színház / előadás
2009. 02. 08.
Zsúfolásig megtelt nézőtér: pótszékek és állójegyek is mind eladva. Három nő, egy álmokat kergető, elszánt húszéves, egy férjhez menni készülő, vágykeltő harmincas és egy házasságában megcsömörlött, ám kötelességtudó, kifinomult negyvenes ugyanazt a korosodó, szerencsés(?), sikeres férfit akarja. Mit tudhat ez a Solness építőmester, akire ennyien kíváncsiak?
2009. 02. 06.
...a sikerben, folytathatnánk az amúgy euripidészi sort. Történetébe egy héttel azután kapcsolódunk be, hogy sorsa az anyagyilkossággal megpecsételődött. A színpadkép: két „megfeneklett“, kitört kerekű teherautó, döntött tükörfalú épület és a háttérben terpeszkedő palotalépcső. Itt gázolnak könyékig a mocsokban, ide érkeznek pipiskedve a palotából vagy öles léptekkel a kikötőből a szereplők – s mindez mit sem változik az egy óra negyven perc alatt.
2009. 02. 03.
Sötétség, üresség, félelem, szívfacsarás – Shakespeare Lear királya monumentális méretekben. A bécsi Burgtheater előadása alatt az embernek van bőven ideje hátradőlni, élvezkedni, nézni, néha kicsit bosszankodni, de legtöbbször gyönyörködni – mindenesetre átadni magát a színház kínálta élménynek.
2009. 01. 31.
„Érdekes lenne fölmérni, kit mi fog meg az írekben. (…) A minden nyomorúságon áttörő életerő? Az önsajnálat, öngyűlölet, a heroizmus és önirónia különleges keveréke? Vagy az, ahogy az ír művész a létet és nemlétet, születést és halált, látható és láthatatlan valóságot egyben, egymás kiegészítéseként ábrázolja? Ahogyan folytonos átjárást teremt a tragikum és a komikum, a hősi és szánalmas, a komoly és nevetséges között?”
2009. 01. 30.
Irodában dolgozol, és úgy érzed, hogy a hétköznapok taposómalmában furcsa gondolataid, látomásaid támadnak? Szeretnéd ráborítani az asztalt a főnöködre? Szerelemre vágysz, de választottad meghódításához nincs elég pénzed? Úgy érzed, jobb sorsra lennél hivatott? A színházat is szereted? Ha a fenti kérdések legtöbbjére igennel felelnél, neked szól az Egy őrült naplója.
2009. 01. 30.
Ahogy Paul Haggis többszörös Oscar- és BAFTA-díjas filmjében, úgy Spiró Koccanásában is sorsok ütköznek. Csak míg Haggisnél a (melo)dráma kerül előtérbe, Spirónál a komédia, a sorokból kiolvasható drámával. A Koccanással Török Ferenc jóvoltából hamarosan tévéjátékként is „ütközhetünk”, hogy összevessük a Spiró-szöveget a színházi előadással vagy a filmmel.
2009. 01. 27.
Tovább mállik az, ami már eleve rossz volt: a vasút nem épül, a nyomorultak nyomorultabbak, a kicsinyesek kicsinyesebbek. Ez Gorkij pesszimista fekete szatírája ma Budapesten néhány jó színész és egy nem éppen csúcsformában levő rendező közreműködésével...
2009. 01. 22.
"A Macbeth Shakespeare legrövidebb drámája, és arról szól, hogy ne ölj." Ezzel vezette be előadását egy csodálatos Shakespeare-kutató. A Jógyerekek képeskönyve (nem kevésbé horrorisztikus, mint a Macbeth) 90 perces, és arról szól, hogy ha egy gyerek rosszat csinál, meghal – persze a témát kifacsartan, gegekkel, paródiaként prezentálja.
2009. 01. 12.
Bozsik Yvette immáron harmadszor választott operát koreográfiájához. Verdi klasszikusa ifjabb Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján készült. A librettista Francesco Maria Piave adta az új címet: „La Traviata”, azaz „a megtévedt nő”.
2009. 01. 03.
A test akár a zaftos hentesáru jelenik meg, összefut a szánkban a nyál. Mind az öt táncos dekoratív, akár a manökenek és a kockahas-fiúk az óriásplakátokon. Vörös kanapé, művirág, művilág, diszharmónia, gerjedelem, érzékiség, test-test elleni küzdelem – hatalmi játszma van, kielégülés nincs. Frenák Pál legerősebb darabja a Fiúk óta.
