színház / előadás
2008. 08. 05.
A Meno Fortas társulat előadása alaposan megmozgatta a szakmát. Sokan csak a világhírű társulat és rendező alkotása miatt jöttek le Gyulára – vállalva, hogy az előadás után azonnal hazautaznak. Ilyen helyzetben az elvárások különösen magasak, nem csak a korábbi Nekrošius-rendezések, hanem a befektetett energia miatt is. Nem kellemes hát csalódni, mint ahogy azt sem kellemes megírni, hogy volt ok a csalódásra.
2008. 08. 02.
A zágrábi Ballet Troupe Croatia előadásán a közönség felváltva fogta a fejét, s rejtette tenyere mögé vigyorát. Nem is lenne ezzel baj, ha komédiát láttunk volna, de a társulat azzal próbálkozott, hogy bemutassa nekünk a Hamlet vázlatos történetét. Igaz, még a tánc közel egy órája is soknak tűnt néhol, az előadás ugyanis olyannyira hemzsegett a manírtól és az erőtlen megoldásoktól, hogy ezt még Csajkovszkij kiváló zenéje sem tudta ellensúlyozni.
2008. 07. 19.
A színészképzők a rendszerváltás óta gombamód nőnek ki a földből. Vannak közöttük színvonalasabbak és kevésbé színvonalasak, de akárhogy nézzük, a színészszakma kezd aggasztóan felhígulni. Éppen ezért szívderítő, hogy bár a Madách Musical Műhely sem találta fel a spanyolviaszt, itt legalább tehetséges fiatalok dolgoznak felkészült tanárokkal - és főleg sok-sok szívvel és lelkesedéssel.
2008. 07. 16.
Szloboda Tibor rendező a Hamlet bábelőadás szórólapjára írt ars poeticájában nagy szavakat használ. A darabválasztás, az előadás érvényességét próbálja magyarázni – jobbhíján, mivel játék közben nem sikerült ráéreznünk a miértekre. És a gyerekeket sem szerencsés csak eszköznek tekinteni, hogy a rendező nyitottságukra apellálva alkothasson.
2008. 07. 10.
A címbeli idézetet Ovidiustól vette át az előadás színlapja. A kép Pygmalion maga alkotta szerelmesét, az elefántcsontszobrot jellemzi, később pedig Shaw Pygmalionjának és Lerner My Fair Ladyjének hősnőjét, Eliza Doolittle-t. Ez tehát az eszménykép, akivé Elizának – a darab végére és megannyi kaland után – válnia kell. Ám eleinte a lány szája testénél is mosdatlanabb, a nyelvészprofesszor Higgins szerint „nyögdécsel, mint egy epebajos gerlice”.
2008. 06. 27.
Hogy az álmodás frekvenciái ihlette kőcsipkék és oszlopcsarnokok élő testekből megépülhessenek, a csepegtetett tornyok és parkok ritmusa férfiakból és nőkből építkezve életre kelhessen, a Győri Balett táncosait egyetlen lüktető, organikus masszává gyúrta a fiatal spanyol koreográfus. Gaudí ihlette premier fogadta az első napon a VI. Magyar Táncfesztivál közönségét. Katedrális épült. Friss, eleven, izgalmas rajzolatú, dinamikus interpretálása kőnek, ívnek, struktúrának testből, ritmusból, mozdulatból, szaggatásból és csendből.
2008. 06. 27.
Két éve találkoztam velük először. A berlini Theatertreffenhez kapcsolódó workshopon éppen Marx Tőke című alapművét készültek színpadra állítani. Ehhez a legkevésbé sem drámai szöveghez illő történeteket, sorsokat kerestek, amelyekben már ott a drámaiság. A céljuk a valóság színpadra állítása, a színházi realitás helyreállítása. Most épp a Breaking News című produkcióval.
2008. 06. 13.
Ne gondolj az ütésre – s az ember szinte érzi, hová kapja vagy adja. Ne gondolj az anyáddal – a kimondás pillanatában szélesvásznú anya-gyermek filmkockák peregnek. A tiltással önkéntelenül előhívjuk a képet, ha céljaink ellenkező irányúak is.
2008. 06. 09.
Május végén tévéfelvétel kedvéért felújítják Mohácsi János talán legsikeresebb és legkidolgozottabb rendezését, kapom a hírt. A Csak egy szög a Mohácsi-életmű különleges, a 21. századi magyar színház megkerülhetetlen előadása – rajongóként pedig a legfontosabb színházélményem.
2008. 06. 08.
Meghatódni, amúgy „szívből igazán”, nem feltétlenül kínos, bármilyen rózsaszín tematika esete forog fenn. Sőt, kell, a hatódás kell – ha nincs hatódás, a hatás édeskevés ahhoz képest, ha van hatódás (is). A nő legyen annyira nő, amennyire férfi az a férfi, aki mellette van. De mi van akkor, ha cél nélkül keringenek egymás körül? Ha a rózsaszín szürke?
