színház / előadás
2010. 11. 02.
Csehov-dömpinggel kezdődött a színházi évad Budapesten. Serban Három nővére (Nemzeti Színház) és Marton László Ványa bácsija (Vígszínház) után Balázs Zoltán a Maladype társulatával a szerző fiatalkori, befejezetlen művét, a Platonovot állította színpadra a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, a Thália Színházban.
2010. 10. 28.
Film avagy színház: mintha ez lenne a Szputnyik Hajózási Társaság és a Schauspielhaus Graz közös előadásának alapja, amelyben a színház és a film meglehetősen szokatlan módon kerülnek egymás mellé. Film készül ugyanis a színházban, mégpedig a színházról magáról, a jelenetek egymásutánjáról úgy, hogy semmiféle hierarchikus viszony nem alakul ki a kettő között.
2010. 10. 26.
Onnantól kezdve, hogy megszólal a Semele nyitánya, tehát a Les Arts Florissants zenekar, minden mindegy. Tőlem a rendezés akár rossz is lehet. Az énekesek legyenek jók (várhatóan jók is), de hogy mit csinálnak a színpadon, az teljesen lényegtelen. Hiába dobok el minden elvárást, a zenekari hangzásnak, tagoltságnak, értelemnek és szépségnek hallatán, a színen látottakról is csak jót mondhatok.
2010. 10. 21.
A Thália Színház pompás épülete után, az Akácfa utcában, egy kis, kétasztalos indiai büfévendéglőben. Egy masala tea fölött rekeszizom-gyakorlatokat végzünk az előadás kísérőfüzetecskéjét olvasgatva, mert mi mást kezdjen a kritikus az alábbi mondatokkal egy ötvenperces seduxen-sziporka után: „Kris Verdonck produkciói (…) a tánc és az építészet közötti szürke zónákban fogantak.”
2010. 10. 16.
Mintha borostyánba mártották volna a kaposvári Csiky Gergely színházat, a nyári csipkerózsika-álomból éppen ott ébredt fel a színpad, ahol az előző idény véget ért. A Mohácsi-fivérek szerzői népszínműve, A falu rossza, a levert szabadságharc utáni korszakot mutatta be alsó perspektívából. Az évadnyitó, Babarczy László által rendezett Erzsébet című daljáték pedig a megtorlástól, betyároktól, zsandároktól színes, szoros nadrágszíjú, bajusz alatt morgó hatvanas éveket tárja elénk.
2010. 10. 13.
Tánc és tánc jelentősen különbözhet egymástól, jelen előadás azonban mégis a kapcsolódási pontokat keresi. A Con-Fusion Dance ír és kortárs elemekkel dolgozó Kortárs Ír Tánc performansza a két stílus közötti válaszfalat döngeti erősen, eddig szerencsére vastapsos sikerrel.
2010. 10. 11.
Az abszurd, a cirkusz és a színház formanyelvi tudatosítása jelenik meg Andrei Şerban Három nővérében. A magyar közönség 2008-ban már láthatta a világhírű román rendező Ványa bácsi elődadását a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékában. Şerban most a Nemzeti társulatával dolgozott, és bebizonyította, hogy nyelvi korlátok nincsenek, vagy sokkal inkább azt, hogy létezik közös nyelv: a színház.
2010. 10. 08.
Újra Csehov. És ezért újra a tradícióhoz való viszony. Mit lehet velük kezdeni? Agnieszka Olsten mostani wroclawi Csehov-rendezésében, a Samsara Discóban nem csak erre a kérdésre keresi a válszat. A nyitrai fesztivál lengyelországi Ivanov előadásáról.
2010. 10. 06.
A Függetlenek Éjszakája keretében, az Írók Boltjában láttuk a Basium – csókszolgálat című előadást, amely egyformán varázsolta el a kortárs művészet könyvespolcok közül szemlélődő rajongóit és a kirakat üvegén át beleső járókelőket. A pillanat szülte elemekből is építkező produkció a csókban rejlő lehetőségek közt válogatva a szeretetvágy témáját járta körbe. A könyvesbolt lépcsősora, polcokkal tagolt tere és tágas kirakata ideális helyszínt nyújtott az előadás nyughatatlan, meglepetésekkel teli sodrásának.
2010. 09. 27.
Tannhäuser a középkori Türingia helyett a XIX. századi Bécsben éli meg szerelmi történetét a valóság és a vízió határán ide-oda mozogva. Nem mindennapi, hogy az eredeti korból, környezetből úgy emelnek át egy darabot egy másikba, hogy az működőképes, élvezhető, gondolatilag és látványban is szép, s mindez rendkívüli zenei minőséggel társul. Wagner Tannhäusere volt a bécsi Staatsoperben az évadnyitó előadás.
