színház / előadás
2009. 03. 11.
Ha közvélemény-kutatás készülne arról, melyek azok a magyar regények, amelyek nem, vagy csak nagyon nehezen állíthatók színpadra, az Utas és holdvilágnak jó esélye lenne rá, hogy bekerüljön az első tízbe. A Hevesi Sándor Színház tehát majdnem lehetetlen feladatra vállalkozott, amikor – Forgách András átiratában és Bagó Bertalan rendezésében – Holdvilág és utasa címmel repertoárjára tűzte a darabot.
2009. 03. 07.
Az üvegfalú Kaszás Attila Terem fenséges dunai panorámát nyújt az előadás alatt is. Zsótér Sándor szereti megmutatni, színházban vagyunk, nem erőlködik holmi illúziók felkeltésén, az ő credója „csupán” ennyi: kristálytisztán megmutatni Gorkij Vassza Zseleznova és Brecht A kivétel és a szabály című, vészterhes időket jósló példázatait.
2009. 03. 04.
Elég igazságtalannak tűnik a bemutató utáni állapotok alapján végleges következtetéseket levonni a Katona József Színház Vakond című előadásáról – még sokat csiszolódhat a hónapok múltával. Az viszont már most is biztos, hogy érkezik egy szemész egy vidéki elmeosztályra, akit az odaúton és a helyszínen is különös dolgok fogadnak.
2009. 03. 01.
A Merlin Színházban január óta játsszák a Spidronműhely augusztus 29-én, a Magyarorzági Roma Parlament udvarán bemutatott Don Juan előadását. „Ugyanaz – egészen máshogyan” – olvashatjuk a címlapon. Az előadás leírásához ezt a két fogalmat is elég lenne tisztázni. Mi az ugyanaz? A Don Juan-feldolgozások közös nevezője, a nőcsábász alakja? A „ki is a valódi áldozat" kérdése? A csábító férfi és az elcsábított nő párosa? Nos, nem tudjuk. Az előadás mottója a szabad értelmezést szorgalmazza.
2009. 02. 21.
Ha méltó kritikát szeretnék Frenák Pál legújabb, Ikrek című előadásáról, akkor némi változtatással újra leközölhetném a Trafóban 2006 tavaszán bemutatott MIL ANról készült írásomat. Ám ha így járnék el, az éppúgy megtévesztő lenne, mint premiernek tüntetni fel egy felújítást.
2009. 02. 18.
Aki az elmúlt években figyelemmel kísérte a Természetes Vészek Kollektíva ténykedését (Halál-trilógia: 62 nap, Angyaltár, Pre-actio), gyaníthatta, hogy túl sok vidám élményre nem számíthat. A „sötét oldal” nem áll messze Ágenstől sem (lásd példaként: Tenebrae [Sötétség], Daimón [Lélek], Ira [Düh]). Hát ha még össze is találkoznak a színpadi térben!
2009. 02. 15.
Urbi vagy orbi? Hogy kinek készült a 9700, arra a kérdésre az irányítószám-jegyzékből kölcsönzött cím és a két szerző, Egressy Zoltán és Dömötör Tamás műsorfüzetben olvasható beharangozója is határozott választ ad: urbi. A városnak, vagyis Szombathelynek. Igaz, az előadás vége felé már az is elhangzik a színpadon, hogy „szombathelyieknek és nem csak...”
2009. 02. 12.
Alföldi Róbert sosem hagyománytiszteletéről volt híres, most viszont beleesett a sablonosság csúnya csapdájába. A metrós-prostis harmadik felvonással sem az a baj, hogy szándékoltan provokatív, hanem az, hogy felszínes és bután sztereotip. Hogy mindez éppen a János vitézben? Ami harminc éve még menő lett volna, ma már édeskevés.
2009. 02. 11.
Fűszőnyeg a földön, fűzuhatag a háttérben, négy kis kivetítő vászon, nem éppen fesztelenül mozgó énekesek, egy angol narrátor, félig árokba engedett zenekar, fél-opera, fél-rendezés – és egy félkész A tündérkirálynő előadás. De hogyan lehetne ebből egészet alkotni?
2009. 02. 08.
Zsúfolásig megtelt nézőtér: pótszékek és állójegyek is mind eladva. Három nő, egy álmokat kergető, elszánt húszéves, egy férjhez menni készülő, vágykeltő harmincas és egy házasságában megcsömörlött, ám kötelességtudó, kifinomult negyvenes ugyanazt a korosodó, szerencsés(?), sikeres férfit akarja. Mit tudhat ez a Solness építőmester, akire ennyien kíváncsiak?
