színház / előadás
2009. 04. 12.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál számos operacsemegét kínál, Kovalik Balázs és Zsótér Sándor pedig innovatív Haydn-rendezéseket. Kovalik zsótéri gesztussal egy igencsak alternatív térbe, a Vasúttörténeti Park hangárjába helyezi produkcióját, Zsótér az Operaházban Rost Andreát rendez.
2009. 04. 09.
Drága Színház! Legutóbb, vagyis március 26-án, bevallom, ennyi év után is megdöbbentettél. Lehet-e szerelmesek között ennél izzóbb fűtőerő? Új arcod mutattad, s ezt nem viszonozhattam mással, mint hogy én is így tegyek. Furcsa című darabbal rukkoltál elő egy orosz pantomimes bohócszínház előadásában: Szemianyuki, vagyis Addams family orosz módra. Sikerült meglepned, az estet végig élveztem, olyannyira, hogy a látottak rendkívül intenzíven hatottak érzelmeimre. Furcsa álomvilágba repítettél, mert én is engedtem Neked.
2009. 04. 07.
A világért se szeretném magam túl patetikus szavakkal elragadtatni, de a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megint történt valami. Látszólag persze semmi különös, „csak” egy kitűnő zenekar és énekesi gárda, a Bécsi Állami Operaház együttese előadta Mozart Don Giovanniját Fischer Ádám vezényletével. De hogyan…?
2009. 04. 03.
Gergely Attila és Hámor József egy-egy koreográfiáját mutatta be a MU Színház a MU Terminál B estjének keretén belül. A Lélekvilágotvedlik és a Tango en el cajon (Tangó a fiókban) című részek hangulatukban és témájukban erősen eltérnek egymástól. Az első a születés és újjászületés kérdéseit feszegeti nagyon is naturalista módon, a második alapeleme pedig a dinamizmus, a nyíltan vállalt fizikalitás és a mozgás.
2009. 04. 02.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha visszaugrottam volna az időben, vissza egészen a huszadik század elejéig, hogy a pesti Broadway-n, egy impozáns színház falai között, „klakkban-frakkban” találkozzam a messzi-messzi, varázslatos-misztikus kelet (esetünkben Japán) zenei kultúrájával. A brosúra is ilyesmivel kecsegtet: A hold és a tigris legendája. It happened long ago…
2009. 03. 30.
Végre! 2006 óta várok arra, hogy a berlini színházi találkozóhoz kapcsolódó workshopon indított projekt eredményét, a Rimini Protokoll Marx: A tőke. Első kötet című színházi előadást láthassam. Az első blikkre hajmeresztőnek tűnő ötlet után maga a projektmunka is ironikus poénnak tűnt – a Budapesti Tavaszi Fesztiválon látott előadás viszont katartikus élményt hoz. Hogy mitől lesz A tőke egyáltalán színpadképes? A hiteles emberi történetek nézőt megszólító, a publikummal kokettáló, nyílt színházi reprezentációjától.
2009. 03. 26.
Nosztalgiavonat visz a Nyugatiból az előadás helyszínére, a Vasúttörténeti Parkba. Ajtaján a felirat: Köpködni tilos. A csintalan zenekarnak viszont nem mondták, hogy tojást dobálni is. Mesevilágba kerülünk, egy veszekedősbe és egy kedves, ám kiábrándult, szarkasztikus közegbe. De talán van kiút is.
2009. 03. 25.
„Művészet? Viccel? Amit itt ezek művelnek? Az nem művészet. Az valami más, á, dehogy művészet. Amatőr banda, csupa dilettáns” – mondja Helen Botho Strauβ A park című darabjának elején. Ha Alföldi Róbert rendező és a készítők ehhez akartak hűek maradni, akkor sikeresnek mondható az előadás.
2009. 03. 21.
Kerényi Miklós Gábor vezetésével az Operettszínház nagy fába vágta a fejszéjét: a k. u. k. időkben és Horthy-korszakban virágkorát, majd a Táncdalfesztiválok idején reneszánszát élő operett műfaját kívánják újra népszerűvé tenni. Kálmán Imre A Bajadér című darabja alapos ráncfelvarráson esett át, és a biztonság kedvéért a Budapesti Tavaszi Fesztivál idejére a legnevesebb operaházak ünnepelt díváját, Miklósa Erikát is megnyerték az ügynek, akit a nem csak fiatal lányok szívét megdobogtató Dolhai Attila igyekszik a színpadon meghódítani. Érdemes egy próbát tenni: az előadás – kisebb-nagyobb zökkenői dacára – alkalmas az operettel szembeni előítéletek lerombolására!
2009. 03. 19.
Bár Vladimir Nabokov regénye több mint ötven éve jelent meg, még túlzottan felvilágosult korunkban sem könnyen emészthető a tizenkét esztendős Dolly és a negyvenes Humbert románcának története. A könyv lenyűgöző nyelvezete magával ragadja az olvasót, ám ugyanezt a mankót a színházi változattól a műfaj korlátai miatt természetesen nem várhatjuk el.
