színház / előadás
2009. 07. 09.
A Burgszínház Shakespeare-tetralógiájának leginnovatívabb előadása távol tartotta magától a közönségét. Nem csoda, csak fanatikus Bundestheater-hívők (az államilag támogatott színházak látogatóinak külön kasztja) és elkötelezett Shakespeare-mániások vállalják be az egy év alatt már „mindössze” hétórásra érett előadást. A bemutatótól a darabtemetésig.
2009. 07. 05.
Ha a színpadra kisgyereket vagy kutyát tesznek, az sokak szerint már önmagában félsiker. Nem csoda, hogy a bécsi fesztivál Dido és Aeneas előadása „egész” sikernek örvendett, hiszen mindkét kellék megvolt hozzá. Igaz, nem csak ennek volt köszönhető a pozitív hatás.
2009. 07. 01.
Münchenbe, Bécsbe kell menni érte, miatta. Aki egyszer látta, rajong érte. Aki „csak” hallotta, mint 2005 szeptemberében Donizetti Roberto Devereux-jének koncertszerű előadásán a Müpában, talán sohasem tudja meg, milyen színpadérzékeny színésznő a koloratúrszopránok koronázatlan királynője.
2009. 06. 24.
Brandauer meghízott. Annyira, hogy immár kopasz, sebes fejét nem is ismerem fel Az eltört korsó plakátjain. Peter Stein rendezése, a Das Berliner Ensemble előadása, a bécsi Wiener Festwochen fesztiválon vendégszerepelt.
2009. 06. 23.
Bátran állíthatom, az emberek két csoportba oszthatók: vannak, akik olvasták Carlo Goldoni Nyaralás-trilógiáját, és vannak, akik nem. A milánói Piccolo Teatro budapesti vendégjátékán tehát kétféle oka lehetett annak, ha esetleg nemtetszést váltott ki az előadás. Előbbiek sérelmezhették, hogy nem kapták vissza a drámában olvasottakat, utóbbiak esetleg nem is értették, mitől lennének érdekes darabok ezek.
2009. 06. 21.
A MU Terminál egykori táncosai állítanak ismét színpadra két korábban bemutatott előadást, a Feminát és Plaint. Némi újítással egy régebbi csapat áll össze, s mint minden csoporton belül, itt is eltérők az erőviszonyok. Meg kell tehát teremteni a belső egyensúlyt, hogy igazán működőképes legyen a produkció. Semmi kétség, az „EX”-Terminálosoknak ezúttal is sikerült.
2009. 06. 19.
Embert próbáló feladat három órán keresztül koncentrálni Arany János Hamlet-fordítására, főleg ha díszlet sincs, így csupán a hangzó szöveg és a színészi játék marad. A Hevesi Sándor Színház botrányoktól sem mentes Hamlet-előadására mégis érdemes odafigyelni.
2009. 06. 11.
Donatien Alphonse François de Sade a XVIII. század első felében született, de munkásságának a mai napig példa nélküli a hatása. Ez nem csupán az emberek erkölcsi érzékével, de a tudományokkal kapcsolatban is megmutatkozik, valamint kitűnő alapanyagot szolgáltat a művészetek számára. Doug Wright színdarabja – melyből Philip Kaufman 2000-es filmje is készült – mondhatni zavarba ejtő közelségbe hozza a libertinus filozófust.
2009. 06. 08.
„Nem is tudom, miért meséltem el ezt a történetet. Ugyanezzel az erővel másikat is mesélhettem volna. Talán majd legközelebb elmondok egy másikat. De meg fogjátok látni, jó emberek, az is pontosan ugyanilyen lesz.” Nem tudom, hogy ha Peter Brook más Beckett-darabokat mesélt volna el, azok pontosan ugyanilyenek lettek volna-e. Nem hiszem. Bár kétségkívül hasonlítottak volna a Trafóban látott négy „töredékhez".
2009. 05. 23.
Biztonsággal állíthatok két dolgot: Sergi Belbel tökéletesen ismeretlen hazánkban, és ez bizony igazán kár. A katalán író-rendező Mobil című darabját először egy független koppenhágai színházi műhely, a Plan B mutatta be 2006-ban, azután – a szokottnál rövidebb átfutási idővel – most, 2009-ben a Neptun Brigád művészei Magyarországon.
