bezár
 

színház / előadás

Nem a hangzást, a hatást kell rekonstruálni
A Budapesti Tavaszi Fesztivál számos operacsemegét kínál, Kovalik Balázs és Zsótér Sándor pedig innovatív Haydn-rendezéseket. Kovalik zsótéri gesztussal egy igencsak alternatív térbe, a Vasúttörténeti Park hangárjába helyezi produkcióját, Zsótér az Operaházban Rost Andreát rendez.
Csóközön és párnacsata
Drága Színház! Legutóbb, vagyis március 26-án, bevallom, ennyi év után is megdöbbentettél. Lehet-e szerelmesek között ennél izzóbb fűtőerő? Új arcod mutattad, s ezt nem viszonozhattam mással, mint hogy én is így tegyek. Furcsa című darabbal rukkoltál elő egy orosz pantomimes bohócszínház előadásában: Szemianyuki, vagyis Addams family orosz módra. Sikerült meglepned, az estet végig élveztem, olyannyira, hogy a látottak rendkívül intenzíven hatottak érzelmeimre. Furcsa álomvilágba repítettél, mert én is engedtem Neked.
A híres csábító és a varázspálca
A világért se szeretném magam túl patetikus szavakkal elragadtatni, de a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megint történt valami. Látszólag persze semmi különös, „csak” egy kitűnő zenekar és énekesi gárda, a Bécsi Állami Operaház együttese előadta Mozart Don Giovanniját Fischer Ádám vezényletével. De hogyan…?
Újjászületés és dinamizmus a MU-ban
Újjászületés és dinamizmus a MU-ban
Gergely Attila és Hámor József egy-egy koreográfiáját mutatta be a MU Színház a MU Terminál B estjének keretén belül. A Lélekvilágotvedlik és a Tango en el cajon (Tangó a fiókban) című részek hangulatukban és témájukban erősen eltérnek egymástól. Az első a születés és újjászületés kérdéseit feszegeti nagyon is naturalista módon, a második alapeleme pedig a dinamizmus, a nyíltan vállalt fizikalitás és a mozgás.
Lehet-e büntetlenül költő a tigris?
Kicsit úgy éreztem magam, mintha visszaugrottam volna az időben, vissza egészen a huszadik század elejéig, hogy a pesti Broadway-n, egy impozáns színház falai között, „klakkban-frakkban” találkozzam a messzi-messzi, varázslatos-misztikus kelet (esetünkben Japán) zenei kultúrájával. A brosúra is ilyesmivel kecsegtet: A hold és a tigris legendája. It happened long ago…
Politika helyett színház
Végre! 2006 óta várok arra, hogy a berlini színházi találkozóhoz kapcsolódó workshopon indított projekt eredményét, a Rimini Protokoll Marx: A tőke. Első kötet című színházi előadást láthassam. Az első blikkre hajmeresztőnek tűnő ötlet után maga a projektmunka is ironikus poénnak tűnt – a Budapesti Tavaszi Fesztiválon látott előadás viszont katartikus élményt hoz. Hogy mitől lesz A tőke egyáltalán színpadképes? A hiteles emberi történetek nézőt megszólító, a publikummal kokettáló, nyílt színházi reprezentációjától.
Kit izgat manapság a szépség?
Nosztalgiavonat visz a Nyugatiból az előadás helyszínére, a Vasúttörténeti Parkba. Ajtaján a felirat: Köpködni tilos. A csintalan zenekarnak viszont nem mondták, hogy tojást dobálni is. Mesevilágba kerülünk, egy veszekedősbe és egy kedves, ám kiábrándult, szarkasztikus közegbe. De talán van kiút is.
Pornográf pszichothriller a Nemzetiben
Pornográf pszichothriller a Nemzetiben
„Művészet? Viccel? Amit itt ezek művelnek? Az nem művészet. Az valami más, á, dehogy művészet. Amatőr banda, csupa dilettáns” – mondja Helen Botho Strauβ A park című darabjának elején. Ha Alföldi Róbert rendező és a készítők ehhez akartak hűek maradni, akkor sikeresnek mondható az előadás.
Csokis, kevés is
Kerényi Miklós Gábor vezetésével az Operettszínház nagy fába vágta a fejszéjét: a k. u. k. időkben és Horthy-korszakban virágkorát, majd a Táncdalfesztiválok idején reneszánszát élő operett műfaját kívánják újra népszerűvé tenni. Kálmán Imre A Bajadér című darabja alapos ráncfelvarráson esett át, és a biztonság kedvéért a Budapesti Tavaszi Fesztivál idejére a legnevesebb operaházak ünnepelt díváját, Miklósa Erikát is megnyerték az ügynek, akit a nem csak fiatal lányok szívét megdobogtató Dolhai Attila igyekszik a színpadon meghódítani. Érdemes egy próbát tenni: az előadás – kisebb-nagyobb zökkenői dacára – alkalmas az operettel szembeni előítéletek lerombolására!
Lolita frivol meséje drámai félhomályban
Bár Vladimir Nabokov regénye több mint ötven éve jelent meg, még túlzottan felvilágosult korunkban sem könnyen emészthető a tizenkét esztendős Dolly és a negyvenes Humbert románcának története. A könyv lenyűgöző nyelvezete magával ragadja az olvasót, ám ugyanezt a mankót a színházi változattól a műfaj korlátai miatt természetesen nem várhatjuk el.
84   85   86   87   88   89   90   91   92 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés