színház / előadás
2009. 10. 26.
Trilógia-tanulmány. Ez Gergye Krisztián legújabb előadásának címe, mely Nádas Péter Trilógiájának két darabját – a Találkozást és a Temetést – takarja. A kétestés előadás sajnos nem ad egységes képet, de a darabok külön-külön sem igazán állják meg a helyüket. Már a címmel is gondban vagyunk: Trilógiából két darab? Tanulmány mint színpadi műfaj, táncban elbeszélve?
2009. 10. 24.
Zola-regényből színház, annak alapján egy másik színdarab immáron cseh változatban – majd mindebből egy musical 14 éven felüliek számára. Legalábbis ezt ígéri a Pesti Színház. Sajnos a parádés jelmezeken és szép muzsikán túl sokat nem kapunk A nő vágya című előadástól. De hol a hiba?
2009. 10. 20.
A téma a világháború. Ez máig érzékenyen hat, még ha az előadás tárgyilagos próbál is maradni, csak visszaemlékezéseket használ. És mindezt csak Schubert-zene kommentálja. Állítólag a Muziektheater Transparant RUHE című előadása zene és színház egyben. A zene zeneként hat, a színház távol tart. Nem jó értelemben távolít el.
2009. 10. 20.
Izgalmas nézni, amikor valami nem mindennapi tör be a hétköznapiságba. Amikor színházat játszanak az utcán, az úttesten. Rövid etűdök, egyszerű jelenetek, sok-sok humor. Mindez az Andrássy úton egy őszi délutánon, a Zebraszínházban.
2009. 10. 17.
A belga filmes és fotós Wim Vandekeybus új tagokból álló társulatával, köztük két magyar táncossal egy rockkoncert, egy képzőművészeti installáció és egy táncelőadás vonzó elegyére invitálta a Budapesti Őszi Fesztiválon a közönséget. Táncos, zenész, és színészegyüttes szerepeltetése az újFeketeség című előadásukban kellemesen bombázta a nézői elvárásokat.
2009. 10. 11.
Egy szeptember végi este a szeleburdi, locsi-fecsi, az elmúláson játékosan elmerengő A halál és a lánykát majd a Menyegzőt láthattuk, ami viszont a két legutóbbi Fesztivál Színház-béli bemutató (Varázsfuvola, Traviata) minimalizmusát viszi tovább.
2009. 10. 08.
"Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hősökről fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek a polgárok – engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a szerető után nyáladzó negyvenes férjeket, a kispályás konyhai jeleneteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem. De ki lesz az én Hamletem, Learem, Macbethem és Othellóm? Kik lesznek az én hőseim…?”
2009. 10. 05.
Még az is lehet, hogy akit egyébként nem érdekel a táncszínház, sőt a kortárs alkotások sem vonzzák, az Akram Khan bahok című előadásához közel tudna kerülni. Az ismerős formákat, érzelmeket, humort tartalmazó táncest, úgy tűnik, a jelenlevőknek is a kedvére vált.
2009. 09. 24.
Ha Peter Sellarsnál Othello Obama Amerikáját idézte fel, akkor Kimmig Macbeth-rendezése a Bush-kormány végnapjait. Macbeth és Banquo arany cowboy-kalapban, veszkócsizmában, revüzenére lép a színre. A vadnyugat-tematika végig megmarad az előadásban, ami végkicsengésében inkább egy társadalmi szatírára emlékeztet, mint egy nagytragédiára.
2009. 09. 15.
A jugoszláviai „Nem érhet minket meglepetés" nap arra volt hivatott, hogy minden lehetséges katasztrófahelyzetre felkészítse a délszláv lakosságot. Ehhez a parádéhoz képest a fegyveres erők napja szolid ünnep lehetett… Azonos a címe a horvát Božić előadásának is, ami az emberi félelmet vizsgálja.
