bezár
 

színház / előadás

„Családbarát” Macbeth
A Cheek by Jowl elnevezésű, brit kortárs színházi társulat Macbethje puritán színpadi kiszerelésű, egylélegzetű, néhol fárasztóan hosszúra nyúló színjáték, mégis bizonyos értelemben színházi esszencia: mindazt, amit viszonylag egyszerű díszletekkel, kellékek nélkül, fekete, félkatonai egyenruhában, míves fénytechnikával és tizenkét színésszel el lehet érni egy Shakespeare-szöveggel, azt ők elérik.
Papírrepülők
Az előadás másnapján egy (kedves) telefonra ébredek, meg arra, hogy egy papírrepülő van az éjjeliszekrényen, amit társaival együtt Liliom röptetett le a Nemzeti Színház rövid időre körhintává változó karzatáról, és ez éppen az én ölemben landolt. Soha nem láttam ilyen gondosan, minden apró részletre odafigyelve elkészített repülőt: az orrát háromszor hajtogatták vissza, hogy elég súlyos legyen, és a végén kis bevágások vannak, hogy belekapaszkodhasson a szélbe. Nem csoda, hogy olyan szép kacskaringókat írt le a nézőtér felett. Bodó Viktor Liliomja pedig pont olyan, mint ez a repülő: aprólékos gonddal és odafigyeléssel elkészített előadás, amely magával repíti a nézőt.
Éjfekete magány
A halottak elfelejtése, az ebbe való beletörődés, az élet folytatása a traumák után onnan, ahol korábban abbamaradt, az éjfekete, hét nemzedéken át tartó magányt eredményezheti csak. Az „aki meghal, az halott" állítás a Mohácsi testvérek Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című darabjában tarthatatlannak bizonyul. A hetedíziglen tartó fekete magány pedig a magyarság önmagára mondott átka lesz, ráadásul saját bűne miatt.
Csak a Csengőt? Figyelem!
Ki ne olvasott volna szerelmes regényt? Ki ne kacérkodott volna a gondolattal, hogy maga is ír, amikor ilyet mindenki tud? Ott van mindjárt Csengő Zoltán, aki még sikereket is arat a könyvei révén, ám a kilétét már nem vállalja. Szívesen vállalnák viszont helyette mások. Janox első bemutatott színjátéka, a Ponyvalegény kicsit bohózat, kicsit társalgási szalondráma, kicsit polgári vígjáték, kicsit modern akciókomédia, leginkább szórakoztató kísérlet a színpadi valóságok összekutyulására.
Egy romadarab nem csinál nyarat
Egy romadarab nem csinál nyarat
Három, az elmúlt évek eseményeire reagáló előadás is látható most Budapesten. A roma tematikájú színházi estek nem csak azt tesztelik, hogy lehet-e a közvéleményt foglalkoztató és megosztó aktualitásokból művészileg értékelhető anyagot készíteni. Arra a kérdésre is választ adnak, hogy mer-e a színház valóban nekünk, rólunk szólni.
Kötelező megtisztulás – ajánlott férfiaknak is
Az idei évad nagyon várt előadása a Pesti Színház Mikvéje. A téma, a megjelenítés, a nyolc színésznő férfiak nélkül sokak érdeklődését felkeltette. A kortárs izraeli írónő darabját a prágai Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében láthatja a magyar közönség.
Kultúr-cunami – Nó-maraton Tokióban
Két öregember, egy darumadár, egy teknős, egy piros esernyő, egy halott harcos szelleme, hat Buddha-szobornak öltözött három csaló, egy szerelmi bánatban szenvedő nő, egy fekve éneklő szolga, egy őrült nő, egy jó útra térő veszekedős alak és egy hegyi kobold. Hat nó, négy kjógen, Kilenc óra egy helyben – ez a leltára egy vasárnapomnak a Nemzeti Nószínházban, cunamiként zúdult rám a tíz japán darab.
(R)evolution Forte módban
Az 1956-os forradalomról annyit, hogy „Éljen, éljen – sajnos leverték”. Nigel Charnock négy hónapos itttartózkodása után ezzel a bonmot-val elég pontosan megragadta a „hazájának rendületlenül híve, ó-magyar”-identitás egyik lényegét. A világhírű fenegyerek úgy találta, hogy az állandó fenyegetettségben élő, folyvást küzdő és elbukó nemzetünk szomorúságára igencsak ráfér egy kis nevetés.
Csitrakárí – Táncképek India magyar festőnője emlékére
A Sivasakti Kalánanda Táncszínház produkcióit mindig nagy érdeklődés kíséri, legújabb tematikus műsoruk pedig még az eddigieknél is különlegesebb élményt nyújtott: Somi Panni társulata az indiai tánc elemeinek felhasználásával mesélte el egy Indiát hazájának választó magyar festőnő, Brunner Erzsébet élettörténetét.
Most és mindig és bármikor
Majdnem meztelenül játszódik a nagy gyilkolós jelenet, egy fürdőben Orson Welles Othello filmjében. És mindez állítólag azért, mert nem érkeztek meg a jelmezek a forgatásra. Vélhetően más az oka annak, hogy miért félmeztelenül, egymást masszírozva, férfiasságukat kiemelve látjuk először a feleségeiktől távol lévő katonákat Britten operájának bécsi színrevitelében, a Lucretia meggyalázásában.
69   70   71   72   73   74   75   76   77 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés