházából
Február 6-án tartották a Jurányi Házban a VI. TITÁNium pályázat prezentációs napját. A pályázatra idén meghívásos alapon a FreeSZFE hallgatóinak jelentkezését várták, akiknek a prezentációt megelőző hónapokban egy mentorprogram keretében szakmai segítséget nyújtottak a beadott színházi projektjük, előadástervük kidolgozásához. Közülük fog kikerülni a budapesti játszóhelyekkel való egyeztetés után az a három produkció, amely végül lehetőséget kap arra, hogy megvalósuljon.
A kontextus fájó hiánya
A kontextus fájó hiánya
Az előadó-művészeti alkotás legtöbbször zárt ajtók mögött zajló folyamat, amelybe bepillantani nem csak érdekes, hanem sokszor lényeges is, és nem csak azoknak, akik maguk is részei ennek a világnak. Főleg, ha egy olyan műhelyről esik szó, amelyre ma a kultúrtörténet panteonjának egy megkerülhetetlen részeként tekintünk. Ezért nagyon fontos minden új publikáció, amely részévé válhat az alkotás mikéntjéről folytatott diskurzusnak. De mit lehet kezdeni egy olyan írással, amely nem számol az olvasó meglévő ismereteivel vagy azok hiányával? Ez a kérdés merül fel, amikor Guliano Campo Munka hanggal és testtel című könyvét olvassuk.
A Kályha marad
A Kályha marad
Decemberben mutatták be Rusznyák Gábor rendezésében Szálinger Balázs az első világháború végi Erdélyben játszódó Kályha Kati című darabját a Radnóti Színházban. A főszereplő nagybányai kocsmárosnét, Kályha Katit Kováts Adél játssza.
Önmagunkkal szemben, meztelenül
Önmagunkkal szemben, meztelenül
„A meztelenséget nagyon sokszor provokatívnak tartják, nálam pedig elemi módon jelenti azt, hogy önmagát elfogadja az ember” – mondja Frenák Pál. Ugyanakkor a táncos-koreográfus művészete által a néző is arra kényszerül, hogy szembenézzen önmagával és az önelfogadás felé vezető, félelmetes úttal. Horváth Nóra Frenákról szóló könyvének olvasása közben mi magunk is zavarba ejtően meztelenekké válunk. A Frenák Pál Abécédaire-je fejezetről fejezetre nyit újabb ajtókat saját lelkünk leplezettebb tartományai felé, félrelökve azokat a társadalmi konvenciókat, amelyek mögé oly gyakran elrejtőzünk.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés


Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani.
A weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárulsz a cookie-k használatához.
FolytatásTudj meg többet
x