színház / előadás
2011. 07. 07.
Amire egy stúdiószínház a jelenben szerződhet, úgy érzem, az a merészség: vakmerőn hinni abban, hogy a néző nyitott az újra, a kísérletezésre, a színház pedig képes az antik tragédiák korszerűsítésére s a kortárs tragédiák antikvitásba nyúló múltjának felmutatására. Erre vállalkozik Harsányi Zsolt Antigoné című előadása is.
2011. 06. 24.
Cristina Blanco spanyol koreográfus olyan játékot hoz létre, ami minden addigi ismeretünket és tudásunkat megkérdőjelezi, törli előfeltevéseinket, s kis ideig elhisszük, hogy a minket állandóan körülvevő jelrendszer ezúttal valami teljesen másról „beszél”.
2011. 06. 21.
A Kőhíd című nóban, ahol két oroszlán lejt táncot, a híd teljes szélessége alig ér el egy metróban látható biztonsági sávnyi terjedelmet. Valódi oroszlánokra azonban cseppet sem emlékeztetnek a figurák, maszkjuk és megjelenésük a kínai oroszlántáncból táplálkozik. A realitástól való elrugaszkodás nem véletlen. Bár hidak vannak mindenfelé – ahogy a darabban kántálják –, oroszlánok már kevésbé. Így Kínában, csakúgy mint Japánban, az oroszlánok inkább képzeletbeli lények, melyeknek természetfeletti erőt tulajdonítottak, és akik még arra is képesek, hogy táncoljanak az óriási magasságban lévő, rendkívül keskeny kőhídon, mely egyenesen Buddha paradicsomába vezet.
2011. 06. 17.
A Trafó 200% tánc sorozatának tavaszi szezonjában két brit, a Random Dance és Russell Maliphant valamint a belga Rosas mellett a magyar Duda Éva Társulat léphetett fel. Darabjukat, a Rumble-t igazi hímdarabként hirdették: a férfi mint az „ösztön én, a civilizált ember és a homo ludens kreatív küzdelme”. Túl általánosnak hangzik? Nem állít semmi rendkívülit? Ugyanez egy nőre is igaz lehetne? Kellemes ötven percet töltöttem el, de ezen az estén nem tudtam meg semmi rendkívülit a férfiakról.
2011. 06. 12.
Grönlandi, svájci, német, francia, angol, osztrák színészek, művészek adják elő a Bécsi Fesztiválhetek keretében a +/-O-t. Marthaler rendezte az előadást, amit Grönlandon, majd Bécsben mutattak be. Igazi ínyencség: remek színészeket, sok-sok zenét, rengeteg irodalmi szöveget és szellemes helyzeteket soroltat fel az előadás, s mindezt a legkülönbözőbb nyelveken – hogy az ember mit ért belőle, az itt érdektelen. Elvégre mit értünk, mit tudunk a Grönlandról?
2011. 06. 09.
Van az úgy, hogy egy gondosan összeállított, nagyon szakszerűnek szánt műsorfüzet többet árt, mint használ egy előadásnak. Bevallom, amikor a kezdésre várva beleolvastam Az illúzió ajánlójába, hajszál híján megfutamított a fikció, valóság és metalepszis kapcsolatáról szóló értekezés, de még a cselekményvázat se nagyon értettem, és mindezt nem tudtam kizárólag a nagy meleg és saját fáradtságom számlájára írni. Maradtam mégis, és nem bántam meg.
2011. 05. 31.
A Műszaki Egyetem K épülete mögött felállított, fehér leplekből és bambuszrudakból álló építmény, amely az Élőkép Társulat önismereti tarot labirintusának ad helyet, gyanúsan kicsi. Ha az ember elnézi a külső falra festett, tarotkártyából ismert arkánumok, más néven az emberi életút archetipikus alapfogalmainak képeit, el sem tudja képzelni, hogy fér el ennyi szereplő odabent.
2011. 05. 24.
Az utóbbi pár évben három ember állította határozottan – amit Roland Barthes francia teoretikus is egy talán kevéssé ismert esszéjében –, hogy a pankráció nem ocsmány sport vagy szadista szórakozás, hanem művészet: Darren Aronofsky filmrendező, Mickey Rourke színész és Bajtai András költő. A Hungarian Championship Wrestling Áttörés című gáláján jártunk.
2011. 05. 20.
A Cirque Mechanics előadására egy nyitóhónap keretében került sor, merthogy április 15-én nyitotta meg kapuit a produkciót vendégül látó intézmény, Budapest új, „multifunkcionális színház és rendezvényterme”, a RaM Colosseum.
2011. 05. 19.
Ha valaki a finnugor rokonságelmélet igazolása végett látogatott el a Fogasházba, esetleg nyelvlecke-ízelítőt vett volna, egy rockszám erejéig megtehette, a Kések szelik a levegőt szórólapján pedig vicces szószedetet is talált. Viszont a lelkes „finnugrászokon”, bölcsész kékharisnyákon és az észak szerelmesein kívül azok is biztosan élvezték a Hídverők magyar-finn társulatának előadását, akik egy üdítő, színes „alter”-előadásra vágytak.
