színház / előadás
2010. 07. 15.
Középen áll egy kislány. Néha nagylány. És olyanokat mond, hogy Milyen szar lehet, ha kihűlsz. Nem érzed magad… Ez most már csak egy hulla, azt látod... Én biztos nem ígértem semmit, arra emlékeznék. Hogy épp kinek mondja, nem könnyű eldönteni. Mert ott van egy férfi. Apa, mostohaapa, brutális macsó, fulladozó öregember, szerelmes. Vagy nincs ott. Játék a szerelemmel és nem csak a szerelemmel. És nem csak játék.
2010. 07. 13.
Alföldi Róbert rendező nem árul zsákbamacskát, a fiatalokra gyúr, és hamvából éleszti fel a Katona Bánk bánját. Az előadás után elhisszük, van a magyarokban drámai véna, a jó érzékkel kibontott konfliktusok és izgalmas jellemek láttán. Az alapanyag zsenialitásához, igaz, hozzájárul a jó rendezés, a dramaturgmunka és a színészi játék.
2010. 07. 09.
A Lukretia meggyalázása több szempontból is figyelemre méltó előadásnak ígérkezett a miskolci operafesztiválon. A kamarazenei előadói apparátusú darabot kihívás lehetett színre vinni. A látottak alapján mindenesetre sajnálom, hogy magyar operatársulatok nem mutatják be.
2010. 07. 05.
Végletek közt mozog a Tizenegy perc: legfőbb történései belső események, mégis mozgalmas. A díszlet kimerül két óriási vetítővászonban, mégis látványos. Egy bestselleríró erotikus regénye az alapja, mégsem lapos, elcsépelt vagy pornográf. De akkor milyen?
2010. 07. 02.
Kaposvárott rendezte meg Mohácsi János Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát. Szokása szerint ezúttal is szabadon kezelte a darabot, így született meg a szándékosan eltúlzott, karikatúraszerű elemeket és alakokat felvonultató, szokásosan szellemes-keserves előadás.
2010. 06. 28.
Egy ideje nehezen viselem a hideg, érzelmektől mentes előadásokat, amelyekben az úgynevezett szerelmeseket a zenétől függetlenül a színpad két végébe állítják, nehogy már egymásra nézzenek, vagy éppen érintkezzenek. És mintha ez lenne az úgynevezett modern és korszerű. Persze, hogy a Trisztán és Izolda előadáson is idegeskedni kezdtem, s mellettem ülő ismerősöm fel is kapta fejét önkéntelen „nehogy már megint” sóhajomra. Mégis, az egész operaelőadás fényében széppé állt össze a kép. A zenei megvalósítás maga a csoda.
2010. 06. 20.
Két nagyszerű hangi adottságokkal megáldott színész, erős atmoszférával rendelkező, lehetőségeket magában rejtő tér, egy viola da gamba, Pavarotti és a Szerelmi bájital – ezek képezik az Ágens Társulat Szodoma után című előadásának erős és színvonalas részleteit. De az egész...
2010. 06. 12.
A kabuki a XVII. század elején Izumo Okuni sztripízszerű táncával kezdte meg immár 400 éves történetét. Az erkölcs jegyében a nőket hamar kitiltották a gyorsan terjedő új irányzatból, és a napjainkban is óriási tömegeket szórakoztató előadásokban a női szerepeket is férfiak keltik életre. A tokiói Nemzeti Színház júniusi előadása erotikus tartalmával a kezdeti pajzán táncra emlékeztet.
2010. 06. 01.
A szegénységtől frusztrált brazil utcagyerekek felnőnek, és bűnözőkké, drogosokká, áldozatokká válnak. Vagy megragadják a tehetség mentőövét, aztán például kitáncolják magukból dühüket, elfojtott vágyaikat, igazságérzetüket. Táncművészettel színpadra vinni az utcát, a favellák nyomornegyedeit aktualitásaival, politikai vonatkozásaival, bátor vállalásnak tűnik. De mi vesztenivalója lehet azoknak, akiknek nincs semmijük?
2010. 05. 29.
Varázslatosan viszi végig a Lipsynch című darab (nem több mint hét óra a tiszta játékideje) a hang motívumát. Emberi hang, beszédhang, énekhang, hangeffekt vagy szinkronhang, zene vagy éppen néma csend – ez tartja össze, ez fonja keresztbe és kasul Robert Lepage előadásának bécsi vendégjátékát.
