színház / előadás
2010. 10. 21.
A Thália Színház pompás épülete után, az Akácfa utcában, egy kis, kétasztalos indiai büfévendéglőben. Egy masala tea fölött rekeszizom-gyakorlatokat végzünk az előadás kísérőfüzetecskéjét olvasgatva, mert mi mást kezdjen a kritikus az alábbi mondatokkal egy ötvenperces seduxen-sziporka után: „Kris Verdonck produkciói (…) a tánc és az építészet közötti szürke zónákban fogantak.”
2010. 10. 16.
Mintha borostyánba mártották volna a kaposvári Csiky Gergely színházat, a nyári csipkerózsika-álomból éppen ott ébredt fel a színpad, ahol az előző idény véget ért. A Mohácsi-fivérek szerzői népszínműve, A falu rossza, a levert szabadságharc utáni korszakot mutatta be alsó perspektívából. Az évadnyitó, Babarczy László által rendezett Erzsébet című daljáték pedig a megtorlástól, betyároktól, zsandároktól színes, szoros nadrágszíjú, bajusz alatt morgó hatvanas éveket tárja elénk.
2010. 10. 13.
Tánc és tánc jelentősen különbözhet egymástól, jelen előadás azonban mégis a kapcsolódási pontokat keresi. A Con-Fusion Dance ír és kortárs elemekkel dolgozó Kortárs Ír Tánc performansza a két stílus közötti válaszfalat döngeti erősen, eddig szerencsére vastapsos sikerrel.
2010. 10. 11.
Az abszurd, a cirkusz és a színház formanyelvi tudatosítása jelenik meg Andrei Şerban Három nővérében. A magyar közönség 2008-ban már láthatta a világhírű román rendező Ványa bácsi elődadását a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékában. Şerban most a Nemzeti társulatával dolgozott, és bebizonyította, hogy nyelvi korlátok nincsenek, vagy sokkal inkább azt, hogy létezik közös nyelv: a színház.
2010. 10. 08.
Újra Csehov. És ezért újra a tradícióhoz való viszony. Mit lehet velük kezdeni? Agnieszka Olsten mostani wroclawi Csehov-rendezésében, a Samsara Discóban nem csak erre a kérdésre keresi a válszat. A nyitrai fesztivál lengyelországi Ivanov előadásáról.
2010. 10. 06.
A Függetlenek Éjszakája keretében, az Írók Boltjában láttuk a Basium – csókszolgálat című előadást, amely egyformán varázsolta el a kortárs művészet könyvespolcok közül szemlélődő rajongóit és a kirakat üvegén át beleső járókelőket. A pillanat szülte elemekből is építkező produkció a csókban rejlő lehetőségek közt válogatva a szeretetvágy témáját járta körbe. A könyvesbolt lépcsősora, polcokkal tagolt tere és tágas kirakata ideális helyszínt nyújtott az előadás nyughatatlan, meglepetésekkel teli sodrásának.
2010. 09. 27.
Tannhäuser a középkori Türingia helyett a XIX. századi Bécsben éli meg szerelmi történetét a valóság és a vízió határán ide-oda mozogva. Nem mindennapi, hogy az eredeti korból, környezetből úgy emelnek át egy darabot egy másikba, hogy az működőképes, élvezhető, gondolatilag és látványban is szép, s mindez rendkívüli zenei minőséggel társul. Wagner Tannhäusere volt a bécsi Staatsoperben az évadnyitó előadás.
2010. 09. 19.
Kis csúszás, zsúfolásig telt nézőtér, egy tűt sem lehetne leejteni, ha mégis, a darab kezdetével csak lebegne az időtlenségben. Ilyen állapotot teremt ugyanis Börcsök Enikő a Trafóban a Nemsenkilény című monológgal, amelynek tárgya az autizmus, célja, hogy megfejtse, kíméletlen logikájával elénk tárja az autista emberek gondolkodását, életét, mindennapjait.
2010. 09. 13.
Öt kottatartó, öt fekete szék, öt feketébe öltözött férfi és öt feketébe kötött könyv. Shakespeare és egy csipetnyi Brecht, no meg a Végtelen történet. Ez a Macbeth felolvasósest a tokiói Parlamenti Könyvtárban.
2010. 08. 31.
Cimarosa A karmester című húszperces zeneműve ezúttal megállt a lábán hála a megvalósításnak. Viszont magában ez túl rövidnek bizonyult volna, így a Dominikánus Udvarba összegyűlt puccos Budafest-közönség joggal elégedetlenkedett volna hiányérzetre hivatkozva, ha csak ennyit kap. Kerestek hát mellé egy másik darabot, ez lett Haydn Az énekesnő című opusa. Az meg sikerült, ahogy sikerült.
