bezár
 

színház / kulissza

Kórház az egész világ
Az 1999-es Kórház-Bakonnyal indul és a 2012-es A 42. héttel fejeződik be a szerző eddigi életművének közel felét, a tizennyolc bemutatott Pintér-darabból nyolcat magába foglaló kötet. Kórháztól kórházig, a kardiológiától a szülészetig jutunk, sok reményre azonban ez sem ad okot, mert legyen szó kórházon belüli vagy azon kívüli világról, traumákkal és tragédiákkal teli mind a kettő, de annyira, hogy olvasva vagy nézve belefájdul az ember teste-lelke a nevetésbe.
Magasművészet a legkisebbeknek
A csecsemőszínház különleges műfaj célközönségéből fakadóan. Egy olyan korosztályt próbál megszólítani, akik egész máshogy szerzik be és dolgozzák fel ismereteiket a világról, mint a felnőttek, vagy akár a nagyobb gyerekek. Így máshogyan kell fogalmazni, más kapcsolatot kell velük kialakítani. Nézzünk egy-két alapvető kérdést a témával kapcsolatban, melynek taglalását egy nemsokára megjelenő interjúban folytatjuk.
Héliumos szív-lufi – sufni-rendezésben megteszi
Mozart Don Giovannijának még a másodszereposztásából is önálló előadás jött létre Sárospatakon, a zenei kurzuson. Minden minimális – díszlet, kellék, technika. Zenekar helyett csak zongora szól, és felkészülni is csupán két hét volt. A siker mégis óriási. Tarjányi Krisztina rendezővel beszélgettünk.
Függetlennek maradni Zombihonban
Szegeden 23. alkalommal rendezték meg az immáron fogalommá vált THEALTER-t, amely Magyarország egyetlen nemzetközi, független színházi fesztiválja. Az idei válogatásról, politikum és függetlenség összefonódásairól Balog Józsefet, a fesztivál főszervezőjét kérdeztük.
Mi nem vagyunk fogyatékos színház!
"Fogyatékosbónusz? Kösz, nem! Itt művészet születik művészek által, színház színészek által, és semmi más!" – így nyilatkozik a Ramba Zamba Színház önmagáról a nagyérdeműnek. Kikéri magának a "fogyatékos" jelzőt, de ez nem azt jelenti, hogy nem merítene erőt a különbözőségéből, és nem refleketálna humorral és iróniával arra, amit a néző "politikai korrektségnek" gondol.
POSzT – szubjektív
POSzT – szubjektív
Az idei POSzT programjait járva nehéz megítélni, hogy egy városlakó vagy egy kizárólag nézőként fesztiválozó szemében milyen a fesztivál. Ezért is volt érdekes, hogy útban az állomás felé a taxisofőr azt mondta, ez a POSzT valahogy nem volt az igazi. Kevesebb volt az utas, és a város sem nyüzsgött úgy, mint az előző években. A rövid út végére a cseppben a tenger közhelyes igazságáig jutottunk: miért mutatna éppen ez a fesztivál jobb képet az ország általános állapotánál?
És íme a bizonytalan test - botrány a színházban
A berlini Hebbel am Uffer kortárs színház Precarious Bodies (Bizonytalan testek) előadássorozatának pódiumbeszélgetése meggyőzött bizonyos vendégeket, hogy a radikális színház a szexizmus és a rasszizmus melegágya, illetve minden politikai korrektséget nélkülöző intézmény. De vajon jogos volt-e felháborodásuk? A test megítélésére, felfogására keresett választ a berlini színházi rendezvény.
Igazi hungaricum az elvágyódás
Alkoholizmus, munkanélküliség, öngyilkosság, korrupció, ostoba nacionalizmus, egyházgyalázás, pedofília, nemi erőszak. Röhögve dagonyázunk a durvaságban. Székely Csaba drámatrilógiája, a Bányavidék, tabutémákat tálal sok humorral, illúziók nélkül Erdélyről, nemcsak erdélyieknek.
Nagyon megijedtem, de nem beszéltem meg senkivel
A Király egész nap csak ül a palotában, és csokit eszik, míg Ilona, a barátja kiszolgálja. Szüleik egy régi balesetben meghaltak, ez a közös traumájuk, amiről azóta sem beszéltek. Ezt az alaphelyzetet dolgozza fel Mikó Csaba a Kövérkirály című darabjában, melyet hamarosan bemutat a Mu Színház. Csuja Lászlóval, a rendezővel beszélgettünk.
Ketrecbe zárva
Határhelyzetben élő emberek, kiszolgáltatottság, egymásra utaltság mozgással és szöveggel elmesélve. A sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mint a fagyöngy című előadása e két kifejezési forma összevegyítését tűzte ki céljául, kérdés, mekkora sikerrel.
24   25   26   27   28   29   30   31   32 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés