színház / kulissza
2023. 04. 25.
Bársony nesz inog címmel rendeztek jótékonysági estet a Pécsi Harmadik Színház megsegítésére, ahol húsz irodalmár olvasott fel, zenészek muzsikáltak közben. Az estre Aknai Péter egy személyes hangvételű szöveggel készült, az hangzott el április 11-én a színházmentő akció részeként. Most pedig a prae.hu művészeti portálon is olvasható.
2023. 03. 22.
Mi köze a vesszőparipának Shakespeare színházához? Mit tud tanítani a mai olvasónak Shakespeare koráról és a kor kultúrájáról, színházáról és irodalmáról egy egyszerű, mai napig szinte változatlanul létező játékszer, ami az évszázadok során magára vett sokféle különböző jelentésréteget (a hobbitól, szenvedélytől a zabolátlan nőig…)? Erről is szól Pikli Natália Shakespeare's Hobby-Horse and Early Modern Popular Culture című könyve, amely a Routledge kiadó „Studies in Performance and Early Modern Culture” sorozatában jelent meg.
2023. 03. 10.
A Bethlen Téri Színház háromnapos Vendégváró Fesztiválja idén a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásainak adott otthont. Ez nagyon jó választásnak bizonyult, nemcsak az egyes előadások kvalitásai miatt, hanem az összkép tekintetében is: a három darab ugyanis három különböző arcát mutatta meg az egyik legmerészebb és leginkább kockázatkereső magyar színházi műhelynek.
2023. 02. 20.
Február 6-án tartották a Jurányi Házban a VI. TITÁNium pályázat prezentációs napját. A pályázatra idén meghívásos alapon a FreeSZFE hallgatóinak jelentkezését várták, akiknek a prezentációt megelőző hónapokban egy mentorprogram keretében szakmai segítséget nyújtottak a beadott színházi projektjük, előadástervük kidolgozásához. Közülük fog kikerülni a budapesti játszóhelyekkel való egyeztetés után az a három produkció, amely végül lehetőséget kap arra, hogy megvalósuljon.
2023. 02. 14.
Az előadó-művészeti alkotás legtöbbször zárt ajtók mögött zajló folyamat, amelybe bepillantani nem csak érdekes, hanem sokszor lényeges is, és nem csak azoknak, akik maguk is részei ennek a világnak. Főleg, ha egy olyan műhelyről esik szó, amelyre ma a kultúrtörténet panteonjának egy megkerülhetetlen részeként tekintünk. Ezért nagyon fontos minden új publikáció, amely részévé válhat az alkotás mikéntjéről folytatott diskurzusnak. De mit lehet kezdeni egy olyan írással, amely nem számol az olvasó meglévő ismereteivel vagy azok hiányával? Ez a kérdés merül fel, amikor Guliano Campo Munka hanggal és testtel című könyvét olvassuk.
2022. 12. 19.
Decemberben mutatták be Rusznyák Gábor rendezésében Szálinger Balázs az első világháború végi Erdélyben játszódó Kályha Kati című darabját a Radnóti Színházban. A főszereplő nagybányai kocsmárosnét, Kályha Katit Kováts Adél játssza.
2022. 12. 18.
„A meztelenséget nagyon sokszor provokatívnak tartják, nálam pedig elemi módon jelenti azt, hogy önmagát elfogadja az ember” – mondja Frenák Pál. Ugyanakkor a táncos-koreográfus művészete által a néző is arra kényszerül, hogy szembenézzen önmagával és az önelfogadás felé vezető, félelmetes úttal. Horváth Nóra Frenákról szóló könyvének olvasása közben mi magunk is zavarba ejtően meztelenekké válunk. A Frenák Pál Abécédaire-je fejezetről fejezetre nyit újabb ajtókat saját lelkünk leplezettebb tartományai felé, félrelökve azokat a társadalmi konvenciókat, amelyek mögé oly gyakran elrejtőzünk.
2022. 12. 07.
A Desiré Fesztivál utolsó két napja ugyancsak a „No filter” jegyében telt, noha igencsak eltérő árnyalatokkal és hangsúlyokkal. Először egy klasszikus abszurd színdarab punk továbbgondolását láthattuk, majd a fesztivál legszívhezszólóbb előadását, végül pedig egy Kafkára építő, korántsem problémamentes produkciót, amely azonban érdekes tanulságokkal szolgált.
2022. 12. 04.
A harmadik és a negyedik nap a szlovénoké. Vasárnap egyetlen előadásra került sor – mondjuk, az önmagában is több mint több mint négyórás volt –, hétfőn két produkciót láthattunk, minhárom Ljubljanából érkezett.
2022. 12. 01.
A Desiré Fesztivál minden évben egy-egy szlogent vagy hívószót kínál föl laza keretként vagy afféle tematikus szűrőként. Az idei, a „No Filter” ugyanakkor épp arra tesz javaslatot, hogy mondjunk le a szűrő használatáról. Vajon mit mutat a világ elénk táruló képe bármiféle kozmetikázás vagy szépítés nélkül? És mit jelent mindez a színház keretein belül, ahol végső soron minden közvetített, hiszen minden gesztus egyszersmind jel is?
