színház / előadás
2009. 06. 24.
Brandauer meghízott. Annyira, hogy immár kopasz, sebes fejét nem is ismerem fel Az eltört korsó plakátjain. Peter Stein rendezése, a Das Berliner Ensemble előadása, a bécsi Wiener Festwochen fesztiválon vendégszerepelt.
2009. 06. 23.
Bátran állíthatom, az emberek két csoportba oszthatók: vannak, akik olvasták Carlo Goldoni Nyaralás-trilógiáját, és vannak, akik nem. A milánói Piccolo Teatro budapesti vendégjátékán tehát kétféle oka lehetett annak, ha esetleg nemtetszést váltott ki az előadás. Előbbiek sérelmezhették, hogy nem kapták vissza a drámában olvasottakat, utóbbiak esetleg nem is értették, mitől lennének érdekes darabok ezek.
2009. 06. 21.
A MU Terminál egykori táncosai állítanak ismét színpadra két korábban bemutatott előadást, a Feminát és Plaint. Némi újítással egy régebbi csapat áll össze, s mint minden csoporton belül, itt is eltérők az erőviszonyok. Meg kell tehát teremteni a belső egyensúlyt, hogy igazán működőképes legyen a produkció. Semmi kétség, az „EX”-Terminálosoknak ezúttal is sikerült.
2009. 06. 19.
Embert próbáló feladat három órán keresztül koncentrálni Arany János Hamlet-fordítására, főleg ha díszlet sincs, így csupán a hangzó szöveg és a színészi játék marad. A Hevesi Sándor Színház botrányoktól sem mentes Hamlet-előadására mégis érdemes odafigyelni.
2009. 06. 11.
Donatien Alphonse François de Sade a XVIII. század első felében született, de munkásságának a mai napig példa nélküli a hatása. Ez nem csupán az emberek erkölcsi érzékével, de a tudományokkal kapcsolatban is megmutatkozik, valamint kitűnő alapanyagot szolgáltat a művészetek számára. Doug Wright színdarabja – melyből Philip Kaufman 2000-es filmje is készült – mondhatni zavarba ejtő közelségbe hozza a libertinus filozófust.
2009. 06. 08.
„Nem is tudom, miért meséltem el ezt a történetet. Ugyanezzel az erővel másikat is mesélhettem volna. Talán majd legközelebb elmondok egy másikat. De meg fogjátok látni, jó emberek, az is pontosan ugyanilyen lesz.” Nem tudom, hogy ha Peter Brook más Beckett-darabokat mesélt volna el, azok pontosan ugyanilyenek lettek volna-e. Nem hiszem. Bár kétségkívül hasonlítottak volna a Trafóban látott négy „töredékhez".
2009. 05. 23.
Biztonsággal állíthatok két dolgot: Sergi Belbel tökéletesen ismeretlen hazánkban, és ez bizony igazán kár. A katalán író-rendező Mobil című darabját először egy független koppenhágai színházi műhely, a Plan B mutatta be 2006-ban, azután – a szokottnál rövidebb átfutási idővel – most, 2009-ben a Neptun Brigád művészei Magyarországon.
2009. 05. 16.
Mondják, hogy a barokk operajátszásban, színjátszásban nemcsak színpadi gépezeteket használtak minden mennyiségben, hanem Londonban még a Temzét is szerették volna bevezetni a színház épületébe – csak hogy „még” hitelesebb, élethűbb és persze pompázatosabb legyen a cselekmény bemutatása. Kovalik az operaházi Xerxes előadásában a Dunát ugyan nem hozza be, de a gépvilág, a mesetenger és a graffitis panelház nem hiányzik a produkcióból.
2009. 05. 15.
Ha Stephen King nevét a Csipkerózsika című mesével hoznám összefüggésbe, elcsodálkozna-e az olvasó? A Budapesti Kamaraszínház előadása és a regényből írt darab egyik kulcsmetaforája az ujját varrótűvel megszúró lány, aki álomba zuhan.
2009. 05. 11.
Sokan panaszkodnak a felolvasóestek unalmasságára, a szerző, sőt, már az irodalom haláláról beszélnek. Hogy a költészet hogyan tudja túlélni ezeket a nehéz időket, képes-e megújulni és valódi élménnyé varázsolni egy egész estét, arra Fesztbaum Béla önálló előadása ad reményteli választ.