színház / előadás
2011. 05. 13.
Az Indiai Kulturális Központ előadótermében összegyűlt táncrajongók, akik május 3-án este a világhírű odisszitáncos, Saswat Joshi és a vele fellépő Szundari Tánccsoport produkciójára voltak kíváncsiak, valószínűleg nem először néztek végig indiai táncelőadást. A mostani alkalmat azonban az tette különlegessé, hogy a női formáció mellett egy férfi táncművész előadásában láthattuk megelevenedni ezt a sajátosan érzéki, kelet-indiai táncformát.
2011. 05. 09.
Miet Warlop, belga performanszművész Springville című tárgyszínáz-performanszában életre kelnek a tárgyak. Mert Miet Warlop szerint a tárgyaknak is lelke van. Springville névre keresztelt fiktív világában az érdekli, hogy mit kezd az ember, ha az őt szolgálni hivatott tárgyak hirtelen az ellenségeivé válnak.
2011. 05. 04.
Japán leghosszabb szabadsághulláma, a Golden Week kedvez a turizmusnak és a különféle kikapcsolódáshoz kötődő programoknak, a kulturális életnek azonban kevésbé. Utolsó lehetőségnek a szabadságsorozat előestéjén egy kjógen-est kínálkozott, a Golden Week első napján, Sóva császár születésnapján pedig egy tradicionális udvari tánc.
2011. 04. 25.
A színpadon tort ül a lét elviselhetetlen könnyűsége, Hamlet őrülete is csupán egy megfejtendő stratégiai talány saját túlélésünk szempontjából: röhögve, nagy hanggal kavarjuk a szart magunk körül, és próbáljuk mozgatni a szálakat, ami elég vicces a marionettbábuk részéről. Mindegy, a lényeg az illúzió: a létezés falára írt napi penzum avagy az ideális szerepálom, amiből nem zökkent ki még a halál sem.
2011. 04. 21.
Nicolaus Harnoncourt karmester virtuózra veszi a nyitányt, ami alatt körbeforog a színpad, s ezzel megmutatják a felépített betonmonstrum minden zegét valamint zugát. Gondoltam, megviccelnek minket, azt hisszük, a díszlet bemutatásával mindent tudunk a most következő előadásról, és mégis a meglepetések sorával örvendeztetik majd meg a nagyérdeműt. Sok ötletet láthattunk a Rodelinda című operában, újdonság azonban mégsem volt sok.
2011. 04. 19.
Mady Baby aranyflitteres, tüllszoknyácskás, sárga térdharisnyás jelenség, vidám Marusha-frizurával; könnyedén leállítja a Magyar Állami Operaház elől induló mikrobuszt. Meg sem áll velünk Írországig: csillogó jókedve túlragyogja a földi poklot, amiről mesél.
2011. 04. 10.
A Cheek by Jowl elnevezésű, brit kortárs színházi társulat Macbethje puritán színpadi kiszerelésű, egylélegzetű, néhol fárasztóan hosszúra nyúló színjáték, mégis bizonyos értelemben színházi esszencia: mindazt, amit viszonylag egyszerű díszletekkel, kellékek nélkül, fekete, félkatonai egyenruhában, míves fénytechnikával és tizenkét színésszel el lehet érni egy Shakespeare-szöveggel, azt ők elérik.
2011. 04. 06.
Az előadás másnapján egy (kedves) telefonra ébredek, meg arra, hogy egy papírrepülő van az éjjeliszekrényen, amit társaival együtt Liliom röptetett le a Nemzeti Színház rövid időre körhintává változó karzatáról, és ez éppen az én ölemben landolt. Soha nem láttam ilyen gondosan, minden apró részletre odafigyelve elkészített repülőt: az orrát háromszor hajtogatták vissza, hogy elég súlyos legyen, és a végén kis bevágások vannak, hogy belekapaszkodhasson a szélbe. Nem csoda, hogy olyan szép kacskaringókat írt le a nézőtér felett. Bodó Viktor Liliomja pedig pont olyan, mint ez a repülő: aprólékos gonddal és odafigyeléssel elkészített előadás, amely magával repíti a nézőt.
2011. 04. 02.
A halottak elfelejtése, az ebbe való beletörődés, az élet folytatása a traumák után onnan, ahol korábban abbamaradt, az éjfekete, hét nemzedéken át tartó magányt eredményezheti csak. Az „aki meghal, az halott" állítás a Mohácsi testvérek Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című darabjában tarthatatlannak bizonyul. A hetedíziglen tartó fekete magány pedig a magyarság önmagára mondott átka lesz, ráadásul saját bűne miatt.
2011. 03. 25.
Ki ne olvasott volna szerelmes regényt? Ki ne kacérkodott volna a gondolattal, hogy maga is ír, amikor ilyet mindenki tud? Ott van mindjárt Csengő Zoltán, aki még sikereket is arat a könyvei révén, ám a kilétét már nem vállalja. Szívesen vállalnák viszont helyette mások. Janox első bemutatott színjátéka, a Ponyvalegény kicsit bohózat, kicsit társalgási szalondráma, kicsit polgári vígjáték, kicsit modern akciókomédia, leginkább szórakoztató kísérlet a színpadi valóságok összekutyulására.
