színház / előadás
2010. 12. 30.
Történjen bármi, a hagyományos tündérmese-sémát nem lehet megunni: lényünk gyermeki darabja a legfiatalabb királyfit várja, aki minden megpróbáltatáson túl elnyeri a királykisasszony kezét s vele együtt a fele királyságot. A mindig tipikus gonosz pedig ezzel párhuzamosan megkapja méltó büntetését, mi pedig bátran hisszük, hogy a világban bizony minden rendben van, és elégedetten távozunk. A Maszat-hegyen túli birodalom békéje így áll helyre, a tintatestű Paca cár az itatóspapír áldozata lesz, és a 3. A-s Muhi Andrisnak hála Maszat Janka is megmenekül.
2010. 12. 22.
Blőd és idétlen varieték, primitív sztárok, egymás fejét kalapáccsal ütögető közönség kedvencei, hahotázó nézők – ez jelenleg a japán mindennapok humorforrása. Szerencsére van Japánnak ennél színvonalasabb, fantáziadúsabb humora is, amit a tradicionális nóval együtt alakuló, a nó komolyságát ellensúlyozó, mégis a magasztos szórakozást szolgáló kjógen biztosít. Novemberben egy csokorra valót játszott a Nemzeti Nószínház Tokióban.
2010. 12. 18.
A láthatatlan ember projekt célja, az abszurd helyzetekbe bevont emberek gondolkodására hatni, egyszerűen szólva elgondolkodtatni. Magvakat ültetni egy majdani nyitottabb szellemiség felé. Szép és világos cél, érteni vélem.
2010. 12. 11.
Schimmelpfennig mintha nem is pusztán drámaíró, hanem egyben egy láthatatlan rendező is lenne. Darabjainak szövege, szerekezete annyira összetett, hogy alig hagy teret a rendezőnek. Ezt érezhettük a Golden Dragon esetében is, melyet a Katona József Színházban mutattak be Gothár Péter rendezésében.
2010. 12. 08.
A Nemzeti Színház Magyar ünnepe, Závada Pál Idegen testünk című regényének színpadi adaptációja, ékes példája annak, hogy egy rendkívül sűrű cselekményt, egy politikailag, kor- és művelődéstörténetileg is alaposan terhelt regényt hogyan kell színpadra állítani. A rendező, Alföldi Róbert munkája nemcsak figyelemre, de a legmélyebb elismerésre is méltó: pellengérre állítja a múlt és a jelen mégoly aktuális politikai vitáit, egymásnak szembeszegülő nézeteit azt állítva, hogy a dolgok nem ítélhetők meg egyetlen nézőpontból, csakis nézőpontok összességéből szemlélhetjük a világot.
2010. 12. 04.
Ahogy a műsorfüzet címlapjára tekintek, a színházi plakátok aranykora dereng fel lelki szemeim előtt. A századvég, a boldog békeidők világa. No meg a korszak színháza is, hisz ebben a közegben és elsősorban ennek a közegnek készült Csiky Gergely A nagymama című vígjátéka.
2010. 11. 30.
The music is not good – mondja nekem egy zenész, határozottan, nem kertelve, aki néhány nappal előttem látta Az álruhás kertészlány, miszerint a La finta giardiniera olasz verziójának előadását a Theater an der Wienben, Bécs új operaházában, ahogy magukat nevezik.
2010. 11. 23.
Az Ovibrader kerettörténetének is van egy kerete: a pszichiáter elmeséli, hogy Indiában összebarátkozott egy taxisofőrrel, aki sokat beszélt a feleségéről. Végül aztán kiderült, hogy a szeretett feleség nem más, mint egy fügefa. Ha pedig egy pszichiáter nem tud szabadulni a gondolattól, hogy milyen lenne az élet egy fügefa-asszonnyal egy hús-vér nő helyett, az azért sokat elárul a darabban felvázolt férfifrusztrációkról.
2010. 11. 23.
Az új évad szokás szerint három új darabot jelent a Vígben, és ha ez önmagában nem elég, a Vígegyetem elnevezésű közönségtalálkozókkal kiegészítve egy még teljesebb színházi évnek nézhetünk elébe. Az előadások ugyanis már itt elkezdődnek, egy családias késődélutánon a rendezővel, a háttérben dolgozókkal, a színészekkel. Így volt ez már az első premier, a Ványa bácsi esetében is.
2010. 11. 18.
Sok harcot tartogat számunkra a Kuo-hszing-je harcai című kabuki. Nemcsak a címéből következtetünk erre, hanem a harcos darabok, azaz kabuki aragato műfaja miatt is. Harcol egy virágzó cseresznyefaág egy szilvafaággal, később egy gébics egy tengeri kagylóval. A darab főhőse legyőz egy tigrist, majd az ellenséges sereget, végül pedig a saját seregét, mert azok megpróbálják megakadályozni további terveiben. Az előadás mégis megfoszt minket a végső nagy csatajelenettől, amire készülünk, és amit izgatottan várunk a közel négyórás darab alatt.
