színház / előadás
2011. 01. 17.
Ahogy belépek a Spinoza Kávéház harmonikus, polgári ízléssel berendezett terébe, a bárzongorista barátságosan biccent a fejével: valaki észrevett, megérkeztem. Szokásos tejes kávém mellett lelem meg nyugalmamat. Rituálék és szalondrogok világa ez, igényes bárzongorafutamok közepette óraműpontossággal isszuk napi kávéinkat, cigarettázunk, finom borokat kortyolunk. És megnézzük A gyáva című előadást.
2011. 01. 10.
Beaumarchais 1778-ban született vérbő komédiája, a Figaro házassága kiállta az idő próbáját, témája máig hat, s humora sem évült el. A Maladype Színház előadása legalábbis ezt mutatja Mikszáth téri Bázis névre hallgató lakásszínházukban, Zsótér Sándor rendezésében.
2011. 01. 05.
Vegyünk két sikeres színházi társszerzőt. Nevezzük őket, mint Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művében, Turainak és Gálnak. Vagy hívjuk őket, akár az előadás rendezőjét és dramaturgját, Mohácsinak. Istvánnak és Jánosnak. Vegyük hozzá, hogy gondolataik minduntalan a színház körül forognak, életük félig színház, félig valóság. Vagy e kettő összemosása, összemosódása. Kiváló vígjáték-terep. Csoda klassz anekdóta!
2010. 12. 30.
Történjen bármi, a hagyományos tündérmese-sémát nem lehet megunni: lényünk gyermeki darabja a legfiatalabb királyfit várja, aki minden megpróbáltatáson túl elnyeri a királykisasszony kezét s vele együtt a fele királyságot. A mindig tipikus gonosz pedig ezzel párhuzamosan megkapja méltó büntetését, mi pedig bátran hisszük, hogy a világban bizony minden rendben van, és elégedetten távozunk. A Maszat-hegyen túli birodalom békéje így áll helyre, a tintatestű Paca cár az itatóspapír áldozata lesz, és a 3. A-s Muhi Andrisnak hála Maszat Janka is megmenekül.
2010. 12. 22.
Blőd és idétlen varieték, primitív sztárok, egymás fejét kalapáccsal ütögető közönség kedvencei, hahotázó nézők – ez jelenleg a japán mindennapok humorforrása. Szerencsére van Japánnak ennél színvonalasabb, fantáziadúsabb humora is, amit a tradicionális nóval együtt alakuló, a nó komolyságát ellensúlyozó, mégis a magasztos szórakozást szolgáló kjógen biztosít. Novemberben egy csokorra valót játszott a Nemzeti Nószínház Tokióban.
2010. 12. 18.
A láthatatlan ember projekt célja, az abszurd helyzetekbe bevont emberek gondolkodására hatni, egyszerűen szólva elgondolkodtatni. Magvakat ültetni egy majdani nyitottabb szellemiség felé. Szép és világos cél, érteni vélem.
2010. 12. 11.
Schimmelpfennig mintha nem is pusztán drámaíró, hanem egyben egy láthatatlan rendező is lenne. Darabjainak szövege, szerekezete annyira összetett, hogy alig hagy teret a rendezőnek. Ezt érezhettük a Golden Dragon esetében is, melyet a Katona József Színházban mutattak be Gothár Péter rendezésében.
2010. 12. 08.
A Nemzeti Színház Magyar ünnepe, Závada Pál Idegen testünk című regényének színpadi adaptációja, ékes példája annak, hogy egy rendkívül sűrű cselekményt, egy politikailag, kor- és művelődéstörténetileg is alaposan terhelt regényt hogyan kell színpadra állítani. A rendező, Alföldi Róbert munkája nemcsak figyelemre, de a legmélyebb elismerésre is méltó: pellengérre állítja a múlt és a jelen mégoly aktuális politikai vitáit, egymásnak szembeszegülő nézeteit azt állítva, hogy a dolgok nem ítélhetők meg egyetlen nézőpontból, csakis nézőpontok összességéből szemlélhetjük a világot.
2010. 12. 04.
Ahogy a műsorfüzet címlapjára tekintek, a színházi plakátok aranykora dereng fel lelki szemeim előtt. A századvég, a boldog békeidők világa. No meg a korszak színháza is, hisz ebben a közegben és elsősorban ennek a közegnek készült Csiky Gergely A nagymama című vígjátéka.
2010. 11. 30.
The music is not good – mondja nekem egy zenész, határozottan, nem kertelve, aki néhány nappal előttem látta Az álruhás kertészlány, miszerint a La finta giardiniera olasz verziójának előadását a Theater an der Wienben, Bécs új operaházában, ahogy magukat nevezik.
