színház / előadás
2010. 04. 03.
Bohémélet az Örkényben? Valószínűleg többen meglepődnek, ha ezt hallják, itt azonban nem az operát, hanem az alapjául szolgáló Henri Murger regényt, pontosabban annak Aki Kaurismäki finn rendező által átírt változatát állították színpadra.
2010. 04. 02.
Szorongó várakozással ültem be Erkel Dózsa György című operája keresztmetszetének koncertszerű előadására: klasszikus szerző kevéssé ismert operája egy humorista bevezetőjével? Fábry Sándor felvezetője egyszerre volt informatív, figyelemfelkeltő és humoros. Az opera-előadás pedig igazán nagy élmény volt.
2010. 03. 27.
Amikor a két szerelmespár felébred, egymásra se mernek nézni, arcukon rémület. Nem, ezt nem hiszem el. Mondjátok, hogy csak álmodtuk! Horror. Glyndebourne-ben A tündérkirálynő William Christie vezényletével így is csodás.
2010. 03. 21.
Újabb merész lépést tett az idei évadban a Vígszínház csapata: ezúttal Pedro Almodóvar Oscar-díjas Mindent anyámról című filmjét állították a Pesti Színház színpadára a filmes Kamondi Zoltán rendezésében.
2010. 03. 15.
Melankólia kint is, bent is. A Trafó nézőterébe lépve behavazott táj fogad, sudár nyírfácskák között a hóban elakadt egy autó. Hol vagyunk? Finnországban? Egy Kaurismäki-film forgatásán? De hol a sárkány?
2010. 03. 09.
Bozsik Yvette munkáira jellemző az önéletrajzi ihletettség. Legmarkánsabban ez a Kamrában bemutatott Lány, kertbenre igaz, ám az Újravágva esetében sem elhanyagolható szempont. Sőt. Az önéletrajziság mellett a darab erőssége az az alapkérdés, hogyan tudjuk, vagy egyáltalán tudjuk-e az eddigi élményeket, tapasztalatokat más színben, más jelmezben, más környezetben feltüntetni.
2010. 03. 05.
Hogy üres, mint a nádszál, és a fújó szél miatt nincs mibe kapaszkodnia, azt nem csak Kasimir mondhatja el magáról. Az Örkény Színház Kasimir és Karoline előadása groteszk-burleszk módon ábrázol, a tragikumot humorosan tálalja, különleges technikát használ, sokat nevetünk.
2010. 03. 04.
Az abszurd határmezsgyéjén üldögélve nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, egyvalamiben vagyunk csak biztosak, hogy fáj. Kínunkban feszengünk, vihogunk, mert a történetek rólunk és barátainkról szólnak, ismerőseinkről, kortársainkról. Kényelmetlen történetek, amelyek hétköznapjainkat alkotják, így vállvonogatva haladunk el mellettük, lépünk tovább rajtuk. Pedig ez maga a rohadás: lassacskán eltűnik az arcunk.
2010. 03. 01.
A japán bábszínházzal, a bunrakuval a magyar közönség Kitano Takesi Bábok című filmjében ismekedhetett meg. A bunraku jelenkori verzióját akartam elkészíteni – mondja Kitano a filmjéről. Míg ő a klasszikus művészetek modernizálásval próbálta széles körben megismertetni a japán klasszikus előadói stílust, a japán klasszikus színház rajongói inkább az eredeti, több száz éves formát választják. A tokiói Nemzeti Színház februári programjában többek között a japán Rómeó és Júlia, a Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban szerepelt.
2010. 02. 17.
Csehov Három nővérének előadása a komáromi Jókai Színházban mintha egy próbanapló kitépett és összekeveredett lapjain alapulna. Nem az előadás az érdekes, hanem a próbafolyamat. A produkció azt az érzetet kelti, hogy nem végeredményt, hanem folyamatot látunk – mintha párhuzamosan olvasnánk egy regénnyel az író jegyzeteit, naplóját.
