színház / előadás
2011. 03. 07.
Az 1956-os forradalomról annyit, hogy „Éljen, éljen – sajnos leverték”. Nigel Charnock négy hónapos itttartózkodása után ezzel a bonmot-val elég pontosan megragadta a „hazájának rendületlenül híve, ó-magyar”-identitás egyik lényegét. A világhírű fenegyerek úgy találta, hogy az állandó fenyegetettségben élő, folyvást küzdő és elbukó nemzetünk szomorúságára igencsak ráfér egy kis nevetés.
2011. 03. 04.
A Sivasakti Kalánanda Táncszínház produkcióit mindig nagy érdeklődés kíséri, legújabb tematikus műsoruk pedig még az eddigieknél is különlegesebb élményt nyújtott: Somi Panni társulata az indiai tánc elemeinek felhasználásával mesélte el egy Indiát hazájának választó magyar festőnő, Brunner Erzsébet élettörténetét.
2011. 03. 03.
Majdnem meztelenül játszódik a nagy gyilkolós jelenet, egy fürdőben Orson Welles Othello filmjében. És mindez állítólag azért, mert nem érkeztek meg a jelmezek a forgatásra. Vélhetően más az oka annak, hogy miért félmeztelenül, egymást masszírozva, férfiasságukat kiemelve látjuk először a feleségeiktől távol lévő katonákat Britten operájának bécsi színrevitelében, a Lucretia meggyalázásában.
2011. 02. 27.
„Ha egy házba macskadémon telepedik, szerelmes lesz a ház asszonyába. Nem tűr meg mást körülötte, fertőz, pusztít, rombol… Egyetlen célja van: egy szerelmes csókot lopni. Akkor aztán elmúlik az átok, a gonosz lélek megnyugodhat végre: szelíd, jótékony háziszellem válik belőle. Addig tombol, míg egyedül maradhat az úrnőjével, hogy az csak őt szolgálja. A tibeti monda szerint a macskadémon elpusztíthatatlan, hacsak…” A Madách Színház musicalpályázatának harmadik helyezettje Karafitáth Orsolya költő és Bella Máté zeneszerző horror vígmusicalje, a Macskadémon lett. Egy rendkívüli felolvasóest keretében, a Tolnay Szalonban mutatták be az előadást.
2011. 02. 24.
Az előadáshoz mellékelt szórólapok és egyéb kapcsolódó szöveges anyagok azt hirdetik, hogy Michelle Pfeiffer és Al Pacino főszereplésével egykoron hollywoodi filmremek született Terence McNally szövegéből. Mindez azt (is) jelzi, hogy a dráma magában hordozza annak a lehetőségét, hogy valami igazán jó, de legalábbis igazán nézőbarát szülessen belőle. Azonban a színház nem film, ahogy a Pinceszínház nem Hollywood, és most úgy tűnt, Györgyi Anna és Gáspár Sándor sem Pfeiffer és Pacino.
2011. 02. 21.
Gézbe csavart, elszabadult múmiák rohangálnak a MU Színházban, a szitás szövetű anyagdarabok méteres csíkokban lobognak mögöttük, rendszeresen villan egy-egy nőrész, persze főleg pszichóból, de kérem, itt még rejszolni se lehet nyugodtan, valaki mindig beleröhög a műélvezetbe, vagy olyan erővel dobognak, csapkodnak, borogatnak, üvöltenek, hogy megugrik alattam a szék, és csuklani kezdek, aztán rajtaütésszerűen elfáradok.
2011. 02. 14.
Magyarország soros elnöki posztja nemcsak kulináris politikai élvezetekkel kápráztatja el a magyar közönséget, de a hazai és nemzetközi színházi élet közelítése is céljai közé tartozik. Ennek a missziónak a januári budapesti állomása volt a Trafó Prési-danses című projektjében több izgalmas előadás bemutatása.
2011. 02. 08.
Két évvel azután, hogy Szombathelynek végre önálló színháza lett, újra színházavató előadást tartottak a városban. Akkor egy, a városra írt Egressy Zoltán-darabbal, a 9700-zal ünnepeltek, most viszont az újjászületett épületet egy klasszikussal, Az ember tragédiájával adták át a közönségnek.
2011. 01. 31.
A sok ironizáló előadás után felmerül a kérdés, hogy vajon ma működik-e egy barokk opera, ha cselekményét komolyan veszik. Rameau Castor és Pollux című operáját Bécsben nem éppen egy az egyben állítják színpadra, hiszen későbbi korba és környezetbe helyezik mind a mitológiai témához, mind a XVIII. századi keletkezéséhez képest. Mariame Clément nagyvonalú rendezésében, Christophe Rousset érzékeny vezényletével, historikus muzsikálással minden kétséget kizáróan működik.
2011. 01. 22.
A köztudatban megdönthetetlen általános szabályok élnek a japán tradicionális színházi műfajokról, mégis minden alkalommal rácsodálkozik az ember a művek egyediségére, a nagy általánostól való eltérésére. A Levetett arc kjógent és a Két Sizuka nót tűzte műsorra a tokiói Nemzeti Nószínház; Mindkettő reprezentáns darabja a kjógen- és nórepertoárnak, mégis sok egyediséget, különlegességet mutatnak.
