színház / előadás
2010. 07. 05.
Végletek közt mozog a Tizenegy perc: legfőbb történései belső események, mégis mozgalmas. A díszlet kimerül két óriási vetítővászonban, mégis látványos. Egy bestselleríró erotikus regénye az alapja, mégsem lapos, elcsépelt vagy pornográf. De akkor milyen?
2010. 07. 02.
Kaposvárott rendezte meg Mohácsi János Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát. Szokása szerint ezúttal is szabadon kezelte a darabot, így született meg a szándékosan eltúlzott, karikatúraszerű elemeket és alakokat felvonultató, szokásosan szellemes-keserves előadás.
2010. 06. 28.
Egy ideje nehezen viselem a hideg, érzelmektől mentes előadásokat, amelyekben az úgynevezett szerelmeseket a zenétől függetlenül a színpad két végébe állítják, nehogy már egymásra nézzenek, vagy éppen érintkezzenek. És mintha ez lenne az úgynevezett modern és korszerű. Persze, hogy a Trisztán és Izolda előadáson is idegeskedni kezdtem, s mellettem ülő ismerősöm fel is kapta fejét önkéntelen „nehogy már megint” sóhajomra. Mégis, az egész operaelőadás fényében széppé állt össze a kép. A zenei megvalósítás maga a csoda.
2010. 06. 20.
Két nagyszerű hangi adottságokkal megáldott színész, erős atmoszférával rendelkező, lehetőségeket magában rejtő tér, egy viola da gamba, Pavarotti és a Szerelmi bájital – ezek képezik az Ágens Társulat Szodoma után című előadásának erős és színvonalas részleteit. De az egész...
2010. 06. 12.
A kabuki a XVII. század elején Izumo Okuni sztripízszerű táncával kezdte meg immár 400 éves történetét. Az erkölcs jegyében a nőket hamar kitiltották a gyorsan terjedő új irányzatból, és a napjainkban is óriási tömegeket szórakoztató előadásokban a női szerepeket is férfiak keltik életre. A tokiói Nemzeti Színház júniusi előadása erotikus tartalmával a kezdeti pajzán táncra emlékeztet.
2010. 06. 01.
A szegénységtől frusztrált brazil utcagyerekek felnőnek, és bűnözőkké, drogosokká, áldozatokká válnak. Vagy megragadják a tehetség mentőövét, aztán például kitáncolják magukból dühüket, elfojtott vágyaikat, igazságérzetüket. Táncművészettel színpadra vinni az utcát, a favellák nyomornegyedeit aktualitásaival, politikai vonatkozásaival, bátor vállalásnak tűnik. De mi vesztenivalója lehet azoknak, akiknek nincs semmijük?
2010. 05. 29.
Varázslatosan viszi végig a Lipsynch című darab (nem több mint hét óra a tiszta játékideje) a hang motívumát. Emberi hang, beszédhang, énekhang, hangeffekt vagy szinkronhang, zene vagy éppen néma csend – ez tartja össze, ez fonja keresztbe és kasul Robert Lepage előadásának bécsi vendégjátékát.
2010. 05. 24.
Áprilisban másodszor varázsolta el a magyar közönséget a holland társulat, a Hotel Modern, különleges terepasztal-bábszínházával. Tavaly a The Camp című koncentrációs tábort tematizáló komor darabukkal mutatkoztak be. Idén vidámabb témával érkeztek. Garnélarákokkal.
2010. 05. 20.
Kivetítővászon segítségével követhetjük az Ahogy tetszik színpadon vagy az azon kívül játszódó eseményeit Rudolf Péter rendezésében. A lányok plázagirlök, egy színész több szerepet játszik, technikai megoldásokkal operálnak. Ez lenne az új színház?
2010. 05. 15.
Az Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb kortárs táncosa felkérésre előadást koreografál az Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb eseményéről, Észak és Dél ellenállásáról és a szabadságharcról, emléket állítva az Amerikai Egyesült Államok emblematikus elnökének, Abraham Lincolnnak, akihez ráadásul még rokoni szálak is kötik. Mi más lehetne ez az előadás, mint az Amerikai Egyesült Államok ünneplése?
