színház / előadás
2010. 07. 25.
Pontos pillanatkép Pintér Béláék előadása a társadalomról. Nem ítél, csak megmutat. De ez éppen elég. Szutyok című, legújabb produkciójuk, mely egy árva lány sorsán keresztül láttatja a világot, a szegedi Thealter fesztiválon is sikeres volt.
2010. 07. 19.
Adott egy angol reneszánsz darab, egy koreai társulat és egy japán színház. Sajátos kultúrák, szokatlan értelmezések és megvalósítások, hihetelen reakciók. Mindaz, ami történik egy ázsiai Lear királyban, két Japánba szakadt magyar szemén keresztül.
2010. 07. 17.
Végre egy újcirkuszi előadás cirkuszban. No meg a Krétakör. Előre dörzsöltem a mancsom, de jó lesz. Egyrészt kíváncsi voltam, mihez kezdenek majd a cirkusz adta lehetőségekkel, másrészt izgatott, korábbi, cirkuszművészetet is érintő rendezéseihez képest mit nyújt majd Schilling Árpád. Az eredmény azonban igen vegyes volt.
2010. 07. 15.
Középen áll egy kislány. Néha nagylány. És olyanokat mond, hogy Milyen szar lehet, ha kihűlsz. Nem érzed magad… Ez most már csak egy hulla, azt látod... Én biztos nem ígértem semmit, arra emlékeznék. Hogy épp kinek mondja, nem könnyű eldönteni. Mert ott van egy férfi. Apa, mostohaapa, brutális macsó, fulladozó öregember, szerelmes. Vagy nincs ott. Játék a szerelemmel és nem csak a szerelemmel. És nem csak játék.
2010. 07. 13.
Alföldi Róbert rendező nem árul zsákbamacskát, a fiatalokra gyúr, és hamvából éleszti fel a Katona Bánk bánját. Az előadás után elhisszük, van a magyarokban drámai véna, a jó érzékkel kibontott konfliktusok és izgalmas jellemek láttán. Az alapanyag zsenialitásához, igaz, hozzájárul a jó rendezés, a dramaturgmunka és a színészi játék.
2010. 07. 09.
A Lukretia meggyalázása több szempontból is figyelemre méltó előadásnak ígérkezett a miskolci operafesztiválon. A kamarazenei előadói apparátusú darabot kihívás lehetett színre vinni. A látottak alapján mindenesetre sajnálom, hogy magyar operatársulatok nem mutatják be.
2010. 07. 05.
Végletek közt mozog a Tizenegy perc: legfőbb történései belső események, mégis mozgalmas. A díszlet kimerül két óriási vetítővászonban, mégis látványos. Egy bestselleríró erotikus regénye az alapja, mégsem lapos, elcsépelt vagy pornográf. De akkor milyen?
2010. 07. 02.
Kaposvárott rendezte meg Mohácsi János Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát. Szokása szerint ezúttal is szabadon kezelte a darabot, így született meg a szándékosan eltúlzott, karikatúraszerű elemeket és alakokat felvonultató, szokásosan szellemes-keserves előadás.
2010. 06. 28.
Egy ideje nehezen viselem a hideg, érzelmektől mentes előadásokat, amelyekben az úgynevezett szerelmeseket a zenétől függetlenül a színpad két végébe állítják, nehogy már egymásra nézzenek, vagy éppen érintkezzenek. És mintha ez lenne az úgynevezett modern és korszerű. Persze, hogy a Trisztán és Izolda előadáson is idegeskedni kezdtem, s mellettem ülő ismerősöm fel is kapta fejét önkéntelen „nehogy már megint” sóhajomra. Mégis, az egész operaelőadás fényében széppé állt össze a kép. A zenei megvalósítás maga a csoda.
2010. 06. 20.
Két nagyszerű hangi adottságokkal megáldott színész, erős atmoszférával rendelkező, lehetőségeket magában rejtő tér, egy viola da gamba, Pavarotti és a Szerelmi bájital – ezek képezik az Ágens Társulat Szodoma után című előadásának erős és színvonalas részleteit. De az egész...
