színház / előadás
2011. 12. 07.
Menjünk ki a konyhába, melegítsük meg a vacsorát, hangoljuk be a Kossuth Rádiót, és hallgassunk aggasztóan aktuális későreneszánsz közéleti tragikomédiát.
2011. 12. 05.
Ennyi színész egy nézőtéren! Mintha egy évadnyitó társulati ülésen lennénk. Elsőre ez tűnik fel a premierre várva, meg persze az, hogy egy részük a szereposztásban is szerepel. Vagyis közülünk lépnek majd a színpadra. Így is lesz: hangsúlyozottan innen, a Trafó nézőteréről, tágabb értelemben Budapestről, és a mostból, 2011 novemberéből indít az előadás. A nem tetsző itt és mostból nézzük az Ahogy tetsziket.
2011. 12. 02.
A Woyzeck töretlenül a nyugati kultúra egyik legtöbbet és legkülönfélébben feldolgozott anyaga. A Katona által felvonultatott sikernévsorral már csak ezért is izgalmasnak ígérkező vállalkozás az új bemutató. Viszont hogy hogyan értékeljük, amit ezen a címen látunk és hallunk, nagyban függ attól, hogy mi csalogat minket az előadásra leginkább: a darab maga, Woyzeck alakja, az ígérkező izgalom vagy a színlapon szereplők valamelyike.
2011. 11. 25.
Egy színdarab címéből néha nem nehéz elképzelni, mit várhatunk a színpadon. Megérzéseink a bemutató szöveget átfutva megerősítést nyernek, és a darabot gondolatban már el is helyezzük a többi friss hangú, leleplezőnek mondható, kortárs dráma között. De mi van, ha a vártnál valamivel felkavaróbb, nyelvileg irritálóbb és egyben megindítóbb az előadás?
2011. 11. 23.
A kortárs angol Simon Stephens darabja a címmel ellentétben sem nem zenés (a szó musical értelmében), sem nem anarchisztikus, de a Pesti Színházban, az Eszenyi-féle előadásnak mégis fontos összetevője a zene és a konvenciók. A Punk Rock nem acélbetétes bakancsot hordó, Sex Pistolst üvöltöző, utcán lógó fiatalok története, akik iskolát kerülve csapatokban szidják a világot. Ez valami nagyon más.
2011. 11. 14.
Azt gondoltam, csinálunk egy csajos délelőttöt, könyékig elmerülünk Hamupipőke mosogatólevében. Janka lányom már korábban kiképezte magát mindenféle mesei és rajzfilmes adaptációval, ráadásul hosszabb ideje fixírozza a Mezzo tévén látott milánói Scala-féle Hamupipőkét – gondoltam, nagyot nem tud csalódni. A végeredményt nézve a nagy csalódás valóban elkerült minket, de ugyanígy az igazi katarzis is elmaradt.
2011. 11. 09.
Matt üveggel tompított valóság a javából, ahogy Blanche Dubois, akit Kováts Adél alakít, megérkezik a vágy villamosán az utolsó megállóba húga, Stella lakásába. Szelíd és szolid hölgy, akinek 27 után már nem kérdezzük a korát, akit a szomszédasszony fogad, majd a hazatérő húgocska melegen, de legalábbis őszintén ölel, és a később érkező férj, Stanley flörttel szórakoztat. Egyelőre.
2011. 11. 05.
A történelem három, szorosan összefüggő és egymásból következő korszaka feszül egymásnak Sofi Oksanen Tisztogatásában. Aliide Truu és testvére közös élete, Aliide és Martin házassága, majd Zara és Aliide találkozása: az origó Aliide, a szánt és sajnált figura, a visszaemlékező, akiben múltja keserűségei tornyosulnak megállíthatatlanul. Egy asszony ül a sarokban, aki figyeli múltjának színdarabját: figyel és emlékezik, de magával ránt minket is. A kaposvári színház erre a távolba vezető útra hív.
2011. 11. 01.
Japánban hiába tart a fojtogatóan párás meleg, ha egyszer a klasszikus kalendárium szerint ősz van, akkor ősz van. És ez elég ok arra, hogy őszi történettel hűsöljünk, és hogy lángvörös őszi levelek borítsák be a nószínpadot. A múltkoriban írtam egy gyerekeknek szóló előadásról a Nemzeti Nószínházban, ahol a Gyönyörködés az őszi levelekben (Momidzsigari) című nódarab segítségével nyújtottak betekintést a nó világába. A Nemzeti Színház ugyanennek a történetnek a bunraku, azaz bábjáték verzióját tűzte műsorra.
2011. 10. 27.
Mi lett volna, ha már az 1848/49-es szabadságharc idején is van TV? Másnak láttuk volna nemzeti hőseinket, ha mindennapi gyarlóságaikat egyenes adásban közvetítik? Másfélszáz év távlatából mi látszik majd belőlünk? És mit kellene itt és most tennünk, hogy ne fussunk bele egy újabb schwechati csatába?
