színház / előadás
2009. 01. 30.
Irodában dolgozol, és úgy érzed, hogy a hétköznapok taposómalmában furcsa gondolataid, látomásaid támadnak? Szeretnéd ráborítani az asztalt a főnöködre? Szerelemre vágysz, de választottad meghódításához nincs elég pénzed? Úgy érzed, jobb sorsra lennél hivatott? A színházat is szereted? Ha a fenti kérdések legtöbbjére igennel felelnél, neked szól az Egy őrült naplója.
2009. 01. 30.
Ahogy Paul Haggis többszörös Oscar- és BAFTA-díjas filmjében, úgy Spiró Koccanásában is sorsok ütköznek. Csak míg Haggisnél a (melo)dráma kerül előtérbe, Spirónál a komédia, a sorokból kiolvasható drámával. A Koccanással Török Ferenc jóvoltából hamarosan tévéjátékként is „ütközhetünk”, hogy összevessük a Spiró-szöveget a színházi előadással vagy a filmmel.
2009. 01. 27.
Tovább mállik az, ami már eleve rossz volt: a vasút nem épül, a nyomorultak nyomorultabbak, a kicsinyesek kicsinyesebbek. Ez Gorkij pesszimista fekete szatírája ma Budapesten néhány jó színész és egy nem éppen csúcsformában levő rendező közreműködésével...
2009. 01. 22.
"A Macbeth Shakespeare legrövidebb drámája, és arról szól, hogy ne ölj." Ezzel vezette be előadását egy csodálatos Shakespeare-kutató. A Jógyerekek képeskönyve (nem kevésbé horrorisztikus, mint a Macbeth) 90 perces, és arról szól, hogy ha egy gyerek rosszat csinál, meghal – persze a témát kifacsartan, gegekkel, paródiaként prezentálja.
2009. 01. 12.
Bozsik Yvette immáron harmadszor választott operát koreográfiájához. Verdi klasszikusa ifjabb Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján készült. A librettista Francesco Maria Piave adta az új címet: „La Traviata”, azaz „a megtévedt nő”.
2009. 01. 03.
A test akár a zaftos hentesáru jelenik meg, összefut a szánkban a nyál. Mind az öt táncos dekoratív, akár a manökenek és a kockahas-fiúk az óriásplakátokon. Vörös kanapé, művirág, művilág, diszharmónia, gerjedelem, érzékiség, test-test elleni küzdelem – hatalmi játszma van, kielégülés nincs. Frenák Pál legerősebb darabja a Fiúk óta.
2009. 01. 01.
Mindig várakozással tölt el, ha valami híres, jó nevű külföldi társulat érkezik Magyarországra. Aztán lehet, hogy az előadás önmagában nem bizonyul annyira érdekfeszítőnek – de mint tudástágítási lehetőség mindenképpen értékelendő magyarországi szerepeltetésük.
2008. 12. 31.
Merész vállalkozás Dan Goggin musicaljét egy vidéki színházban bemutatni. Milyen lehet a visszhangja egy olyan előadásnak, melyben erős valláskritika fogalmazódik meg? Hogyan tudnak színre vinni egy olyan darabot, mely nagyon kevés (ráadásul csak apáca) szerepet tartalmaz?
2008. 12. 29.
A rendező nem vállal többet, minthogy Shakespeare nyomán bonyolítja, majd kibogozza a szálakat, végül a „mindenki megtalálja a párját” happy endjével zárja az estét. Az előadás megmarad egy csupán néhány akkord erejéig keserű, szépen kidolgozott, mulattató komédiának.
2008. 12. 28.
Kérdés, hogy amikor a Nyugat indulásának 100. évfordulóját ünnepeljük, biztosan szegény Kosztolányi panaszait, illetve félrelépésének történetét akarjuk-e látni. Nem hagy nyugodni, piszkál a levetkőzhetetlen sznobizmusom: engem Kosztolányi Dezső, a költő, a kritikus, a fordító érdekel. Nem baj, így sem rossz, legalább kaptunk egy kis századeleji atmoszférát.
