színház / előadás
2010. 03. 04.
Az abszurd határmezsgyéjén üldögélve nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, egyvalamiben vagyunk csak biztosak, hogy fáj. Kínunkban feszengünk, vihogunk, mert a történetek rólunk és barátainkról szólnak, ismerőseinkről, kortársainkról. Kényelmetlen történetek, amelyek hétköznapjainkat alkotják, így vállvonogatva haladunk el mellettük, lépünk tovább rajtuk. Pedig ez maga a rohadás: lassacskán eltűnik az arcunk.
2010. 03. 01.
A japán bábszínházzal, a bunrakuval a magyar közönség Kitano Takesi Bábok című filmjében ismekedhetett meg. A bunraku jelenkori verzióját akartam elkészíteni – mondja Kitano a filmjéről. Míg ő a klasszikus művészetek modernizálásval próbálta széles körben megismertetni a japán klasszikus előadói stílust, a japán klasszikus színház rajongói inkább az eredeti, több száz éves formát választják. A tokiói Nemzeti Színház februári programjában többek között a japán Rómeó és Júlia, a Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban szerepelt.
2010. 02. 17.
Csehov Három nővérének előadása a komáromi Jókai Színházban mintha egy próbanapló kitépett és összekeveredett lapjain alapulna. Nem az előadás az érdekes, hanem a próbafolyamat. A produkció azt az érzetet kelti, hogy nem végeredményt, hanem folyamatot látunk – mintha párhuzamosan olvasnánk egy regénnyel az író jegyzeteit, naplóját.
2010. 02. 11.
Isten létezik? – ezzel a kérdéssel lép oda valaki hozzám még az előadás előtt. Egy pillanatra zavarba jövök, az ilyen érzékeny kérdésekhez nem vagyunk hozzászokva. Mint kiderül, ez már a játék része, az Ágens Társulat Fátum című sorsjátékáé.
2010. 02. 09.
Az Alfama Társulat komoly feladatra vállalkozott: a Nobel-díjas írónő, Elfriede Jelinek regényét vitte színre, méghozzá két nyelven. A Szerető nőd című előadásban két magányos nő elkeseredett harcot vív álmaik megvalósulásáért, a boldogságért. Két sors, két életút látszólagos sikerekkel és látványos bukásokkal.
2010. 02. 01.
Fiatal csoportosulások közös akciójaként jött létre a görög mitológiát idéző, arról gondolkodó, annak egy motívumát felhasználó performansz, az ÁTJÁRÓK. Az előadás vizuálisan, szellemileg és érzékileg egyaránt letaglózza a látogatót, az ember minden porcikáját megbizsergeti.
2010. 01. 29.
Egyaránt pornográf cselekedetnek minősül a vérfertőző szexualitás, a leküzdhetetlen vágy egy csirkecomb után és az öngyilkos merénylet. Pillanatképek egy magányos, pornográf társadalomból. Simon Stephens Pornography című drámáját Magács László rendezésében mutatták be a Merlin Színházban. Az előadásban a Merlin két állandó, angol nyelvű társulatának tagjai és vendégművészek játszanak.
2010. 01. 27.
A Liliomról hazafelé a vonaton egy Lawrence Block-krimit olvastam, amelyben a cselekmény többek között egy rubin nyakék körül bonyolódik. Ezt a nyakéket egy off-Broadway-színésznő kapta a szeretőjétől, mert a Liliom-beli szerepéhez tartozott ugyan egy kellék nyaklánc, de „nem tetszett neki, ki nem állhatta. John pedig, akit elkapott a szenvedély, elárulta a lánynak, hogy neki bizony van egy pont ehhez a szerephez és ehhez a kosztümhöz illő nyaklánca.”
2010. 01. 23.
Ha egyszer bekerül a köztudatba, hogy egy darab gyerekeknek szól, akkor az ki nem kerül onnan, mint a mellékelt ábra mutatja. Pedig A varázsfuvola önmagában sem pusztán meseopera, és az előadások sem igazán a gyermekien ártatlan, varázslatos vonalat domborítják ki.
2010. 01. 17.
A Csongor és Tünde a Szegedi Nemzeti Színházban. Az előadással együtt lélegezni nem nagyon lehet, lévén, hogy nem túl izgalmas produkciót sikerült kifognunk – az végképp a kedvesem érdeme, hogy ezúttal sem szökött meg két felvonás között.
