színház / előadás
2008. 02. 19.
Megmondom, mi van, ha az ember Operába akar menni Bécsben, és nem tud, vagy nem akar, állni. A legendás lehetőség (kimész reggel, délután sorban állsz, és három euróért vagy a legjobb látványt kapod a zsöllye hátsó traktusában, vagy a legjobb akusztikát a karzaton) az előadás idejét is beleszámítva akár hat-nyolc órás helyben állást is jelenthet: nálam szóba sem jöhet.
2007. 11. 22.
Már egy hete, hogy láttam, mégis mindennap eszembe jut egy-egy kép az előadásból. November 11-én a Bárka Fesztivál vendége volt a berlini Schaubühne Luk Perceval-rendezése, Arthur Miller: Az ügynök halála.
2007. 10. 13.
Nézőcsúcsot döntött a nagyjából egy éve létező SÍN Kulturális Központ a Dance Company Nomade~s október 1-2-i, The Damp Elements című előadásával, és ezzel feltehetőleg permanensen felrajzolta magát Budapest kortárs tánctérképére, ha van ilyen.
2007. 09. 14.
Roman Polanski, a Steinman-Kunze-páros, az állandó teltházak és a Magyarországon szokatlan intenzitású marketingkampány – ez mind nem elég ahhoz, hogy meggyőzze a szkeptikus nézőt arról, hogy a Vámpírok báljában nem kell majd csalódnia. De azért kezdetnek nem rossz...
2007. 09. 07.
Szép portugál nő, nevet, hitetlenkedve rázza a fejét, aztán elkezd hadarni. Próbálok koncentrálni, nem feloldódni a kávézó otthonos zsivajában, nem elveszni a szemeiben, nem elbódulni a nazálisaitól, hanem arra figyelni, amit mond... – tudós beszámoló egy lisszaboni színházi találkozóról.
2007. 08. 17.
A határsértés manapság a művészetekben már közhely. De legalábbis evidencia. Az azonban, hogy egy kísérleti jelleggel létrehozott, saját műfaji határait megmutatni/feszegetni/átlépni próbáló színházi előadás zsúfolt házzal fut, és a nézőközönség több mint felét képes az előadás után is a székekhez szegezni egy kis beszélgetésre – ami aztán másfél órásra is elhúzódik a figyelem lankadása nélkül, sőt élénk eszmecserét, vitát vált ki –, már nem mindennapi. Kivált, ha mindez Pécsett sikerül.
2007. 06. 03.
Nem tudom eldönteni, milyen volt az előadás. Szerintem szánalmasan rossz – bár súlyos előítéletekkel ültem be a Magyar Balettszínház, Gödöllő produkciójára, aztán meg a "hát persze, tudtam én, hogy ilyen lesz" motoszkált. Ha valaki mégis elolvassa az alábbi cikket, megtudja a miérteket.
2007. 06. 03.
Az előadás Sartre A legyek című drámájának egyéni értelmezése: Tompa Ádám rendezésében, a Spidronműhely színészeivel. Vajon mi újat mondhat egy fiatal társulat és annak fiatal rendezője a kismilliószor újraértelmezett ókori Elektra történetéről?
2007. 05. 23.
A cirkusz és az akrobatika ősi misztériumát már nem érthetjük meg. Szükségszerűen rátelepszik látásunkra a hétköznap valóságának kosza, meggátolva minket a csoda feltárásában. Egy új „protézisre” van szükség tehát, hogy szemünkről leessen a szürkehályog és megízlelhessük a Kelet egzotikumának teljességét. És a kapuk kinyílnak előttünk...
2007. 05. 02.
A sokkolás már a nézőtérre való bejutásnál elkezdődött. Nem valamilyen látványos effekttel, csupán azzal a szerény kis kiírással, amit a várakozó néző elolvashatott. E szerint: terhes anyák, epilepsziások, pacemakerrel vagy hallókészülékkel rendelkezők inkább ne is próbálkozzanak az előadással. Annak hatásai ugyanis károsak lehetnek számukra.
